Sárkányok és angyalok – hogyan válhat egy anyós átokká vagy áldássá a család életében?

„Fölösleges harmadik”

Nóra rossz szájízzel gondol anyósára. Úgy érzi, csak törleszteni jár hozzájuk, mert utólag megbánta, hogy gyermekkorában verte a fiát, és rossz anya volt. De most sem segíteni megy, inkább a fiáról áradozik, közben elvárja, hogy a menye a három gyerek mellett kiszolgálja őt.

Annamária tíz éve él egy háztartásban anyósával, aki beleszól a pénzkezelésbe és más családi ügyekbe is. Szívesen külön költözne, mert „fölösleges harmadiknak” érzi magát. Az anyósa a kisfiát iskolába viszi, vigyáz rá, főz, mos, gyakorlatilag mindent megcsinál, de őt éppen ez zavarja. Szeretne a feleség és a háziasszony szerepében lenni, de párjának egyelőre kényelmes ez a „szerelmi háromszög”.  

Kata hosszú éveken át a nagymamák rivalizálásának áldozata volt. Édesanyja túlzottan elhalmozta figyelmével és segítségével a családot, míg anyósa ennek megakadályozásában mesterkedett. A fizikai állapotuk gyengülése oldotta fel ezt a házasságpróbáló feszültséget.

„Nem szól bele semmibe”

Ágnes mindenkinek olyan anyóst kíván, mint az övé. „Nélküle nehéz dolgom lenne. Mindig vigyáz a gyerekekre, nem szól bele semmibe. Még anyukám is féltékeny rá egy picit.”

Timi szupernek nevezi az anyósát. „Párszor előfordult, hogy nem egyezett a véleményünk, de vita sose volt. Még az esküvő előtt tisztáztuk, mit szeretnénk. Ha valamivel nem ért egyet, akkor is hagyja, hogy úgy legyen, ahogy elképzeltük. Később mindig elismeri, hogy jól csináltuk.”

Emese is nagyon hálás az anyósáért. „Semmibe sem szól bele, csupán tanácsot ad. Sokszor megdicsér, ha kísérletezem valamivel. Biztat, hogy úgyis meg tudom oldani. Amikor szültem, ő volt velem két hétig. Mindent szó nélkül megtett nekem.”

Egymás tükrében

Tilla még egyetemre járt, amikor megszületett a legnagyobb lányuk, és az édesanyja az anyósával összhangban vállalt szerepet a család életében. „A gyerekeknek jó, hogy többen is körülveszik őket a szeretetükkel, és nekem is mindig van kire számítani. Anyósom egy igazi angyal, nagy szívvel és még nagyobb türelemmel. Néha bosszantó, hogy akkor is türelmes, amikor én már robbanok. Velem is megértő, és soha nincs egy rossz szava sem, amiért nagyon hálás vagyok. Bármikor őszintén beszélhetek vele ugyanúgy, mint édesanyámmal. Abban is segít, hogy néha kettesben legyünk a férjemmel. Egyetlen »hibája«, hogy nagy szíve van, és az unokák is tudják, hogy Márti mamát érdemes kérlelni, mert biztosan megenyhül.”

Kép

Kép: Freepik

Márti így látja mindezt a másik oldalról: „Menyemmel a kapcsolatunk a kölcsönös szereteten alapul. A másikra való odafigyelése, nyitottsága kezdettől fogva nagymértékben segített. Sokat jelent, hogy mindent meg tudunk beszélni. Előfordul, hogy másképp látunk valamit, de elmondhatom, hogyan gondolom, és ő is elmondja, mi a véleménye. Tudunk egymástól bocsánatot kérni és megbocsátani. Ha náluk vagyok, igyekszem az ő szokásaiknak megfelelően segíteni, és nem az én elgondolásom szerint. Hálás vagyok a jó Istennek ezért a kapcsolatért.”

Anyóslét: nem átok, hanem áldás

Margó elfogadónak nevelte gyermekeit, és ő is így viszonyul a menyéhez. A jó kapcsolat azonban bölcsességet és önmegtagadást igényel részéről. „A fiam és a menyem elég különböző családból érkeztek, más módszerekkel neveltük őket, másképp oldottuk meg a konfliktusokat. Ha a menyem kérdez, elmondom a saját tapasztalatomat. Ha nem kérdez, akkor kivárom, hogy maga hozzon döntést. Ha később bebizonyosodik, hogy rossz döntést hozott, nem olvasom a fejére. Érzem azt is, hogy a menyem elvárja tőlem, hogy úgy segítsek, ahogy ő szeretné. Fiatal édesanyaként mi nem az interneten tájékozódtunk a gyereknevelési módszerekről, hanem hallgattunk a saját szülőnkre, a védőnőre, az idősebbekre, akik a jól bevált tippeket elmondták. El kell fogadnom, hogy ő másképp dönt ezekben a kérdésekben. Azt kell látnom, hogy ő is a jóra törekszik, csak más módszerekkel. Úgy kell segítenem, hogy ne átok, hanem áldás legyek a család számára.”

„Én jobban tudom, hiszen három gyermeket neveltem fel”

„A jelen nagymamái, anyósai teljesen más korban nőttek fel, más értékrenddel, nem egy felgyorsult világban. A szüleik nem játszottak velük napi szinten, hétvégente nem vitték őket játszóházba vagy más programokra, hanem a háztartással, az anyagi biztonság megteremtésével foglalkoztak” – mondja Sonkoly Zsuzsanna pár- és családterapeuta. „Amit az anyósaink megéltek gyerekként, azt viszik tovább. Van, aki elhatározza, hogy nem úgy fogja csinálni, mint a szülei, néha mégis ösztönösen elővesszük azokat a megoldásokat, amelyek ismerősek” – magyarázza a szakértő.

Ha egy párkapcsolat megbillen, akkor a munkára, extrém hobbikra vagy a gyerekekre összpontosítunk. Aki csak a gyerkőcre fókuszál, később nem tudja elengedni a felnőtt lányát vagy fiát. Amikor a gyermek kirepülne, és saját családot alapítana, a szülő hirtelen magányos lesz. Mindennap telefonál, csokikkal halmozza el az unokákat, állandóan sertepertél, segíteni akar.

Ugyanakkor az anyósokra hatalmas az igény, főleg ebben a rohanó világban: fontos, hogy valaki el tudjon menni a gyerekért, segítsen a háztartásban. „Az a jó, ha tudjuk azt mondani, hogy »itt vagyok, elérhető vagyok, mondd meg, miben segíthetek. Kitakarítsak, játsszak a gyerekekkel vagy aludjanak inkább nálam?« A pároknak arra is szükségük van, hogy kettesben legyenek, ezt is lehet segíteni. Ha a nagyszülő túlzottan jelen van az életükben, vagy a saját lánya vele beszéli meg az unokákkal kapcsolatos mindennapi történéseket és párkapcsolati nehézségeket, akkor a közös élmény kimarad, és a család nem fog önállóan működni.  Jó, ha a férj és a feleség meg tudja beszélni, hogy milyen mértékben legyen jelen a nagyszülő az életükben. El kell mondani egyértelműen az igényeket: mit szeretnének, mi a segítség számukra, milyen ritmusuk legyen a találkozásoknak. Ha az anyós olyat hoz, amit nem szeretünk, és nem tudjuk megbeszélni vele, akkor jó, ha időnként azért el tudjuk fogadni, mert ő ezen keresztül tudja a szeretetét, gondoskodását kifejezni. Nem utasíthatjuk vissza folyamatosan” – fejti ki a pszichológus.

Kép

Sonkoly Zsuzsanna pár- és családterapeuta

Ha egy nagyszülőt félreértések és konfliktusok miatt csak ritkán hívnak közös ebédre, akkor az unokájától is megfosztják. A gyerek ezt veszteségként élheti meg, azt érezheti, hogy nem elég jó.  Emellett megtanul egy olyan mintát, hogy ha összeveszünk, akkor eltávolodunk egymástól. Ha nem lehet tisztázni a helyzetet, meg kell teremteni a lehetőséget, hogy más helyszínen találkozhasson a nagyszülő az unokával.

Sokak számára ismerősen csengenek a következő anyós-mondatok: „nem így kell főzni a húst”, „miért engeded meg a gyereknek?”, „én jobban tudom, hiszen három gyermeket neveltem fel, neked meg csak ez az egy van”.

A bölcs anyós azt mondja: „lehet, hogy másképp gondolom, de csak akkor mondom el, ha kérdeznek”.

„Akinek mindig tanácsot adnak, azt fogja érezni, hogy gyenge. A saját kudarcainkon keresztül erősödünk és fejlődünk. A tolakodó anyóst meg kell állítani és jelezni, hogy sok mindent jól csinált, de akkor fogjuk kérdezni, amikor elakadunk. Ezt mindig a saját gyermeknek kell elmondania, hiszen közöttük van olyan érzelmi kapcsolat, ami talán elbírja. Ha menyként mondom, akkor támadásnak veheti. Fontos, hogy őszinték és tapintatosak legyünk: »Tudom, hogy segíteni szeretnél, de így nem tudunk megerősödni a mi kis családunkban, és nem leszünk önállóak. Ha mindig velünk vagy, később sok aggodalmat fog okozni, hogy mi lesz nélküled.« Egy szülő szerintem akkor a legbüszkébb a gyerekére, ha azt látja, hogy felnőtt, önálló, boldog” – magyarázza a pszichológus.