Nem éreznek, vagy ha mégis, nem tudják kifejezni az érzelmeiket – Alexitímia, a kóros személyiségjegy
Nagypapám szikár, szótlan, béketűrő parasztember volt. Soha egy percig nem láttam tétlenkedni: lovakat, disznókat, csirkéket és nyulakat tartott, zöldséget, gyümölcsöt termesztett, kapált, ásott, permetezte a szőlőt, még díjakat is nyert a boraival. Kisgyerekként veszítette el a szüleit – felnőtt nővére vigyázott rá és másik két testvérére. Volt hadifogságban, s miután szabadult, nagymamámmal együtt építették fel saját házukat. Édesanyám mindig azt mondta: „A papa igenis szeret, csak azért nem mosolyog sokat és nem ölel meg, mert megkeményítette az élet”.
Valóban nem emlékszem olyan alkalomra, amikor papa magától megölelt volna, ha pedig megpróbáltam megsimogatni az arcát, ijedten félrehúzódott. Sosem tudtam pontosan eldönteni, mit gondolhat magában – az arcáról képtelen voltam leolvasni érzelmet. Panaszkodni csupán egyszer hallottam: a kórházi ágyán végstádiumos rákbetegként ennyit mondott: „jaj!”. Sosem mondta ki a szót: „szeretlek”, mégis rendszeresen rakta tele a kosarunkat minden földi jóval, s nemegyszer csempészett pénzt anyukám zsebébe. Vajon szeretett? Valóban érzett irántunk valamit? Miért volt képtelen kimutatni és megfogalmazni az érzéseit? Talán nem is voltak neki?
„Létező fogalom az alexitímia, amit azokra a személyekre használunk, akik számára komoly problémát jelent az érzelmek megélése vagy egyáltalán már a megkülönböztetése is, ebből fakadóan a kifejezésükkel is komoly gondjuk van.”
“Az alexitímiás nehezen beszél a saját érzéseiről, s érzelmek helyett leginkább hétköznapi, érzelemmentes témákban szeret megnyilvánulni”
– magyarázza Balkuné Szűcs Emese klinikai szakpszichológus, aki szerint egy alexitímiás egy külső szemlélő számára komor, zárkózott embernek tűnhet, és még a családjuk, szűk környezetük is távolságtartónak, ridegnek tartja őt.
„Legyen szó boldogságról, fájdalomról vagy dühről, képtelenek ezeket az érzéseket, lelkük tartalmát társaik felé kommunikálni, valamint a fantázia hiánya miatt nehézséget okoz nekik, hogy átéljék a másik ember érzéseit. Legtöbbször utánzással sajátítják el az érzelmi normákat. Fantáziaviláguk sivár, mimikájuk szegényes, épp ezért sokszor mondják rájuk: pókerarcú. Mindez nagyon kiszolgáltatottá teszi őket számos pszichológiai zavarra, ráadásul sok alexitímiás betegnek testi panaszai vannak. Ez végül is teljesen érthető, hiszen ha valaki nem tudja verbálisan kifejezni a negatív érzéseit, akkor a ki nem mondott érzelmek fizikai és pszichés mellékhatások formájában törnek felszínre. Alexitímiás gyerekek gyakran panaszkodnak hasfájásra. Amikor a kivizsgálások semmi problémát nem jeleznek, továbbküldik őket pszichoterapeutához. Ott szokott kiderülni, hogy a háttérben komoly érzelmek (félelem, szorongás) állnak, csak éppen nem tudják kifejezésre juttatni azokat” – mondja a szakember.
Született vagy szerzett személyiségjegyről van szó?
Érzelmeink központja a limbikus rendszer, amely közreműködik érzelmeink kifejeződésében, szexuális és a társadalmi viselkedésünkben is. Ha valaki születése óta alexitímiás, akkor lehetséges, hogy agyának e területe sérült, de állhatnak a háttérben genetikai okok is. Ilyenkor a páciens kezelése az autizmus kezeléséhez hasonló.
Megéli-e a szerelmet, aki képtelen kifejezni az érzéseit?
A pszichológus úgy véli, egy olyan embernek, aki képtelen felismerni saját és mások érzéseit, kétségkívül nehéz minőségi párkapcsolatot kialakítania.
Gondot okozhat neki partnere érzelmi támogatása és a szexuális élmény átélése is (például csak mechanikus folyamat lesz belőle), mert a testi közelség miatt nem érzi magát komfortosan.
Aki alexitímiás, egyben autista és/vagy pszichopata is?
Az alexitímia könnyen összetéveszthető az autizmussal, ám Balkuné Szűcs Emese hangsúlyozza, hogy nem feltétlenül alexitímiás minden autista, és ez fordítva is igaz. Vannak autisták, akik egészen jól meg tudják fogalmazni az érzéseiket, noha a kommunikációjuk sokszor zavart. A pszichopatikus személyiségjegyekkel rendelkezőkre szintén jellemző az, ami az alexitímiásokra, nevezetesen, hogy hiányzik belőlük a mások iránti empátia, de azt, hogy valaki pszichopata-e, csak bonyolult szakorvosi vizsgálat során lehet megállapítani.
Gyógyítható-e?
„A páciens terapeuta segítségével ismerheti fel és azonosíthatja az érzelmeit. Ha az alexitímia nem veleszületett – tehát nem genetikai vagy agyműködési okok állnak a háttérben –, hanem például poszttraumás stressz hatására alakult ki, akkor a szakember először a traumával kezd el foglalkozni. Kikérdezi őt arról, hogy milyen helyzetekben van testi diszkomfortérzete (hányinger, hasfájás), majd arra kéri, hogy társítson azokhoz különböző érzelmeket és gondolatokat. Pszichoterápiás kezeléssel tehát van esély a gyógyulásra, de csak hosszabb idő elteltével lehet pozitív változásokra számítani” – állítja a pszichológus.
Forrás:
http://www.experienceproject.com/stories/Am-Alexithymic/352158
Dehghani, F. (2017). Alexithymia in different dermatologic patients. (https://isiarticles.com/bundles/Article/pre/pdf/118193.pdf)
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Nem vagyok elég jó!” – A gyermekkori szeretethiány tünetei és következményei
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
