Ahol a világ első feljegyzett parfümjének illatát is érezheted: a Pannonhalmi Főapátság Illatmúzeuma
Május végén nyitotta meg kapuit az ország első illatmúzeuma a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjében. Az interaktív kiállítás betekintést enged az ezeréves bencés szerzetesi gyógynövénykultúrába, lepárlási technológiákba, a parfümkészítés rejtelmeibe, mindezen túl pedig illattölcsérből szimatolhatunk finomabbnál finomabb szakrális vonatkozású és más jelentőségű illatokat. A Pannonhalmi Levendulanapok előtt Márton testvérrel beszélgetünk a komplexumról.
„A Pannonhalmi Gyógynövénykert, benne az Illatmúzeummal komplex turisztikai fejlesztés részeként valósult meg a Széchenyi 2020 program keretében. Itt minden érdeklődőnek lehetősége van arra, hogy jobban megismerje a Pannonhalmán leggyakrabban használt gyógynövényeket, azok történetét és feldolgozási technológiáját. Az Illatmúzeumban kezünkkel tapinthatjuk a korabeli növénymetszetek rekonstruált körvonalait, megcsodálhatjuk botanikai sajátosságaikat és szárított alapanyagukat. Betekintést nyerhetünk a feldolgozási technológiák titkaiba is, valamint érdekességeket tudhatunk meg a pannonhalmi szerzetesi gyógyászati hagyományokról is” – kezdi Márton testvér, s hozzáteszi, hogy a gyógynövények világa mellett a parfüméria iránt érdeklődők kíváncsiságát is igyekeznek kielégíteni.
A Gyógynövénykert-komplexumot a modern kor követelményeinek megfelelően alakították ki – applikációval tölthetők le az egyes világörökségi helyszínek írott és képi anyaga, valamint narrációja. A kert kialakításában a kezdetektől részt vett Magyarország „orra”, Zólyomi Zsolt parfümőr és Cserkuti Viola art director.
A Gyógynövénykert „A” épületében kialakítottuk a látványmanufaktúra tereit, itt található az új illóolaj-lepárló berendezésünk is. Azok a növények, amelyeket a Pannonhalmi Főapátság földjein és parcelláin látunk, betakarítás után ide kerülnek szárított formában a padlásra vagy az illóolaj lepárlóba. „Évelő növények, például mediterrán félcserjék esetében, mint amilyen a levendula, az orvosi zsálya vagy a rozmaring, két-három év szükséges ahhoz, hogy betakaríthatók, desztillálhatók, gyógyászati termékekbe, krémekbe vagy pipereszerekbe keverhetők legyenek.
A „B” épület ad otthont az új látványosságnak számító Illatmúzeumnak, ahol hét olyan illatot mutatunk be, amelyeket évezredek óta a világ különböző tájain használnak.
Ilyen például a tömjén, a pézsma, az ámbra és a rózsa, de illattölcsérből a monostori gyógyászat öt klasszikus gyógynövényébe, a borsmentába, az orvosi zsályába, a kakukkfűbe, a citromfűbe és a levendulába is bele lehet szippantani. Egyébként a szaglás mechanizmusa, az illatok érzékelése, pontosabban a belőlük származó információk feldolgozása összefügg az emlékezet agyi központjaival, ezért van az, hogy egy ismerős illat akár félévszázados emlékeket is képes felidézni. A mi illóolajkeverékeinkben, kenőcseinkben és gyógyászati célra használt olajainkban, azok egyetlen szimatolásában évszázadok, évezredek bújnak meg” – mondja Márton testvér, s felhívja a figyelmet arra, hogy szintén a „B”épületben tekinthető meg egy szakramentárium-másolat, amelyben olyan imádságok és szertartások leírásai szerepelnek, amelyekkel korábban a gyógynövényeket áldották meg.
„A tárlat egyik fontos eleme az a parfüm, amelyet Károly Róbert adott feleségének, Erzsébet királynénak a 14. század első felében.”
„Ez volt a világ első ismert feljegyzett parfümje. Sajnos a kreációt elnyelte a történelem vihara, mára már nem lehet kideríteni, hogy ki készítette, csak sejteni lehet, hogy rozmaring, levendula, menta, zsálya, majoránna, narancsvirág és citrom voltak az alapanyagai. Az illatot később 18. századi francia parfümőrök rekreálták, ettől fogva kapható világszerte, sőt, a különleges illat a Pannonhalmi Főapátság tárlatán is megszagolható. A tetőtérben egy 19. századi parfümőr asztala található, rajta növényekkel és a parfümkészítéshez szükséges eszközökkel, végül pedig eljutunk a Teaházba, ahol a kész termékek – egyebek között krémek, kenőcsök és illóolajok – sorakoznak, amelyeket meg is lehet vásárolni.”
Márton testvér végezetül elárulja azt is, hogy neki melyik a kedvenc illata: „A szakrális, testes illatokat kedvelem, legfőképp a tömjént, a rozmaringot és a mirhát, amelyek az antik időket idézik. A lágy illatok közül nagyon szeretem a citromfüvet és a borsmentát, utóbbi olyan élményt ad, mintha egy napfényes nyári délutánon egy virágos réten sétálgatna az ember.”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>