A világ éhezi a jó családapákat – Ferenc pápa meghirdette a Szent József-évet
Mindig nagy szükség volt odaadó, családjukért élő, példaértékű édesapákra. Ma is így van ez, amikor a világ egyes pontjain a férfi a család diktátora, más helyeken pedig már nem lehet teljes jóhiszeműséggel a férfi és apa szavainkat használni, hátha ezzel kirekesztjük a magukról másképp gondolkodókat. Egyre több gazdasági és politikai hatalmi érdek diktálja, hogy el kell mosni a nemek határait, teljes zűrzavart teremtve ezzel az emberek önazonossága terén. Aktuálisabb fókuszt nem is választhatott volna Ferenc pápa a 2021-es évre, mint Szent József alakját.
Bár a közel-keleti kultúrákban a nő a férfi alárendeltje, a Szent Családról szóló bibliai szövegből nem ez tűnik ki. József, Mária jegyese látszólag egy háttérember, akiről elég keveset tudunk meg a Bibliából. Csendes, alig halljuk a szavát. Azt is gondolhatnánk, hogy passzív, vagy megalázónak érzi a helyzetet, hogy Mária nem az ő gyermekét várja. Esetleg néhányan tudtak is erről. Vajon mit gondolhattak a közösségük tagjai róla, róluk?
József vívódott, amikor kiderült, hogy jegyese gyermeket vár. Biztosan csalódottnak érezte magát, mégsem kívánt bosszút állni. A zsidó törvények szerint Máriát mint házasságtörőt meg kellett volna kövezni. József úgy döntött, titokban fogja elbocsátani. Irgalmas volt, nem akarta bajba sodorni azt, akit szeretett. Szeretete legyőzte a haragját. Közvetlenül ezután őt is felkérték egy nem mindennapi szerepre, őt is megszólította az angyal. Azt kérte, hogy ne féljen magához venni Máriát, mert gyermeke az Isten fia.
Micsoda megtiszteltetés, kiválasztottság, hogy a Megváltó nevelőapja lehetett! Isten után a második apa. Az Isten apja. Nem sokkal kisebb szerep, mint Máriáé.
Tettei igazolják, hogy Máriához hasonlóan József is igent mondott Isten akaratára. Nem kérdezte, hogy alkalmas lesz-e a feladatra, és nem utasította el a felkérést, hanem vállalta. Így lehetősége nyílt, hogy megmentse Jézus életét több ízben is – először a megkövezéstől.
Mária és József karácsonya egy kudarcokkal teli nap volt, távol az ünnepi hangulattól. Hosszasan bolyongtak Betlehem házai közt, de sehol sem adtak szállást a szülés előtt álló kismamának. József senkire sem törte rá az ajtót, nem káromkodott, nem erőszakoskodott. Békés, türelmes támasza lett feleségének. Elfogadta a visszautasítást, a megalázó tényt, hogy az Isten fiát egy barlangistállóban kell fogadnia. A belső béke és Isten dicsősége mégis ünnepivé varázsolta ezt az éjszakát – a kudarcok ellenére is.
A megpróbáltatások ezzel nem értek véget. Álmában József újabb isteni üzenetet kapott, hogy meneküljön családjával Egyiptomba, mert Heródes király a gyermek életére tör. Ha ő akkor legyint erre, megmosolyogja saját álmát, nem hiszi el vagy semmibe veszi a figyelmeztetést, akkor Jézus „aprószent” lesz, egyike a betlehemi gyermekgyilkosság áldozatainak, és nem váltja meg a világot. Mindössze egy különös álom, egy jelentéktelennek látszó történés – és milyen nagy volt a tét, milyen óriási volt József felelőssége!
Később, Heródes halála után hasonló utasításra a Szent Család visszatért Egyiptomból Izraelbe, és megkezdődtek a csendes názáreti évek, a munkás napok a gyalupad mellett. Milyen öröm lehetett a felcseperedő Jézussal együtt dolgozni, tanítani őt az ácsmesterségre! A fát, amit Isten teremtett, vele együtt megmunkálni, formálgatni. Kár, hogy nem jegyezte le senki a mindennapok történéseit és a beszélgetéseiket. Valószínű, hogy amikor Jézus megkezdte nyilvános működését, nevelőapja már nem élt, mert a Biblia abban az időszakban már nem említi.
József nélkül nincs Szent Család. Kiválasztott volt, aki tette a dolgát: biztonságot és kenyeret adott családjának, és mindezt csendesen, alázattal.
Mennyire éhezik a gyermekek az ilyen édesapát, és milyen sokaknak nélkülözniük kell! Az oktatásban és az otthonokban is egyre nagyobb „hiánycikkek” ők, pedig mennyire nagy szükségük lenne a lányoknak jó apa-példaképekre a későbbi egészséges párkapcsolathoz, és a fiúknak önmaguk lelki felépítéséhez. Az apa-kép Istenről alkotott képünknek is formálója.
Hálás vagyok a jó Istennek, hogy apukám bő négy évtizedig életem meghatározó része volt. Családunk korábbi nemzedékeinek idején az apák tömegesen hiányoztak a társadalomból, mert elestek a háborúban vagy meghaltak annak következményeitől, mások évekig fogságban sínylődtek, és önmaguk árnyékaként tértek haza. Az én nagyszüleimet sem kímélte meg ettől a sors. Anyai nagyapám még harmincöt kilósan hazatérhetett a szovjet fogságból, újratervezhette az életét. De apai nagyapám a Don-kanyarban maradt, csak a halálhíre tért haza a háborúból. Az én apukám akkor kétéves volt. Nem is emlékezett az édesapjára, nem tudott olyan korai emlékképeket előhívni, csak fényképen látta őt. Ezért rettegett a fényképésztől. Azt hitte, hogy akit lefényképeznek, az a papírlapba zárva él tovább – így kereste gyermeki fantáziája a halál okát.
Ma is nagyon kellenek a Szent Józsefek, a jó családapák, akik mernek a feleségük és gyermekük mellé állni, önzetlenül a másikért élni; akik nem riadnak vissza az áldozathozataltól; akik képesek uralkodni rossz felé húzó ösztöneik és indulataik felett, és a harag helyett megbocsátanak.
Kedves Férfiak, Apák! Merjetek együttérezni, elérzékenyülni, hinni, hűségesnek maradni, vállalni az egyszerű hétköznapiságot! Tartsatok ki, legyetek jelen az elnőiesedett és semlegesség felé haladó társadalomban! Ne feledjétek, 2021 különösen a Ti évetek, és ez felelősség és lehetőség is!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>