Sármos, gátlástalan és önpusztító – A James Bond-regények szerzőjének furcsa élete

Elfoglalt szülők 

1975. október 2-án reggel a londoni Chelsea-ben egy Antione Lafont nevű bankár átment a szomszédba, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e az ott lakó Caspar Fleminggel. Tudta, hogy a huszonhárom éves fiatalember súlyos depresszióban szenved, így a biztonság kedvéért rá akart nézni. Az ágyban holtan találta a pizsamába öltözött Caspart, mellette az éjjeliszekrényen három üveg altatót, a zsebében pedig egy búcsúlevelet. A papíron ez állt: „Ha nem most, akkor legközelebb.” A világ egyik legsikeresebb írójának, Ian Flemingnek fia fogantatásától kezdve bizonytalan világban élt. 
Anyja, Ann Charteris, a harmincas évek szépségideálja, nagyvilági hölgy volt, a dúsgazdag Lord O’Neill felesége. A világháború idején, amíg a férj külföldön szolgált, Ann egy másik arisztokratával, Lord Rothermere-rel bonyolódott kapcsolatba. Amikor 1944-ben O’Neill elesett a fronton, feleségül ment Rothermere-hez, és az új házasságba magával vitte két elárvult gyerekét, Raymondot és Fionnt. Csakhogy már ebben az időben feltűnt a színen Ian Fleming is, akivel ellenállhatatlanul vonzották egymást. A lord akkor nyújtotta be a válókeresetet, amikor Ann várandós lett Fleming gyermekével. 
Ekkor Ian és Ann összeházasodott, 1952-ben megszületett Caspar. Ez volt az az év, amikor Fleming megírta az első Bond-regényt, a Casino Royale-t, és meg is érkezett a siker. A házaspárnak nem sok ideje maradt a gyerekre.

Caspar csecsemő korától egy dajka és egy házvezetőnő társaságában nevelkedett, míg a szülők ingáztak két angliai, illetve a jamaicai házuk között.

Ez utóbbi helyre – azzal az indokkal, hogy barátságtalan a klíma és sok a cápa a tengerben – a kisfiút egyetlenegyszer sem vitték magukkal. Pedig a maguk módján szerető szülők voltak, taníttatták a gyereket, Fleming viccesen a 003 és feles ügynöknek nevezte, esténként gyakran mesélt Casparnak, sőt, írt neki egy saját mesekönyvet egy repülő varázsautóról. (A Chitty-Chitty-Bang-Bang az író halála után nyomtatásban is megjelent, és hatalmas siker lett.) 

Szenvedélyek vagyonnal súlyosbítva 

Caspar már kisiskolás korában altatókon élt, és súlyos magatartásproblémái voltak, amikor pedig beíratták a híres és méregdrága etoni középiskolába, mindez tovább súlyosbodott. Ráadásul 1964-ben, a fiúcska tizenkettedik születésnapján hirtelen meghalt az apja. Ekkor aztán teljesen kicsúszott a lába alól a talaj. 
Rákapott a különféle kábítószerekre, íjakat és tőröket gyűjtött egyre betegesebb ragaszkodással.

Etonban feketén vásárolt lőfegyvereket, és amikor töltött revolver került elő a kollégiumi szobájából, az iskola kihívta a rendőrséget.

További négy automata fegyvert találtak, és a fiatalembert pénzbirságra ítélték. Az anyja ezekben az időkben szinte állandó félelemben élt, mert Caspar azzal fenyegette, hogy megöli. 
Eton után beiratkozott az oxfordi egyetemre egyiptológiát tanulni, de ezt végül nem fejezte be. Amikor huszonegy évesen hozzájutott az örökségéhez, a hatalmas pénzösszegen annyi kártékony szert és tárgyat tudott vásárolni, amennyit csak akart. 
1974-ben elutazott az apjától örökölt jamaicai házba, alaposan túladagolta magát kábítószerekkel, aztán kiúszott a tengerre meghalni, de felfedezték, helikoptert küldtek érte, majd kórházba vitették. Hosszas pszichiátriai tartózkodás és gyógyszeres kezelés után a következő évben sokkal alaposabban előkészítette a tervét, és ekkor már nem volt ott senki, hogy visszarángassa a halálból. 

Kép

Caspar Flaming, kép: Profimedia - Red Dot

James Bond atyja 

Az író apa ötvenhat évesen halt meg. Sokan vélekednek úgy, hogy mindent meg is tett ennek érdekében. Falta a kalandokat, rengeteget ivott, napi hetven cigarettát szívott el, miközben már-már kényszeres nőcsábászként élt. 1908-ban, gazdag bankárok leszármazottjaként született, de alig volt kilencéves, amikor az apja elesett az első világháborúban. Az anyja későbbi kapcsolatából neki is született egy féltestvére a két bátyján kívül. Kisiskolásként sokat szenvedett egy tipikus bentlakásos angol iskolában, rendszeresen bántották a társai, majd az etoni középiskolában is meglehetősen gyenge eredménnyel szerepelt. Egyedül testnevelésből jeleskedett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy megmentse őt a kicsapástól.

Nőügyei, extravagáns öltözködése és olajozott haja nem aratott sikert a konzervatív iskolában.

Anyja egy katonai akadémiára vitte, de egy év után onnan is mennie kellett, mert ugyanezt az életvitelt folytatta. Rövid ideig a müncheni egyetemen próbálkozott, majd ideiglenesen eljegyzett egy lányt. 
Először egy újságnál helyezték el segédszerkesztőként, aztán bankárt, később tőzsdeügynököt akartak belőle csinálni. Mindegyikben kudarcot vallott. Harmincegy éves koráig sodródott, kallódott, aztán a változást végül a hadsereg és a második világháború hozta el az életében. 1939-ben személyiségéhez tökéletesen illő állást kapott a haditengerészeti hírszerzés irodáiban, ahol John Godfrey ellentengernagy személyi asszisztense lett. Hamar kiderült, hogy különleges tehetsége van a szervezéshez és a papírmunkához. A magas rangú tiszt – aki maga is kötekedő, öntörvényű ember hírében állt – nemsokára őt alkalmazta arra, hogy közvetítsen neki a különböző kormányzati szervekkel és tisztviselőkkel történő kapcsolattartásban. 

A megfelelő feladat 

Fleming bebizonyította a rátermettségét, és gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán. Hamarosan megmutatkozott az írói képzelete is: sokféle kreatív megtévesztő hadműveletet gondolt ki a német tengeralattjárók csapdába ejtésére, és a fantáziája nem ismert határokat.

Kigondolta például, hogy egy szándékosan tengerbe ejtett német vadászgépen, német egyenruhában várakozó angol kommandósok támadják meg a megmentőiket, és raboljanak el egy Enigma típusú rejtjelezőgépet.

Nagy valószínűséggel az ő agyszüleménye volt az úgynevezett Fasírt Hadművelet is, amelynek keretében egy tengerbe dobott holttest segítségével juttattak el hamis információkat a náci vezetéshez. 
A fiatalember szervezőtehetségét és találékonyságát rövidesen más területeken is kihasználta a hírszerzés. Több kommandóscsoportot, speciális egységet is felépített, amelyeket kifejezetten kémkedésre és zavarkeltésre képeztek ki. Zárak feltörésére, titkok ellopására, fegyverhasználatra, közelharcra és szabotázsakciókra használták őket. Ez már felismerhetően a későbbi James Bond szakterülete. 

A titkosügynök írni kezd 

Fleminget nagyon megfogta az a rengeteg ötlet és kaland, ami a mindennapjait jellemezte.

Még be sem fejeződött a háború, máris megfogalmazódott benne, hogy mindenképpen írni akar egy kémregényt az élményei felhasználásával.

Első civil munkahelye egy tekintélyes sajtócsoportnál volt, ő felügyelte a nemzetközi tudósítóhálózatot. Munkája során beutazta a világot, így jutott el Jamaicára is, ahol azonnal beleszeretett a tájba. Még 1945-ben építtetett is ott egy házat, amit Goldeneye-nak nevezett el. Ez nem véletlenül lett később az egyik leghíresebb Bond-regény címe: 1941-től ez volt a hivatalos neve a Fleming által létrehozott akciótervnek, amely Spanyolország feltételezhető hadbalépése esetére született hírszerzési kapcsolatok és szabotázsakciók felhasználásával. 
Itt írta a Bond-regények legtöbbjét, és itt találkozgatott a szeretőivel is. Ide hozta Ann Charterist, a későbbi feleségét. Már 1948-ban lett egy kislányuk, aki halva született, majd 1952-ben megérkezett Caspar is. 

Kép

A Diamonds are forever című regény könyvborítója, kép: Wikipedia

A James Bond-kultusz kezdete 

A brit és amerikai könyvkiadók jó érzékkel álltak be Fleming tervei mögé, így 1953-ban megjelent a Casino Royale. Hatalmas volt a siker – ennek valószínűleg az volt az egyik oka, hogy a cselekmények és a szereplők valóságszagúak voltak. Fleming saját magán kívül más, létező személyeket is beolvasztott Bond személyiségébe: valódi szuperkémeket, akikkel együtt dolgozott. Ez pedig hosszú időt ölelt fel, mert végleg csak 1952-ben szerelt le a hadseregtől, így a világháború után bőven belelátott az egyre súlyosbodó hidegháború küzdelmeibe is. 

A James Bond név eredetileg egy ismeretlen amerikai ornitológusé volt; Fleming a létező leglaposabb, legunalmasabb nevet akarta adni a hősének, ezzel is jelezve, hogy ő csak egy lélektelen gépezet, egy kíméletlen eszköz az állam kezében. 

Nemsokára Hollywood is rákapott a regényei ízére, külön céget hoztak létre öt film leforgatására. Az első Bond, Sean Connery 1961-ben alaposan meg is változtatta a karaktert: ő vitte bele a jellegzetesen fanyar, kegyetlen, bondi humort. Mire Ian Fleming 1964-ben meghalt, a Bond-franchise önálló életre kelt. 1966-ig tizenkét regény és két novellagyűjtemény jelent meg, filmekből pedig eddig huszonhetet mutattak be. Ezek mind ez idáig legalább négymilliárd dollár hasznot hoztak, és persze rengeteg kritikát kaptak. Sokan elítélik a világlátást, amely Fleming személyiségéhez kötődik, a világot, amelyet az erőszak, az alkohol, a nőgyűlölet, a szex, a szadizmus, a szerencsejáték és a sznobság jellemez. Ennek hátterét az világíthatja meg, amit egyik jamaicai szeretője, Blanche Blackwell, hatvan évvel Fleming halála után nyilatkozott: Ian súlyos depressziós volt. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>