Illés Anita: „Van élet a trauma után is!”
Illés Anita mindössze 28 éves volt, amikor munkába menet autója frontálisan ütközött egy tartálykocsival. Ripityára tört csontokkal, zúzódásokkal és sérülésekkel tele, életveszélyes állapotban vitték a jászberényi kórházba, ahol egy éven át feküdt. Ez idő alatt harminc műtéten esett át, miközben végig kérdéses volt, hogy vissza tud-e valaha is térni korábbi életéhez. Tóth Fazekas-Andrea „Túlélők” című podcastjában, a baleset után tizenkét évvel beszélt Anita az őt ért tragédiáról, halálközeli élményeiről és újjászületéséről.
2008 augusztusában Illés Anita újságíróként dolgozott egy megyei napilapnál, s épp munkába igyekezett, amikor a mai napig ismeretlen okokból karambolozott egy szembejövő tartálykocsival. A fiatal nőt életveszélyes sérülésekkel szállították a jászberényi Szent Erzsébet kórházba, ahol közel tizenkét órán át tartó életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Elmondása szerint sem a baleset körülményeire, sem az intenzív osztályon töltött időszak nagy részére nem emlékszik egy maradandó, földöntúli élmény kivételével.
„Láttam magam kívülről, azt, ahogyan az ágy körül sétálok… Gyakran egy beazonosíthatatlan férfihangot is hallottam belül, aki folyamatosan bátorított, bíztatott: fel fogsz épülni, fel fogsz állni, ha akarsz – mindez rajtad múlik…”
A választás lehetősége
Az orvosok csekély esélyét látták a teljesen összetört végtagú Anita életben maradásának. Hosszú heteken, hónapokon át testéből csövek álltak ki, és sokáig csupán komoly mennyiségű nyugtatóval, fájdalomcsillapítóval tudott létezni. Mindezek ellenére bízott az életerejében. „Éreztem, hogy nem fogok meghalni. Alapvetően stabil és pozitív életszemlélettel rendelkezem, amely mindig is meghatározta a gondolkodásomat. A kórházi ágyon fekve szembesültem azzal, hogy két út áll előttem: a balesetre mint végzetes tragédiára tekintek, s eluralkodik rajtam a végső elkeseredettség, a kilátástalanság érzete, vagy az egészet isteni tanításként és jelként fogadom, amely új lehetőséget jelenthet számomra.”
Mit kellett vagy lehetett volna másképp csinálni? Elkerülhető lett volna a baleset? Miért is történt…?
Anita szerint semmi nem történik az életünkben véletlenül. Ha nem éppen ott és abban a pillanatban, akkor máskor és máshol is bekövetkezhetett volna egy hasonló tragédia.
Lépésről lépésre…
Anita egy éven át feküdt a kórházban teljesen kiszolgáltatott állapotban – bizonytalan volt, hogy valaha vissza tud-e térni saját szakmájához.
Kemény és kitartó belső munkára, rengeteg türelemre volt szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez és elfogadja új helyzetét.
„Mondogattam magamnak: nem kell sürgetni, hogy mankó nélkül járjak… majd eljön a megfelelő pillanat. Lépésről lépésre haladva, megéltem minden egyes pillanatát ennek az élethelyzetnek. Meg kellett tanulni az adott körülmények között létezni, boldognak lenni. Megerősödött bennem a pozitív gondolkodás, amely segített a stressz kezelésében.”
Miután Anita az intenzívről a baleseti sebészetre került, szerette volna megtudni, hogy mikor nyílik ismét lehetősége a vezetésre. Kérdését sokan megmosolyogták – majd két éven belül a volánnál ült. Azóta is aktívan, félelmek nélkül, biztonsággal vezet.
Gyógyító növekedés
Régóta ismeretes, hogy a sérült test nem épülhet fel a lélek gyógyulása nélkül. Miután Anita a kórházban nem kapott szakpszichológusi segítséget az őt ért trauma feldolgozásához, elolvasta az ehhez kapcsolódó lélektani szakirodalom nagyrészét.
„A téma iránti fokozott érdeklődésem vezetett el a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének integratív mentálhigiénés szakára, ahol „Van élet a trauma után” címmel írtam szakdolgozatomat. Tanulmányaim során sok számomra fontos dologra derült fény; többek közt arra, hogy a poszttraumás stresszzavar mellett létezik poszttraumás növekedés is.”
(Halál)félelem nélkül
A halálközeli élmény szorosan a személyiségünkhöz kapcsolódik, ezért különböző lehet egyénenként. Anita a baleset óta a halált még inkább az élet természetes részének tekinti.
„Korábban nem foglalkoztatott a halál, az elmúlás. Ha viszont élet és halál közt lebegünk, akkor átértékeljük a halállal való kapcsolatunkat.
A kórházban ért halálközeli élmények során olyan fokú szeretetet, nyugalmat és egységet tapasztaltam meg, mint korábban soha.
Nincs bennem félelem, mert hiszem, hogy az eltávozott szeretteimmel is találkozni fogok – létezik egy láthatatlan szeretetfonál, ami összeköti a lelkünket.”
A teljes beszélgetést tartalmazó műsor meghallgatható itt:
A Túlélők podcast a Képmás magazin műsora. Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető negatív fordulatok túlélőivel beszélget, akik tragédiájuk által erősödtek meg. A műsor olyan súlyos élettörténeteket, eseményeket, személyes tragédiákat mutat be, amelyekből volt és van kiút, legyen az betegség, gyász, baleset, prostitúció, hajléktalanság, mozgáskorlátozottság, függőség, szenvedélybetegség stb., ha másképp nem, akkor azáltal, hogy az illető az őt érő negatív történéseket pozitív megközelítéssel tudja szemlélni, és a lehetőségekhez mérten a legtöbbet kihozza az adott helyzetből.
Az egyes epizódok meghallgathatók a kepmas.hu Túlélők rovatában, a YouTube- és a Spotify-csatornáin és a legnépszerűbb podcast-applikációkban. Ha tetszik a podcast, kövesd a Túlélők Facebook-oldalát.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
