Borri, a próféta és doktor, aki morbid kísérletéről vált híressé
Giuseppe Francesco Borri 1627-ben született Milánóban, orvoscsaládban. Mivel csodagyerek volt, hamar a jezsuiták római elitiskolájába került, ahol kezdetben a legjobb tanulók közé számított. Később azonban fejébe szállt a dicsőség, elkanászodott, és addig lógott az órákról, amíg ki nem csapták. A feltűnően szép és jómódú ifjú kamaszkora további éveit szórakozással és nőkkel töltötte egészen addig, amíg egy éjjel a római Santa Maria Maggiore-templomban állítólag megjelent neki Szent Mihály arkangyal, aki egy csodakarddal és a gyógyítás tudományával ajándékozta meg.
Ettől kezdve Borri prófétának nyilvánította magát, majd vallási szektát alapított. Több száz lelkes hívétől teljes szegénységet követelt meg, azaz minden vagyonukat átvette bizományi megőrzésre. X. Ince pápa ugyan még elnézte az önjelölt próféta rakoncátlankodását, ám utóda, VII. Sándor már ráküldte az inkvizíciót, amely meg is állapította, hogy az ifjú kétségkívül eretnek nézeteket vall. Borri ekkor jobbnak látta, ha Milánóba hurcolkodik.
Itt ismét sikerült nagy tömeg hódolót összeszednie. Ekkor azonban már nemcsak prófétasággal, hanem forradalmi szervezkedéssel is kísérletezett. Amikor pedig az inkvizíció ide is utánanyúlt, Svájcon át északra költözött, miközben képmását valamennyi írásával egyetemben megégette a hóhér Rómában, a Campo di Fiorin, 1660. október 2-án. Borrit azonban a római máglya füstje csöppet sem zavarta. Először Strassburgban telepedett meg, ahol orvosként tartotta el magát, miután néhány csodás gyógyulást sikerült előidéznie – mégpedig olyan sikeresen, hogy tudományával nemzetközi hírnévre is szert tett.
Hamarosan Németalföldre költözhetett hát, ahol szintén mindenkit elbűvölt szépségével, kedvességével, tudományával és elképesztően magas orvosi honoráriumaival.
Borri Amszterdamban mutatta be először legendás szemkinyomós kísérletét. A kísérlet során kipréselte egy liba szeméből a folyadékot, majd valami gyógyszerkeverékkel pótolta, és a liba csodák csodájára újra látni kezdett. Effajta mutatványaival teljesen elbűvölte kollégáit: a dán tudós, Ole Borch például latin nyelvű versben magasztalta a csodadoktort; az akkoriban világhírű, szintén dán Thomas Bartholinus doktor pedig vacsorát adott a tiszteletére. (Borrinak e kísérletével valóban először sikerült bizonyítania, hogy a látás nem a szem nedveinek műve, ami nagy csapás volt az ókor óta uralkodó tudományos nézetnek számító nedvkórtanra.)
Borri azonban hiába keresett rengeteget, olyan nagy lábon élt, hogy hamarosan eladósodott. Még utoljára fölvett néhány nagyobb kölcsönt, majd a pénzzel meglépett. Hamburgba utazott, ahol összeismerkedett Krisztina svéd királynővel, akit egy menthetetlen betegnek hitt udvaronca meggyógyításával nyűgözött le. A királynőtől szintén több ezer aranyat sikerült alkimista kísérletekre kicsalnia, mégpedig olyan ügyesen, hogy az egyébként éles eszű Krisztina sosem jött rá, mennyire átverték. Innét Dániába utazott tovább, ahol ismét az udvar és a tudományos elit kedvence lett.
Mindenütt meg kellett ismételnie nagy szemkinyomós mutatványát, amit szerencsétlen tyúkok, libák, kutyák, macskák segítségével számtalanszor meg is tett, hihetetlen összegeket zsarolva ki az elbűvölt dán királyból, III. Frigyesből.
Frigyes azonban 1670-ben elhunyt, és utóda, a józan V. Keresztély elzárta a pénzcsapot. Borrinak tehát ismét mennie kellett.
A Baltikumon és Lengyelországon át Borri útja – vesztére – Magyarországon keresztül vezetett, ám a Felvidéken kémnek nézték, elfogták, és láncra verve Bécsbe vitték. Bécsben megint csodát vitt véghez: figyelmeztette I. Lipót császárt, hogy arzénes gyertyák füstjével akarják őt megmérgezni, így megmentette az uralkodó életét. Ezért Lipót csak úgy volt hajlandó átadni őt a pápai hatóságoknak, ha garantálják, hogy nem hajtják végre rajta a halálos ítéletet. Borri ugyan Rómában börtönbe került, ám néhány előkelőséget a tömlöcben is sikerült meggyógyítania, viszonylag tehát jól ment a sora. Hetente kétszer kisétálhatott a városba, sőt, rendelőt is nyithatott a börtönben. VIII. Sándor halála után azonban sorsa rosszabbra fordult, kedvezményeit az új pápa, XII. Ince megvonta tőle. 1695-ben az Angyalvárban, lerongyolódva, megöregedve, betegen és magányosan érte a halál.
Borri kétségkívül jogot formálhatott volna a történelem legsikeresebb kuruzslója címre.
Orvosi diplomája nem volt, mégis bizonyítottan eredményes kúrák tucatjai kötődnek a nevéhez, jelentős tudományos felfedezéseket tett, az általa feltalált orvosságokat pedig Európa-szerte eredménnyel alkalmazták. Rengeteg embert gyógyított meg, még többet csapott be, fosztott ki, tett lóvá, ám mindent megúszott volna. Csakhogy végül elkövetett egy végzetes hibát: Magyarországra jött. És a mi hazánkban, mint tudjuk, csalásból nem lehet egy percig sem megélni.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>