Akkor milyen is legyen a kommunikáció?

Akkor milyen is legyen a kommunikáció?
Akkor milyen is legyen a kommunikáció?

Kép: Balassa Nikoletta

A kommunikációról általánosságban mindenki tud beszélni. De mitől lesz valakiből hatékonyan kommunikáló személy? Hogyan taníthatjuk meg gyerekeinknek idejében mindezt, hogy ne felnőttként kelljen tanulniuk a kommunikációt?

A hatékony kommunikáció abban segít, hogy jobban megértsünk egy másik személyt vagy helyzetet. Hasznunkra van, ha bizalmat, elfogadást szeretnénk előidézni, ebben az esetben azonban nem elégedhetünk meg puszta információcserével. Aki hatékonyan szeretne kommunikálni, annak az üzenet mögötti érzelmi tartalmat is értenie kell. Hogyan javíthatunk a kommunikációs készségünkön, hogy segítségünkre legyen a munkában és magánéletben egyaránt?

Néhány készség, amelyekre érdemes odafigyelnünk

1. Testbeszéd

A kommunikáció lényegesen több annál, mint amit kimondunk, vagy ahogyan mondjuk azt. Mindig jól jön, ha tudjuk, hogy mit üzen a testünk éppen, miközben beszélgetünk. Hiába mondjuk, hogy nyitottak vagyunk a másik fél javaslataira, ha közben karba tett kézzel állunk.

Beszéd közben általában remekül összehangolódunk a számunkra szimpatikus beszélgetőtárssal és remekül átvesszük azt, ahogyan ül, tartja a karját vagy a keze ügyében található tárgyakat. Ezzel is kommunikálunk, jeleket küldünk, hát tegyük ezt minél tudatosabban.

2. Kérdések

A beszélgetés közben előfordulhatnak kisebb-nagyobb szünetek. Akínos csendet néha bármilyen áron szeretnénk ugyan megtörni, ám oda nem illő kérdések néha más eredményt hoznak, mint vártuk. A semleges kérdések – amelynek tipikus példája az időjárás – nem aktivizálják a másik felet, így könnyen átfordulhat monológba, vagy valóban kínos csendbe akár, amelyet épp el akartunk kerülni.

Kérdezzünk valami olyat, amivel személyessé tesszük a beszélgetést, és használjunk nyitott kérdéseket, amelyekre partnerünk ki tudja fejteni a véleményét. Ilyen lehet pl. a „milyen könyvet olvasott legutóbb” vagy „milyen tervei vannak a hosszú hétvégére”. A jó kommunikátor számára fontosabb, hogy érdeklődő legyen, mint hogy ő maga érdekesnek tűnjön.

Ne akarjunk minden áron irányító szerepet vállalni a beszélgetésben, hagyjuk, hogy a másik fél is hallassa a hangját. Ám ne essünk át a ló másik oldalára sem, és ne simuljunk bele a passzív szerepbe mi magunk sem. Ráadásul a csend sem mindig olyan félelmetes, és néha kifejezetten helye van a párbeszédek között.

3. Visszajelzés

Gyakran előfordul, hogy a beszélgetés során az egyik fél nem érti pontosan, vagy épp másként érti az elhangzottakat, mint a másik. Ilyen esetekben remek segítség, ha visszajelzünk, akár úgy is, hogy elismételjük, amit hallottunk (vagy hallani véltünk.) Ezzel egyrészt biztosítjuk a másik felet arról, hogy követjük, amit mond, és nem csak testben vagyunk jelen – ehhez néha megteszi a bólintás vagy egy-egy „hm” közbevetése –, másrészt ellenőrizni tudjuk, hogy minden résztvevő ugyanazt a tartalmat társítja az elhangzottakhoz. „Jól értem, hogy ezek után mégis úgy döntöttél, hogy…?” „Azt mondod, jó ötlet lenne, ha…?” „Ezek szerint arra jutottál, hogy…”

4. Empátia, empátia és empátia

Ha valóban szeretnénk megérteni és elfogadni a másik fél közléseit, elengedhetetlen, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a helyzetébe. Ehhez pedig empátiára van szükség. Ha megnézzük, hogy az adott helyzet hogyan is fest egy másik résztvevő szemszögéből, hogy ő vajon mit gondolhat az elhangzottakról, hogyan érezheti magát az adott helyzetben, máris más oldalról közelítünk. A kommunikáció legalább kétirányú folyamat, és ahhoz, hogy mások komfortosan érezzék magukat a velünk való beszélgetés során, több kell, mint hogy elmondjuk a véleményünket vagy gondolatainkat valamiről.

Gyakorlat:

Vegyünk egy helyzetet, amelyben két különböző vélemény áll egymással szemben, és nézzük meg, ki hogyan tudja beleélni magát az adott érvelésbe, mennyire érzi át, hogyan érezhet az, aki az adott véleményt képviseli.

Figyeljük meg az embereket utazás közben, bevásárlás során, játszótéren, piacon… Próbáljuk meg kitalálni az arckifejezésük alapján, hogyan érezhetik magukat. Ha hallunk egy részletet egy beszélgetésből, gondolkodjunk el rajta, vajon mi vezette rá a beszélgetőket, hogy így vélekedjenek, érezzenek. Mi történhetett a háttérben vagy a múltban?

5. Hallgatás

A beszélgetés rendkívül értékes része, amikor csak figyelünk a másikra. Mert kíváncsiak vagyunk arra, mit gondol és abból mit oszt meg velünk. Rá vagyunk kíváncsiak, és nem a saját érveinket köszörüljük, a saját válaszunkra készülünk, miközben beszél. Amikor hallgatjuk a másikat és valóban figyelünk rá, olyan dolgokat tudhatunk meg, amelyek fontosak mind maga az aktuális beszélgetés, mind a két fél kapcsolatát illetően. Nehéz nem közbeszólni, de igyekezzünk ellenállni a kísértésnek. 

Gyakorlat:

Érdemes kipróbálni az egy-egy perces figyelmet. A beszélgetők mindegyikének egy perce van, hogy arról beszéljen, amiről csak szeretne, a másik pedig nem szólhat bele, amíg az egy perc le nem telik. Az ő feladata kizárólag a hallgatás. Egy perc után pedig cserélnek. Hasznos információt jelent, kinek mennyire nehéz kizárólag a hallgatás szerepe.

6. Mosoly

Ha egy kommunikációs helyzet mindössze egy viszonzott mosoly két fél között, már az is komoly hatással van ránk a nap további részében. Londonban például minden alkalommal köszönt és mosolygott a buszsofőr, amikor felszálltam. És minden alkalommal más sofőrrel találkoztam. Egészen más érzés így indítani a napot! Ráadásul nem kíván különleges előkészületet. Csak egy kis kommunikáció az egész…

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti