A Hitchens testvérek története: egy militáns ateista és egy konzervatív anglikán

Pszichológusok, írók és történészek is foglalkoztak a testvérviszályok okaival és következményeivel. Kormányok és királyok buktak meg, törzsek és országok jöttek létre rossz testvéri kapcsolatok miatt. A modern kultúrában ritkán van ekkora hatása egy személyes viszálynak, és az emberek leginkább csak a bulvár- vagy a sporthírek között olvashatnak testvérek közötti rivalizálásról. Azonban a 2000-es években volt egy viszály, amely az angolszász országokban különösen nagy figyelmet kapott annak ellenére, hogy két főszereplője semmiképpen sem nevezhető celebnek. Ők Christopher és Peter Hitchens, az elmúlt évtizedek talán legismertebb két brit újságírója. Christopher az újateista mozgalom legnépszerűbb tagja volt, akinek a halála után is hatalmas követőtábora van. (Milyen furcsán jelképes ebből a szemszögből, hogy a keresztneve jelentése eredetileg: Krisztushordozó.) Ezzel szemben Peter elsősorban a brit szigeteken ismert mint az ország „utolsó igazi” konzervatívja, aki trockistából lett hívő keresztény.

Vajon hogyan lépett két testvér ennyire különböző útra, amikor fiatalkorukig ugyanazokban a doktrínákban hittek?

Christopher 1949-ben, Peter pedig 1951-ben született Yvonne és Eric Ernest Hitchens gyermekeként. Édesapjuk a brit haditengerészet tisztje volt, ezért kiskorukban sokszor költöztek. Christopher cikkeiben és könyveiben gyakran írt a szülei magánéleti problémáiról, arról, hogy a fiaik oktatására áldozott pénz miatt anyagi nehézségekkel küzdöttek, amely végül váláshoz vezetett. A testvérek csak halála után tudták meg, hogy édesanyjuk zsidó volt, aki erről azért hallgatott, hogy a fiai bekerülhessenek a brit elitbe. A fiúk felnőve azonban nem az elitet, hanem a baloldali köröket célozták meg.

A két kisfiú drága és zordon bentlakásos iskolába került, amely gyorsan önállóvá tette őket, de lelkileg komoly törést okozott. Peter több írásában hálával emlékszik vissza az akkori angol oktatásra, bár az sem mentette meg a bolsevik eszmék iránti vonzalomtól. A két testvér gyerekként tanúja volt, hogyan esik szét a brit birodalom, miközben annak nagyszerűségéről oktatták őket az iskolában. Peter a The Rage Against God (Isten elleni harag) című könyvében leírja, hogy gyerekként már érzékelte a brit elit erkölcsi bukását, amely a Profumo-affér nevű eseményben csúcsosodott ki, amikor 1963-ban kiderült, hogy egy konzervatív párti miniszter viszonyt folytatott egy könnyűvérű tizenkilenc éves lánnyal, akinek alvilági és titkosszolgálati kapcsolatai is voltak. Bár Peter az iskolában vallásos nevelést kapott, tizenkét éves korára eldöntötte, hogy nem hisz Istenben.

Tizenöt éves korában az iskolaudvaron megpróbálta elégetni a Bibliáját, amely azonban sehogy sem akart rendesen lángra kapni, így a rituálé kínos lett mind neki, mind a meghívott barátainak.

Peter Hitchens több interjúban elmondta, hogy a világháború utáni Angliában felnőve a szeme előtt zajlott le a birodalom bukása, majd felnőttként látta, hogy a politikai rendszer nem működik jól, ezért úgy ítélte meg, hogy a legjobb dolog, ha egy bolsevista forradalom elpusztítja az egészet. Mind Christopher, mind Peter különböző baloldali mozgalmakhoz csatlakozott. Míg Christopher a kicsapongó életmódot választotta, Peter visszahúzódóbb személyiség volt, bár saját bevallása szerint fiatalon semmilyen erkölcsi szabályt nem volt hajlandó elfogadni. Mindkét testvér újságíró lett, és az évek előrehaladtával mindkettőjük nézeteiből kihunyt a forradalmi láng. Bár a nézeteik azonosak voltak, de vitatkozó természetük miatt nem igazán jöttek ki egymással. Christopher az 1980-as években az Egyesült Államokba ment szerencsét próbálni, ahová egy rövid időre követte Peter is.

Kép

Peter Hitchens - Kép: Chris Rimmer / Flickr

Ahogy teltek az évek, Christopher megvetése a hit iránt erősödött, míg Peter egyre inkább kételyt érzett a nézetei helyességével kapcsolatban. Közben politikailag is egyre konzervatívabb lett. A könyvében folyamatként érzékelteti a visszatérést a keresztény hithez, amivel vállalta, hogy elveszíti minden barátját, és megkapja azt a megvetést, amit korábban ő maga is érzett a keresztények iránt. Hitchens könyvében távolságtartó angolsággal meséli el, hogy egy franciaországi látogatása során a híres németalföldi festő, Rogier van der Weyden Utolsó ítélet című festménye előtt állva életében először ráeszmélt arra, hogy egy nap Isten elé kell állnia, és megijedt ettől a gondolattól. Erről így ír a könyvében: „Hirtelen erős érzésem támadt, hogy a vallás egy nagyon is élő dolog, amely nincs eltemetve az idő homokja alá. Egy katalógusnyi rossz cselekedet, kezdve a kínostól a visszataszítóig játszódott le a fejemben. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy a kárhozottak között vagyok, ha vannak kárhozottak.” Innen vezetett számára vissza az út az anglikán egyház hagyománytartó ágához, majd ahhoz, hogy nyíltan vállalja: megváltoztatta a gondolkodásmódját. A felesége tőle függetlenül élt át hasonló folyamatot, így nem maradt egyedül, amikor a régi ateista barátok eltűntek.

Miközben Peter Hitchens megtalálta a keresztény hitét, közben az ateista Christopher Hitchens egyre népszerűbb újságíró és kommentátor lett az Egyesült Államokban. A két fivér több alkalommal szerepelt együtt betelefonálós műsorokban, ahol gyakran kiütközött a nézetbéli különbségük.

Mindketten remek orgánummal és kiváló retorikai képességekkel rendelkeztek, bár Christopher buldózerszerű természete miatt hatásosabb orátor volt.

Christopher élvezte, hogy olyan köztiszteletnek örvendő személyeket támad, mint Teréz anya vagy Diana hercegnő. A két testvér a 2000-es évek elején nyilvánosan összeveszett, amit több éves hallgatás követett. Végül az ekkor már sztárújságíró Christopher egy Vanity Fair cikkben jelezte békülési szándékát Peternek. Christopher cikkében leírta, hogy nem is lehetnének különbözőbbek, és bár büszkén írt arról, hogy ő kalandosabb életet él, mint konzervatív testvére, de elismerte, hogy ha esetleg meghalna, tudja, hogy az öccse vigyázna a gyerekeire, míg fordítva ő lehet, hogy ezt nem tenné meg. A két testvér tehát helyreállította a kapcsolatát, ám jött Christopher Hitchens hírhedt könyve a God is not Great (Isten nem nagyszerű), amely 2007-ben nyilvánosan újraindította a viszályt. A két testvér rádióműsorokban és egy alkalommal nyilvánosan is összecsapott. Christopher nagy lökést adott az ekkor kibontakozó újateista mozgalomnak. Könyvében maró gúnnyal írt a hívőkről, és különösen a Biblia Istenéről, aki szerinte egy kegyetlen diktátor. Peter a bátyja könyvére válaszul megírta The Rage Against God (Isten elleni harag) című művét, amelyben saját hitre jutása mellett az ateizmus romboló hatásairól is ír. 

Viszályuknak csak a sors váratlan fordulata vetett véget, amikor 2010-ben kiderült, hogy az ekkor mindössze hatvanegy esztendős Christopher Hitchens halálos beteg.

Peter később úgy írt erről az időszakról, hogy talán utoljára gyerekként volt ilyen jó a viszonyuk, és ezekben az utolsó hónapokban igyekeztek minden olyan témát kerülni, ami kiújíthatta volna a viszályukat. Amikor 2011-ben Christopher Hitchens meghalt, Peter a Mail on Sunday-ben a következőt írta róla: „A szó, ami eszembe jut, ha a bátyámra gondolok, az a bátorság. Nem a félelem hiányára gondolok, amely egyes embereket képessé tesz veszélyes és ijesztő dolgokra, mert nem tudják, mit jelent félni. Arra a bátorságra gondolok, amely képes legyőzni a félelmet annak ellenére, hogy átérzi azt.” Peter ateista testvére emlékestjén a Bibliából olvasott fel, mert ugyan Christopher a hitet megvetette, de a King James Bibliát fontos műnek tartotta.

Peter Hitchens az elmúlt tíz évben konzervatív nézeteivel egyre inkább kisebbségbe szorult az Egyesült Királyságban. Testvérének árnyéka még mindig rávetődik, Christopher rajongói gyakran támadják őt, és a riporterek egy évtizeddel később se tudnak elmenni amellett, hogy mennyire különböző irányba változott a két testvér. Peter Hitchens pedig minden egyes alkalommal mély meggyőződéssel áll ki a kereszténység mellett, amire csak egy olyan ember képes, aki tudja, mit jelentett hit nélkül élni.