Amikor a világ a lábaid előtt hever – nőnek lenni negyven felett
Három évvel ezelőtt két céltudatos hölgy eltökélte, hogy bebizonyítja: ötvenéves kor felett igenis van még élet, s lehet és kell is nőként létezni. Létrehozták az 50es Nők Együtt Facebook-oldalt, amely segít a nőknek elfogadni önmagukat, valamint erőt ad nekik megbirkózni az idő múlásával együtt járó változásokkal. A projekt olyan sikeres lett, hogy később Mikó Krisztina coach, kommunikációs szakember segítségével a negyvenes generáció érdekképviselete is megvalósulhatott a csoporton belül. Vele beszélgettünk a ma már 50es Nők Együtt 40es Nők Velünk néven ismert közösségről.
– Több mint huszonötezer követője van az 50es Nők Együtt 40-es Nők Velünk Facebook-oldalnak. Milyen célokkal, motivációkkal indították útjára ezt a virtuális platformot, s honnan az ismeretség?
– Az egész egy könyvvel kezdődött: Büky Anna író és Ross Andrea fitnesz magyar bajnok, személyi edző „50-es Nők Együtt” című könyvükben hívták fel a figyelmet arra, hogy az ötvenéves és az ötven feletti nők gyakorlatilag „eltűntek”. A média szinte tudomást sem vesz e korosztály valós problémáiról, míg gyakran az érintettek is inkább visszahúzódnak, sőt, legrosszabb esetben lemondanak magukról. Anna és Andi ennek ellenkezőjét vallják: szerintük igenis 40 és 50 éves kor felett is van élet, lehet és kell is nőként létezni, az ötven feletti aktív szellemi és fizikai élet pedig igenis megvalósítható.
Az 50es Nők Együtt 40es Nők Velünk Facebook-csoport fő célja az többek közt, hogy segítsen a nőknek elfogadni magukat és az idő múlásával együtt járó természetes változásokat, emellett támpontot nyújtson mindazoknak, akik épp magányosak.
Anna írja és szerkeszti a „Lélek” rovatot, Andi a sportért és az egészséges életmóddal kapcsolatos bejegyzésekért felel, de foglalkoznak divattal, szépségápolással is.
Két éve rendszeresen edzem a Vasas Sport Klubban – itt keresett meg Andi és Anna azzal, hogy szeretnék a Facebook-oldaluk profilját a negyvenes nőkkel kibővíteni, és arra kértek, legyek én a negyvenes nők arca, képviselője. Örömmel fogadtam el a felkérést; kommunikációs szakemberként és coachként, ötgyermekes, negyvenöt éves édesanyaként testhezállónak éreztem a feladatot. Három teljesen eltérő személyiség vagyunk, mégis tökéletesen kiegészítjük egymást. Az évek során szellemi partnerekké, barátokká váltunk. Fontosnak tartjuk, hogy megértessük a kortársainkkal, hogy mi magunk, negyvenes, ötvenes nők is lehetünk önmagunk példaképei. Ehhez elég, ha csak végignézünk az életünkön, hogy milyen akadályokat küzdöttünk le eddig, hányszor estünk el és álltunk fel. Nem feltétlenül kell tehát Hollywoodban keresgélni az ideálokat, a motivációt! Nálunk a csoportban is rengeteg izgalmas, érdekes személyiséggel találkozhatunk.
– December elejétől beszélgetéssorozattal bővült a repertoárjuk, az adásokat élő videó formájában rögzítik.
– Első vendégük Bedő Imre, a „Férfiak Klubja” című honlap és műsor megálmodója volt, akinek nemrégiben könyve is megjelent. Többek között a felcserélődött nemi szerepekről is beszélgettünk. Imre hisz a férfi és nő szövetségében, sőt, szerinte egy házasság enélkül nem is képzelhető el. A következő interjúm Ernyei Bélával lesz, akinek szintén nemrégiben jelent meg új könyve azzal a céllal, hogy erőt adjon azoknak a nőknek, akik belefáradtak az örökös reménykedésbe, akiknek gondjuk van az önbecsülésükkel, és folyamatosan magukat okolják a sikertelenségük miatt. A továbbiakban egy pszichológussal és Gulyás Gusztáv plasztikai sebésszel beszélgetek, aki nem rest elküldeni hölgyeket a rendelőjéből, ha extrémnek tartja a kéréseiket. Jelmondata az önazonosság, és vallja, hogy bár a szépészeti beavatkozások egyre inkább életünk részévé válnak, sosem szabad túlzásokba esni.
– Manapság unásig hallgathatjuk a „maradj fiatal” és a „vedd fel a harcot a ráncokkal” szlogenű reklámokat. A televíziós csatornák – tisztelet a kivételnek – mintha kifejezetten ügyelnének arra, hogy ne mutassanak túl sok negyven vagy ötven év feletti műsorvezetőt. A média fiatalság-majmolása milyen szorongásokat hozhat elő a nőkből?
– A médiának valóban nagy a felelőssége, elszoktat az idősebb arcoktól, holott egy érett test és arc is lehet vonzó egy óriásplakáton vagy képernyőn. Tudom, könnyű mondani, de egyszerűen el kell engedni a nyomást!
Sokkal szebb az a nő, akin látszik, hogy elfogadta az életkorát és nem „erőlködik” saját magán, ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy a teste és a lelke harmóniában maradjon.
– Vannak, akik akkor omlanak össze lelkileg, amikor elhangzik az első „csókolom”, vagy amikor kirepülnek a gyerekek, vagy ha történik egy válás az életükben. Hogyan lehet elkerülni a depressziót és az önhibáztatást? Hogyan töltsük fel a lelkünkben tátongó űrt, s miképp építsük fel újra az önbizalmunkat?
– Nagyon fontos – és az oldalunkon is erre buzdítunk –, hogy találjunk szívünknek kedves elfoglaltságokat, emellett maradjunk aktívak mind szellemileg, mind fizikailag. Sétáljunk, iratkozzunk be nordic walkingra, járjunk el tornázni, kössünk új (női) ismeretségeket! Először ijesztő lesz az új környezet, az ismeretlen emberek, de pár alkalom után oldódni fog a szorongás; megtaláljuk egymással a közös hangot, az energiák szépen lassan pedig hatni kezdenek egymásra. Tudom, hogy mindent megnehezít most a koronavírus-járvány, de ott az online tér, amit a hasznunkra fordíthatunk. Az általunk vezetett virtuális edzésekre nagyon megnőtt az igény; országszerte alakultak rajongói klubjaink, amelynek köszönhetően megtalálják egymást a közelben élő sorstársak. Reméljük, hogy mielőbb véget ér a pandémia, s onnantól már tervezhetünk személyes találkozókat, eseményeket – egy túrát például Nógrád megyébe, ahol nem mellesleg van egy klub is, amely a csoport nevét viseli.
– Férfiaknak tilos lesz a belépés?
– Nem akarunk „férfimentes övezet” lenni, őket is szeretettel várjuk. Elmondhatom, hogy Facebook-oldalunk követői között már vannak szép számmal férfiak is.
– Milyen tanácsokkal látják el követőiket az oldalon az étkezést illetően? Negyven és ötven év felett hogyan lehet „kicselezni” a lassuló anyagcserét?
– Azt látom, hogy aki ilyenkor vadul elkezd fogyókúrázni, az pont az ellenkezőjét éri el, hízni kezd. Ebben a korban lassul az anyagcsere, így a mozgás és az elfogyasztott étel mennyiségének csökkentése hozhat eredményt. Ha világéletemben szerettem a csokit, de azt mondom, hogy holnaptól egyetlen kockát sem eszem, akkor az egy teljesen reménytelen vállalás, mert a hiányt a szervezet előbb-utóbb úgyis bepótoltatja: esetleg feszültek leszünk a munkahelyen vagy a párkapcsolatban, de lehet, hogy titokban behabzsolunk egy túrós táskát.
A jelszavam, a jelszavunk: semmit nem szabad görcsösen! Magam tizenkét kilót fogytam – úgy, hogy nem fogyókúráztam, csak elkezdtem többet mozogni.
Egyébként már akkor nagy eredményeket érhetünk el, ha mindennap fél vagy egy órát sétálunk. Hiába van tele a hűtő finomságokkal, én csak módjával fogyasztok belőlük; délelőtt eszem szénhidrátot, este viszont már csak szerényebben étkezem.
– Ha önre, pontosabban, ha hármójukra nézek, húsz-harmincéveseket megszégyenítő, rendkívül fitt, derűs, energikus nőket látok. Ön lélekben hány évesnek érzi magát?
– Negyvenöt éves vagyok, de harminc-harmincötnek érzem magam. Nem volt ez azonban mindig így, régebben én is hajlamos voltam bezárkózni. Ötgyermekes édesanyaként folyton a maximumot akartam teljesíteni, meg akartam mutatni, hogy elbírok mindent a háztartástól a munkán át. De minél inkább akartam a legjobb lenni mindenben, annál inkább éreztem, hogy nem vagyok jó semmiben. Aztán ott volt az a bizonyos mondat is az ismerőseimtől: „Ahhoz képest, hogy öt gyereked van, nagyon jól nézel ki!” Engem az „ahhoz képest” rendkívül zavart, némileg meg is csapolta az önbizalmam. Negyvenkét évesen kezdtem el edzeni a Vasasban. Kinyílt számomra a világ, számos új ismeretséget kötöttem, sok mindenben változott a gondolkodásom. Ha elárasztanak a feladatok – például épp vacsorát kellene főzni, a gyerekektől ki kellene kérdezni a leckét, vagy be kellene tenni egy mosást –, akkor már nem esem pánikba. Edzőcipőt húzok, lemegyek egy kicsit kocogni. Mire visszatérek, egy teljesen „más” ember vagyok, és már nem is érzem olyan ijesztőnek az előttem álló feladatokat. Esetleg futás előtt megkérem szépen a férjem, hogy tegye fel ő főni a tésztát, és máris előrébb léptünk eggyel. Ezt minden háztartásban meg lehet próbálni. Jó, ha olyan társunk van, aki segít, aki levesz egy kis terhet a vállunkról.
Az évek során tudatosítottam magamban, hogy nem szabad túl magasra rakni a lécet. Néha bizony meg kell állni, s vállon kell veregetni magunkat még a legapróbb teljesítményünkért is.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>