Egy kérész átváltozása, ahogyan még sosem látta! – Tiszavirágzás testközelből
Dunántúli lányként mindig izgatta a fantáziámat, vajon milyen lehet közvetlen közelről a tiszavirágzás látványa, de sajnos annak idején sosem indultunk útra a családdal, hogy élőben is megcsodáljuk e különleges természeti jelenséget. Így mindig fantáziámra bíztam ennek a csodás jelenségnek az elképzelését. Aztán az életem úgy alakult, hogy ladikomat pont a Tisza-parton kötötte ki. Egészen pontosan a Körös és a Tisza találkozásához, a Dél-Alföld szívébe vezetett az utam. Lassan tíz esztendeje, hogy elrabolt az alföldi atmoszféra, ahol rengeteg élménnyel gazdagodva élem mindennapjaimat.
Ami késik, az nem múlik, tartja a közmondás is, így közel tíz év után végre fogtam magam, és június 28-án többedmagammal levonultunk a Tiszára. Közben persze követtem az interneten a tiszavirágzással kapcsolatos információkat, hogy megtudjam, mikor érdemes „résen lenni” és útnak indulni, hogy valószínűleg szerencsével járjunk és vizuális élményekkel térhessünk haza.
Az idei tiszavirágzás nehézkesen indult be, aminek pontos okát a szakemberek sem igazán tudják, de könnyen elképzelhető, hogy a csalafinta időjárás, a nem kifejezetten kedvező feltételek számlájára kell rónunk alakulását. A tavasz ugyanis az átlagnál hűvösebb, csapadékosabb volt, a nyár meg szinte rögtön egy hőhullámmal robbant be, ez pedig a kérészek számára nem a legoptimálisabb klíma. Emiatt idén jobbára csak a Maroson lehetett megfigyelni a tömeges rajzást, a Tiszán ugyanezt a látványt már sajnos csak amolyan „csökkentett üzemmódban” lehetett szemrevételezni. Én a Csongrádot Csépával összekötő pontonhídon figyeltem meg a kérészek aznap esti fellépését, a rajzást és a násztáncot is.
Nem voltak ezrével, talán pár száz kérész, ha akadt, de ettől eltekintve pompás látványt nyújtott a közönség számára.
Sok család kisétált a hídra, hogy élőben is megtekintsék, közülük sokan készítettek fényképeket is. Miután a híd páholyából a látvány kissé csillapodni kezdett, lesétáltam a meredek partra, ugyanis nagy álmom volt, hogy sikerüljön „tűzközelből” megtekintenem egy kérészt, ahogy a partra kivetődve levedlik és szárnyas rovarrá alakul át. Sajnos nem jártam sikerrel, így kissé csalódva indultam haza.
Otthon aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy nem adom fel. Az álmok nem azért születnek meg bennünk, hogy fájdalmasan legyintsünk, aztán csak úgy könnyedén lemondjunk róluk. Nekem már pedig látnom kell egy kérész metamorfózisát! Így történt meg, hogy másnap, azaz június 29-én ismételten kilátogattam a pontonhídra. Nagyjából este 19 óra lehetett, és nagyon „csendben” voltak a kérészek. Az előző napi rajzás szinte teljesen abbamaradt, így folytattam sétámat a meredek partfal felé. Leérve meglepődve tapasztaltam, hogy többen is ugyanabban a reményben jöttek ide, mint én, hogy testközelből megpillantsanak egy kérészt, ahogyan átalakul. Több fiatal fiú is fényképezőgéppel a nyakában izgatottan várt egy-egy jó fotójelenetre, nem messze tőlük pedig két házaspárral találkoztam, akik szintén kiváncsian várták a fejleményeket. Én már annyira be voltam zsongva, hogy levetettem a cipőimet is, és elindultam a meredek partszakaszon a híd alá. Természetesen fényképezni szerettem volna, de sikerült úgy megcsúsznom, hogy majdnem a Tiszában landoltam, így feladtam eme próbálkozásomat. A tapasztaltabbak eleve gumicsizmában jöttek, jövőre nyilván én is azt húzom a lábaimra.
És akkor pár perc elteltével megtörtént a csoda, a pillanat, amire oly sokan vártunk.
Az egyik nő lábára rárepült a kérész, és gyakorlatilag pár centi közelségéből élhettem át a mesés látványt: magát az átalakulás folyamatát. Hihetetlenül kecses és ünnepélyes volt az egész! Közben persze kattogtattam a fényképezőgépemet is, hogy az élmény örökre megmaradjon digitális formában is, amit majd szívesen megmutatok a családomnak, barátaimnak – és természetesen az olvasóknak is.
Összességében egy pazar látványt nyújtó természeti csoda, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Ekkor ébredhetünk rá igazán arra, hogy micsoda kincseket rejteget a természet számunkra. És persze azt se felejtsük el, hogy az álmok gyakran teljesülnek, csak nagyon hinni kell bennük. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tiszavirágzást 2020-ban felvették a hungarikumok közé. Vagyis ez a szemet gyönyörködtető természeti jelenség csak Magyarországon figyelhető meg, így hát legyünk erre is büszkék.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>