Vidéki kastélyból a felhők fölé – Antoine de Saint-Exupéry izgalmas élete és rejtélyes halála
Egyesek szerint a németek lőtték le a repülőjét, mások úgy tartják, a háborús bevetéshez már túlkoros és beteg író rosszul lett, és azért zuhant le. Van, aki szerint önként távozott ebből a világból. Ami bizonyos, hogy a Földközi-tenger hullámai fölött hetvenhét éve tűnt el gépével a franciák leghíresebb pilótája. Ami utána maradt: egy géproncs, egy ezüst karkötő és egy olyan életmű, amely nélkül sokkal szegényebbek lennénk.
Antoine de Saint-Exupéry 1900-ban Lyonban született egy nemesi család gyermekeként. Édesapja korai halála után édesanyjára hárult az öt gyermek felnevelése. Ehhez segítséget anyjuk nővére nyújtott, aki vidéki kastélyában gyakran látta őket vendégül. A nagy hársak árnyékában felhőtlen és boldog nyarakat töltöttek a testvérek. Az író így emlékezett vissza ezekre az időkre. „A gyermekkoromból jöttem, úgy, ahogyan egy országból jön az ember. Szinte kétlem, hogy éltem egyáltalán a gyermekkorom óta.”
A tudásra szomjas kisfiú a humán és a természettudományok iránt egyaránt érdeklődött. Testvéreivel gyakran játszott színházasat. Tizennégy évesen első díjat nyert egy országos irodalmi pályázaton, azonban már ekkor a repülés szerelmese volt. Szárnyakat szerelt a biciklijére, és elhatározta, hogy egy nap pilóta lesz.
Huszonhat éves korában álma valóra vált. Eltűnt, lezuhant gépek felkutatásával foglalkozott. Sok pilótatársa köszönhette neki az életét. Alig harmincévesen kinevezték az Aeroposta Argentina légitársaság igazgatójává. Repülőgépével bejárta az egész világot. A kihívásokat bátran vállalta – annak ellenére, hogy többször szenvedett súlyos balesetet.
Először 1935-ben a Líbiai-sivatag fölött zuhant le navigátorával. Napokig élelem és víz nélkül tengődtek. Már hallucinációk gyötörték őket, amikor egy beduin rájuk talált.
Három évvel később pedig Guatemala fölött hibásodott meg a gépe. Csodával határos módon ismét megmenekült. Sohasem hagyta abba a repülést, ahogyan az írást sem.
Akik csak A kis herceg című művét ismerik, ifjúsági írónak tartják. Pedig a könyveit felnőtteknek írta. Műveit a humánum, a másik ember iránt érzett felelősség, a természet tisztelete hatja át. A déli futárgép, az Éjszakai repülés, Az ember földje mind olvasmányosan megírt mély gondolatfüzérek. A két utóbbit rangos irodalmi díjjal is jutalmazták hazájában. Saint-Exupéry legkevésbé ismert műve a Citadella, amely csak a szerző halála után jelent meg. Ez egy nehezebben befogadható, mégis gyönyörű könyv, szinte már bibliai nyelvezettel, istenkeresésről, feladatról, alázatról szól. Példázatai közül talán a leginkább megrendítő az, amelyikben a fejedelem felmegy a hegyre, hogy kérdéseire választ kapjon az Istentől. Válasz helyett azonban csak a fekete gránittömb mered elé. A fán ülő holló is hallgat, pedig az uralkodó már vele is beérné. Ekkor érti meg, hogy az imádság gyakorlása a hallgatás gyakorlása. És hogy: „Ott kezdődik a szeretet, ahol már nincs ajándék, amire számíthatunk.”
Saint-Exupéry legnépszerűbb és világszerte ismert könyvét, A kis herceget a barátjának ajánlotta, de feleségének, Consuelónak szánta ajándékul. A salvadori, különleges szépségű nővel kötött házassága viharos volt, de erős kötelék fűzte őket össze.
A sokszor hűtlen és folyton úton lévő férj ezzel a könyvecskével kívánta biztosítani szeszélyes természetű és gyönyörű asszonyát arról, hogy az „ötezer rózsa” közül ő a legfontosabb.
Érdekesség, hogy Consuelo szülőföldjét működő tűzhányók szabdalják. A kis herceg egyik vulkánját valószínűleg az Isalco nevű ihlette, amit az író maga is látott kitörni.
Antoine, vagy ahogyan barátai hívták „Tonio” jókedélyű, az élet örömeit nem megvető férfi volt. Bár ismerte a reményvesztettség és a csalódottság kínjait is.
Naplói és levelei tanúsága szerint a halála előtti időszakban is válságban volt, beteg volt a lelke.
Egyik, ma már aggastyánkorú unokaöccse, François d'Agay azonban így emlékezett vissza rá: „Értett a gyerekek nyelvén. Kisfiúként azt hittem, az a természetes, hogy mindenkinek van egy pilóta nagybátyja. Egyszer, amikor látogatóba jött hozzánk, szinte ablakmagasságig ereszkedve kétszer is tett egy tiszteletkört a házunk körül. Ujjongva vártam. Akkor még hittem, egyszer majd repülhetek vele.” Erre azonban sohasem került sor.
Felettesei féltették a háborús bevetésekhez már túlkoros és nem egészséges pilótát. Ezért csak nyolc felszállási engedélyt adtak neki. A nyolcadikkal indult el arra a légi felderítésre 1944. július 31-én, amelyikről már sohasem tért vissza. Gépének roncsaira és ezüst karkötőjére, amelybe a saját, a felesége, valamint a kiadójának a neve volt belevésve, mintegy hatvan évvel később akadtak rá a tengerben. Igaz, eltűnése után néhány nappal a helyiek egy francia egyenruhát viselő férfi holttestére bukkantak. Sokan azonban ma is kételkednek abban, hogy akkor őt találták meg.
A szívünknek kedves íróra és pilótára ma is jólesik úgy gondolni, mint aki nem halt meg. Csak elrepült és visszatért a bolygójára, akár képzeletbeli barátja, az aranyhajú kisfiú.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Agatha Christie titokzatos eltűnése – sosem lebbentette fel a fátylat saját élete rejtélyéről
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
