„Kérem, javítsák meg a házastársamat!”

– A házasságban általában akkor üt be az első krach, amikor kicsik a gyerekek. Mi ennek az oka?

Marcell: A gyermek születése alapjaiban változtatja meg a házaspár kapcsolatát, életét. Új szerepek alakulnak ki, a nő anyává válik, a férfi apává, miközben valahogy a régi szerepköröket is meg kellene tartani. A szülők a kisgyerekes évek alatt sokszor csak a gyerekre koncentrálnak, és egymásra nem, pedig a gyerek akkor van jól, ha a szülei jól vannak egymással. Alkalmazkodni kell a megváltozott életkörülményhez, nem szabad összehasonlítanunk a kettesben töltött időket a gyerekes élettel! Ha ezt tesszük, akkor biztosan csalódni fogunk. Meg kell találni az új örömöket ebben az időszakban is, mert van belőlük bőven. Teret és időt kell adni a házasságnak is, mert különben technikai együttélésre redukálódik a kapcsolat.

Kinga: A gyerek születése jó eséllyel generálhat házassági válságot, de ezért nem a gyerek a felelős, ő csupán katalizátorként működik: olyan bombákat robbant, amelynek gyökerei eleve megvoltak a kapcsolatban. Pál Feri atya szerint a gyerek születése, a sok munka, az építkezés és a felújítás a tuti házassági válság receptje, de már ezek egyike is elég hozzá. Az, hogy melyik házasságban hányadik gyereknél robban a bomba – szintén Pál Feri atya szavaival élve –, attól függ, mennyi tartalékkal rendelkezik a kapcsolat. Szent meggyőződésem, hogy nincs házasság válság nélkül, minden házaspár megél krízist előbb vagy utóbb, ám a mélysége különböző mértékű.

– Fel lehet-e készülni a házassági válságra? Mire érdemes odafigyelni, amikor kicsik a gyerekek?

Kinga: Amíg nem kerül valaki házassági krízisbe, addig el sem tudja képzelni, hogy ez vele is megtörténhet. A daganatos betegséggel is sokan úgy vannak, amíg nem találkoznak vele, azt gondolják, velük ez nem eshet meg, pedig nincsen rá garancia. Ha a pár a kisgyerekes évek alatt is kellő időt és figyelmet tud szentelni egymásnak, akkor nem lehet nagy baj.

Marcell: Ahhoz, hogy a férfi és a nő kapcsolódni tudjon egymáshoz ezekben az években is, ismerni kell egymást.

Engedjük be házastársunkat a mi kis világunkba, ne féljünk megosztani a másikkal örömeinket, gondjainkat, fájdalmainkat, szorongásainkat!

Tekintsünk óriási lehetőségként erre: ha megosztjuk a másikkal belső dolgainkat, nem egyedül kell cipelnünk a nehéz hátizsákot!

– Sok helyről hallom a környezetemben, hogy a férfi szeretne a gyerek születése után is ugyanúgy élni, mint előtte: jönni-menni, bulizni, sokat sportolni stb., és úgy gondolja, ezt továbbra is megteheti, csak most már egyedül, mert a feleség „kiesett”, otthon van a gyerekkel. Mit gondoltok erről?

Kinga: A házasság akkor működik jól, ha a férfi és a nő is jól van. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy legyen külön-külön is programjuk, „én-idejük”, amelyből töltődni tudnak. Nincsen semmi baj azzal, ha a férfi elmegy időnként egyedül sportolni, bulizni. A baj az, hogy ez a kérdés mindig csak a férfiak kapcsán merül fel, pedig „én-időre” a nőknek is ugyanannyira szükségük van. Nyilván egy anya a kisbaba születése után kevesebbet tud kimozdulni, de azt gondolom, ez csupán támogatás és segítség kérdése.

Marcell: Nem bűn, ha az anya akár a szoptatott baba mellől elmegy két órára úszni vagy meginni egy kávét a barátnőjével. Ettől senki nem válik rossz anyává, sőt, feltöltődik tőle. Abban a családban, amelyikben jól van az anya, mindenki jól van! Konfliktus sokszor abból adódik, hogy az anya évekre „beragad”, nem mozdul el a gyerek mellől, az apa meg kétszer annyit megy el, mint előtte. A család megszületésével megváltoznak a dolgok, ezt el kell fogadni, és nem kellene tovább az egyetemisták életét élni.

Meg kell találni az arany középutat, szükség van családi, kettesben és egyedül töltött időre is.

– Az anyák sokszor úgy érzik, a férjük nem elég türelmes ebben az időszakban, nem várja meg, hogy kicsit felszabadulhasson a gyerek mellől, és újra nő lehessen. Jogos-e részükről, hogy türelmet és időt kérnek?

Kinga: Jogos, hogy a nők türelmet kérnek, de az nem jó, ha ez végtelenített játszmává válik, és a férjnek mindent el kell viselnie, mert a nő anyává vált. Ez sok baj forrása lehet. Várjanak a férfiak türelemmel, de a nők próbálják megteremteni az egészséges egyensúlyt a nő és az anya között.

Marcell: Senki nem várja a nőktől, hogy kisestélyiben és magassarkúban várják este a férjüket. Otthoni ruhában is lehet csinos és nagybetűs nő valaki. Lehet ápolt, finom az illata, selymes a haja. A nőknek viszont meg kell érteniük, hogy a férfiak apák, nem második anyák.

Kinga: Így van, nem szeretnének több órás eszmefuttatást folytatni a mellbimbóvédőkről, a gátsebről, a különböző légzésfigyelőkről, ezeket a témákat hagyjuk inkább a barátnőkre. El lehet mondani a férfinak, nem kell egyedül maradni ezekkel a problémákkal, de ne csináljunk a férjünkből barátnőt.

Marcell: Esténként legyen arra is idő, hogy a férfi is tudjon mesélni, legyen ő is ugyanolyan fontos. Általában ő a családfenntartó, rajta is nagy a teher, nemcsak a frissen anyává vált nőn. Rövid idő alatt mindkettőjük élete, szerepe nagyot változott, ezért beszélgessünk sokat és hallgassuk meg egymást, de értő figyelemmel!

– Minden házasság más, de mégis sok hasonló esettel találkoztok, ahol tulajdonképpen ugyanaz az alapprobléma. Mi a legnagyobb baj?

Kinga:

Félelmetes, mennyire nem tudnak beszélgetni a párok. Fogalmuk sincsen, mi zajlik a másikban, minek örül, mire vágyik, mitől fél vagy szorong.

Marcell: Jó hír viszont, hogy a beszélgetés tanulható!

– Be merik-e vallani az emberek maguknak, egymásnak, a kívülállóknak, hogy baj van a házasságukkal, miközben a Facebookon, Instagramon csak mosolygó, ölelkező párokat látnak, és úgy tűnik, mindenki más párkapcsolata, házassága tökéletes?

Kinga: Mi ezt „Facebook-boldogságnak” nevezzük, ott ugyanis nincsen boldogtalan házaspár, család, kifelé mindenki igyekszik a legjobbat mutatni. Az emberek önmaguknak vallják be legkönnyebben, hogy baj van, egymásnak csak-csak, de a külvilágnak egyáltalán nem – ez érthető is, hiszen a házassági válság belügy, két emberre tartozik, nem közösségi téma.

Marcell: Sokszor a család, a legjobb barátok sem tudják, milyen krízisen megy át a pár. Általában csak azután avatják be őket, amikor már megküzdöttek. Utólag sokkal könnyebb beszélni róla.

– Mikor forduljon segítségért a pár?

Marcell: Amilyen hamar csak tudnak!

– Ki meri inkább kimondani, hogy kérjenek külső segítséget? A nő vagy a férfi?

Marcell: A nők hamarabb lépnek. Ha férfihang szól bele a telefonba, akkor már sokkal nagyobb a baj, mint amikor női. Ha a nő telefonál, akkor a segítségkérés még időben van, ha férfi, akkor túl vannak az utolsó utáni órán is. Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyenkor már ne lenne érdemes telefonálni.

Kinga: Ugyanakkor azt tapasztaljuk az utóbbi években, hogy egyre több férfi is keres minket, nyitottabban állnak a tanácsadáshoz.

– Külön lehet-e választani a munkálkodást a házasság javításán a személyiségfejlesztéstől?

Kinga: Nem igazán. Mindenki gazolja ki először a saját kis kertjét, utána lehet közös szép, nagy kertet építeni! Ez persze nem ilyen egyszerű a gyakorlatban. Sokan azzal a szándékkal érkeznek hozzánk, hogy megjavíttassák elromlott házastársukat.

Marcell: Nem az a feladat, hogy a másikat megszereltessék, hanem hogy önmagukat megszereljék, ezért mindig külön kezdünk foglalkozni a párokkal.

Csak az önmagával jóban levő ember tud a másikkal is jóban lenni.

– Minden házasság megmenthető?

Marcell: Sajnos nem. Vannak olyan helyzetek, amikor éppen az hozza a megoldást, ha szépen elengedik egymást.

Kinga: Mivel mindketten hiszünk a házasság szentségében, nehezen éljük meg az ilyen helyzeteket, és az utolsó utáni pillanatig is igyekszünk segíteni, hogy megmentsék a házasságukat.

– Mi van akkor, ha csak az egyik fél akarja ezt?

Kinga: A sikeres pártanácsadás alapja, hogy közös szándék legyen a házasság megmentése. Ha az egyik egyáltalán nem akarja, az baj. Olyan is előfordul, hogy mindketten menteni akarják, de csak az egyikük hajlandó segítséget kérni. Ezekben az esetekben azt tanácsoljuk, hogy jöjjön el egyedül. Hiszen, ha valaki változik, jobban lesz, az hat a házastársára, a családjára is. Gyakran előfordul, hogy egy idő után a passzív fél is csatlakozik, mert érzékeli a másiknál a pozitív változást.

– Az a házasság is megmenthető, amelyből teljesen kiveszett az intimitás, és évek óta nincs szex?

Marcell: Nehéz, de nem lehetetlen! A szex fontos alappillére a házasságnak, amely szokásalapon is működik, éppen ezért könnyen „le lehet róla szokni”. Főleg a kisgyerekes évek alatt lehet beleesni abba a hibába, hogy a pár altatja a dolgot azzal magyarázva, hogy ezek az évek ilyenek, majd később lesz újra idő rá. Ez veszélyes dolog, mert egy idő után teljesen el tud tűnni az egymás iránti vágy a házasságból.

– Ha sikerül egy párnak megmentenie a házasságát, mi a biztosíték arra, hogy most már minden rendben lesz?

Kinga: Semmi! Arra sincsen 100 százalékos biztosíték, amit az oltár előtt megígérünk egymásnak.

A házasság nem egyetlen igenből áll. Azt az első igent több milliónak kell követnie a következő ötven-hatvan évben. Minden áldott nap igeneket kell adnunk és kapnunk!

– Biztos sok embertől megkapjátok, hogy „persze, nektek könnyű, mert a Kinga a feleséged”, vagy „mert a Marcell a férjed”. Nektek is dolgoznotok kell a házasságotokon, vagy minden szép és jó? Kerültetek-e már ti is krízisbe?

Kinga: Mást se csinálunk, mint dolgozunk a házasságunkon! Ez egy soha véget nem érő munka. Attól még, hogy az a hivatásunk, hogy más házaspároknak segítünk, nem jelenti azt, hogy nekünk nem voltak vagy lesznek mélypontjaink. Annyival talán kicsit könnyebb a helyzetünk, hogy mindketten egész héten házassági problémákkal foglalkozunk, így az átlagnál előbb felismerjük, ha baj van. Egy-egy nehéz nap után, miután meghallgattam hat-nyolc házaspárt, mindig úgy lépek be az otthonunk ajtaján, hogy hálát adok a férjemért, a közös életünkért.

Marcell: Krízis minden házasságban van, mi sem vagyunk kivételek. Nekünk is vannak elakadásaink, amelyeken dolgoznunk kell. Ilyenkor pont olyanok vagyunk, mint minden más házaspár, bár a hivatásunkból adódóan jobban a figyelem középpontjában tudjuk tartani a kapcsolatunkat, a másikat. Olykor talán picit túlzásba is visszük, és akaratlanul elemezzük egymást, a házasságunkat. Amikor ezt észrevesszük, jelezzük is a másiknak: „Engem ne elemezz, Drágám!” Ilyenkor mindig jót nevetünk.

Voltak már nekünk is mélypontjaink, és még biztos, hogy lesznek is, de közben mindennap erősödünk, és mélyül a szövetségünk.