Dömötör Ágnes: Könnyek árja

Ha a kisbaba sír, édesanyja megvigasztalja, de ha ötévesen hisztizik, már kiborul miatta. Ahhoz, hogy az ilyen helyzetek elkerülhetőek legyenek, a kicsiknek az érzelemszabályozást tanítani kell, ami nem egyszerű. Ezt a témát járta körbe a Gyereklélek magazin hasábjain Dömötör Ágnes, akinek cikke a Média a Családért-díj júniusi jelöltje lett.

Dömötör Ágnes sokáig dolgozott az Origónál kulturális újságíróként, gyerekei születése után váltott a családi témák felé. A Gyereklélek magazinnál két és fél évig, a lap indulásától kezdve idei megszűnéséig dolgozott. 

Könnyek árja

Természetes, hogy ha a kisbabád sír, megvigasztalod és segítesz rajta. És ha az 5 éves zokog egy csoki miatt? „Most azonnal meg kell tanítanom neki, hogyan kontrollálja magát. Nem bömbölhet így!” – idegeskedsz. Az érzelemszabályozást tényleg tanítani kell – de hogyan?

Kétévesek múltak az ikreim, kimerült voltam, és frusztrált. Panaszkodtam a sógornőmnek – maga is anyuka –, aki rögtön segíteni próbált. Ott helyben szemléltette a nevelési módszereit, hátha hasznukat veszem. „Ne vedd fel!” – szólt rám, amikor az egyik lányom egy elorzott homokozólapát miatt bőgve jött hozzám. Aztán a gyerekhez fordult: „Anya csak akkor ölel át, ha nem sírsz.”

Sokan gondolkoznak így. Ez az „etesd a jót, koplaltasd a rosszat” elve, ami voltaképpen a behavorista tanuláselméleten alapszik. Dióhéjban: amiről le akarjuk szoktatni a gyereket, arra ne reagáljunk, vagy büntessük. De a sírás vajon tényleg olyan viselkedés, amiről le kell „szoktatni” a gyereket?

Nem szelep, hanem kapocs
Miért sírunk mi, emberek? Sokáig úgy magyarázták, hogy a sírás egy szelep, amin keresztül a feszültségek kiáramolhatnak. Ma a modern kutatók már más irányból közelítik meg a kérdést.
Az ember az egyetlen faj a Földön, amely könnyekkel sír. Ad Vingerhoets kutató szerint a könnyek nagyon is hozzájárultak az ember elképesztő evolúciós sikeréhez. Láttátok már, hogyan sír egy rézuszmajom? Az éktelen rikoltozáshoz képest a halk emberi sírás nemcsak azért jelenthetett evolúciós előnyt, mert nem keltette fel a ragadozók figyelmét, de a csoporton belüli agressziót sem növelte.
A stresszjelzés kezdetben csak arra szolgált, hogy az ember segítséget, együttműködést kérjen a fajtársaitól. Mára legtöbbször egyedül sírunk? A könnyek után kapott csoporttámogatás olyan erős megnyugtató érzéseket kelthetett az emberben, hogy ez a megnyugvás aztán fajtársak jelenléte nélkül is követte a sírást. Vagyis a sírás (részben) levált a segítségkérésről, és stresszoldó, önmegnyugtató funkciót kapott. Erre utal például, hogy a sírás beindítja az agyban a kötődést segítő, „társas” (egyben stresszoldó) hormon, az oxitocin termelését.

A sírás csökkenti a stresszt
- Nagy fokú feszültség, érzelmi izgatottság „(„arousal”) ---> Bekapcsol a paraszimpatikus idegrendszer ---> Oxitocin és fájdalomcsillapító, nyugtató természetes opioidok felszabadulása
- A zokogás megnyugtatóan hat (hasonlóan más ritmikus mozgásokhoz)
- A szaporább levegővétellel több hideg levegő jut az agyba, ami így lehűl, és több oxigénhez jut

Hangulatjavulás, stresszcsökkenés

Gyere, szükségem van rád

Judith Kay Nelson amerikai pszichiáter kisbabákat vizsgálva jutott ugyanerre: hogy a sírás – eredeti funkciója szerint – nem érzelmi stresszlevezetés, hanem a kapcsolódási igény jelzése, a felnőtteknél is. Az ősközösségben az ember túlélése még közvetlenül a többiek védelmétől és gondoskodásától függött, ezért volt szüksége erre a jelzőrendszerre. A könnyes arcokkal végzett kísérletek azt mutatják, a felnőtt sírás nagyon hatékonyan vált ki segítő reakciót a többi emberből. Hatékonyabban, mint a szavak!

De ha a sírás csökkenti a stresszt és előmozdítja az együttműködést, akkor miért akarjuk róla leszoktatni a gyereket??? Azért, mert a sírás – valljuk be – iszonyatosan idegesítő. Segíthet elviselni, ha tudjuk, pont így lett kitalálva.

Miért olyan idegesítő a sírás?

A dühös sírás automatikus fiziológiai stresszreakciót indít el bennünk. Gyorsabban kezd verni a szívünk, felmegy a vérnyomásunk, és úgy érezzük, muszáj tennünk valamit. A természet így akarta bebiztosítani, hogy ha sírást hallunk, azonnal felpattanjunk, és segítsünk az önellátásra képtelen kisgyereknek. Egy hároméves túlélése viszont már nem függ attól, hogy megkapja-e a kiszemelt csokit! Ennek ellenére az ő dühös sírása is kiváltja bennünk ezt az automatikus stresszreakciót.

Ráadásul stresszállapotban a tudatos viselkedésünkért felelős homloklebenyünk lekapcsol, és az ősi, érzelmi emlékeinket is őrző limbikus agyi rendszer veszi át az irányítást. A gyerekünk dühös sírására ösztönösen az a reakció aktiválódik bennünk, ahogy a szüleink a mi sírásunkra reagáltak gyermekkorunkban.

Miért jó, ha tudunk sírni?

A sírás és a megvigasztalódás képessége fontos tudás felnőttként is. A sírás segít:

  • a stresszcsökkentésben;
  • az érzelmi támogatás kérésében;
  • az érzelmi egyensúlyi állapot elérésében, ami szükséges ahhoz, hogy más, higgadtságot igénylő megküzdési módokat is bevethessünk (pl. a probléma racionális megoldása, átkeretezés, nézőpontváltás);
  • a negatív érzelmek szabályozásában.

A sírásról való leszoktatás helyett inkább tanítsuk meg a gyerekünket „jól” sírni! Vagyis segítsünk neki átjutni a dühös, tiltakozó sírás fázisából a szomorú, elengedő és megnyugvást hozó sírás szakaszába, hogy később majd egyedül is képes legyen átvezetni magát a nyugodtabb vizekre. Hogy ez hogyan lehetséges?

1. Sírásmeghallgatás

Az USA-ból indult kapcsolódó nevelési irányzat hatékony módszere a sírásmeghallgatás. A síró kisgyermek mellé a szülő leül, leguggol, esetleg megfogja a kezét, tehát kapcsolódik hozzá, és ezzel támaszt nyújt neki az érzelmi viharban, magyarázza Jacsó Ágota, a kapcsolódó nevelés egy szülőoktatója. A gyerek a segítségünkkel könnyebben vissza tudja nyerni lelki egyensúlyát, és újra képes gondolkozni. A varázsmondat: „Itt vagyok, szeretlek.” Vagy: „Megértem, hogy dühös vagy.” „Így megtanítjuk neki, hogy kimutathatja az érzéseit” – magyarázza az oktató.

Nem arról van szó, hogy a szülő rögtön főzi az új vacsorát, ha a gyerek toporzékol a cukkini miatt. Hanem együttérző jelenlétével egyszerűen csak segít neki elviselni a frusztráló helyzetet. „Egy gyereket onnantól kezdve, hogy felkel és bemegy egy intézménybe, rengeteg stressz ér – magyarázza Jacsó Ágota a módszer mögött rejlő tapasztalatot–, sok helyen kell megfelelnie, engedelmeskednie, délutánra sok feszültség összegyűlik benne. Ami miatt végül kiborul, lehet, hogy érthetetlen apróság, de aznap az volt az utolsó csepp a pohárban.” Babánál is előfordulhat, hogy miután egész nap mászni próbált, de csak hátrafelé haladt, estére olyan frusztrált lesz, hogy elalvás előtt üvöltenie kell egy sort.

És ha a gyerek rugdos, csúnyán beszél sírás közben, a szülő azt is csak nézi? Természetesen nem! A sírásmeghallgatás rendszerint együtt jár a szelíd határszabással, mert van, amit a gyereknek akkor sem szabad tennie, ha épp kiborult. „Nem rugdoshatsz”; „nem engedhetem, hogy bántsd a testvéredet” – mondjuk határozottan és nyugodtan, és meg is foghatjuk a gyerek kezét. A dühkitörés kicsit később sírásba csap át. „Sírásra biztatni azért nem szoktuk a gyereket, mert azt figyeltük meg, hogy azzal, hogy tudatos szintre visszük, megakasztjuk a sírás amúgy önkéntelen folyamatát.”

Így nem azt szokja meg a gyerek, hogy mindig szabad utat engedhet a dühének? Jacsó Ágota szerint épp ellenkezőleg: „A tapasztalat azt mutatja, hogy ha otthon, biztonságos közegben kiadhatja a rossz érzéseit, akkor kint a világban mintagyerek.” És ami ennél is fontosabb: a szülő nyugodt reakciója mintaként szolgál számára. A türelmes, szeretetteli szavak idővel belső párbeszéddé szilárdulnak a gyermekben, amivel képes lesz majd magát (és akár másokat is) megnyugtatni. A bensővé tett minta válik az önálló érzelemszabályozás alapjává.

„Nehéz dolgunk van, mert nekünk nagyon más mintáink voltak” – teszi hozzá Jacsó Ágota. Ezért szokták ajánlani, hogy a szülőknek is legyen egy közegük, ahol kipanaszkodhatják magukat, ventilálhatnak, pl. egy ismerős („meghallgató pár”), akit fel lehet hívni, ha telítődtünk.

A fáradt gyerek sokszor azért elviselhetetlen, mert provokálja a konfliktust, hogy aztán egy jó alapos szidás után kisírhassa magát. Ezt meg lehet előzni azzal, ha a negatív energiákat még robbanás előtt levezetjük, ajánlja Jacsó Ágota. Pl. a dögönyözés, birkózás, párnacsata segít visszaállítani az egyensúlyi helyzetet. Ahogy a pár naponta 15-20 percnyi gyerekidő is csodát tesz, amikor csak az egyik gyerekünkkel foglalkozunk úgy, hogy ő mondhatja meg, mit csináljunk. Lehet, hogy közben megnyílik, vagy a végén sírva fakad, és így sikerül csökkentenie a belső feszültséget.

„Nem mindig az a cél, hogy a gyerek megegye a vacsorát, vagy hogy viselkedjen” – foglalja össze Jacsó Ágota. „Az a feladatunk, hogy az érzelmi hullámban mellettük legyünk. Azáltal lesznek együttműködőek, hogy megtapasztalják ezt a szeretetet.”

2. Kapcsolódni és tanítani

Ma már szerencsére a legtöbb modern nevelési szakember a fentihez hasonló tippeket ad. Pl. a pozitív fegyelmezés irányzata háromlépcsős modellt (A.C.T.) ajánl: a szülő először megértéssel (acknowledge) kapcsolódjon (connect), és végül, ha a felhők elvonultak, beszélje meg a gyerekkel, mi történt, mit lehet legközelebb másként csinálni (teach). Megsimogatod a hisztiző gyerek hátát, és azt mondod: „Tudom, hogy nehéz most várni. Biztos dühös vagy. Mit szólnál egy öleléshez?” A megnyugvás után könnyebb racionálisan megközelíteni a problémát.

Ami félrevisz: a lekicsinylés és a tiltás

Menj a szobádba, és akkor gyere elő, ha megnyugodtál!

Ne sírj már ilyen hülyeségen!

Nem vagy már kisbaba!

Nincs okod így sírni!

Micsoda bőgőmasina vagy!

Hagyd ezt abba azonnal.

Az önsajnálat nem szép dolog.

Könnyekkel nem mész semmire.

A sírás nem old meg semmit.

Síró-pityogó, óvodába nem való!

Ha ezt nem hagyod abba azonnal, egész héten nem nézel tévét!

Megértelek.

Itt vagyok.

Látom, dühös vagy.

Sajnálom, kicsim, hogy… (pl. leejtetted a fagyidat).

Nehéz napod volt.

 

Az érzelmek megkérdőjelezése, a sírás tiltása, kigúnyolása azt az üzenetet küldi a gyereknek, hogy amit érez, elfogadhatatlan. Emiatt később az ilyen típusú érzelmet elfojthatja, ami felnőttként elmérgesítheti a kapcsolatait és megnehezítheti a problémákkal való megküzdést.

Sokszor a szülők nem is tiltani akarják a sírást, hanem egyszerűen csak régi, rossz mondatokkal vigasztalnak. A „ne sírj” üzenete, bármilyen részvevőn mondjuk is, mégiscsak az, hogy sírni rossz.

A nagyfiúk nem sírnak?

Mivel a sírást a kultúránk hagyományosan a gyengeség jelének tartja, ezért a fiúk hamar megkapják azt a leckét, hogy „a nagyfiúk nem sírnak”. A dühöt és az agressziót viszont elfogadja tőlük a társadalom. Ha egy kisfiú azt hallja, hogy félni vagy szomorúnak lenni nem férfias, akkor felnőttként a félelmet keltő, szomorú helyzetekre agresszívan fog reagálni. Sajnos ezt a rossz sémát tükrözik a családon belüli erőszak statisztikai adatai is.

Túlérzékeny gyerekek

Egy harvardi kutatás szerint a kisgyerekek kb. 10%-a nevezhető alkatilag (túl)érzékenynek. Ők azok, akik a zsúron sírva fakadnak, mert kék muffint kaptak rózsaszín helyett. Őket megtaníthatjuk arra, hogyan nyugodjanak meg (pl. a „megdermed – nagy levegő be – kifúj” módszerrel vagy tízig számolással). Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor c. könyv szerzője szerint a mai gyerekek túlterheltsége is hozzájárul ahhoz, hogy sok mindennapi helyzet sírásba torkollik.

A sok sírás utalhat arra, hogy megterhelő időszakon megy át a gyerek (pl. költözés, kistestvér születése, iskolakezdés), de azt is jelezheti, hogy a szülő ahelyett, hogy a gyerek ventilálását nyugodtan végighallgatta volna, sorozatban nagy hűhóval reagált a hisztikre.

Baj, ha egy gyerek sohasem sír?

Ha egy gyerek sohasem ejt könnyeket, az arra utal, hogy családjában nem engedték a negatív érzéseket sírással kimutatni. Ha a gyerek még olyan helyzetben sem sír, amikor az adekvát reakció lenne (pl. kutyája halálakor, jó barát elvesztésekor), az már az érzelmek kimutatásának olyan szélsőséges mértékű tiltására utal, ami bántalmazásnak minősül. A sírás hiányának hátterében autisztikus spektrumzavar is állhat.

BABAKOR

0-4 hónap: „ÖLELÉS BÁRKITŐL”

Az első 3 hónapban a babák könnytelenül sírnak. A sírás összmennyisége a baba születése után egyre nő, és a 6-7. héten éri el a csúcsot. A babák nagyon eltérőek abban, hogy mennyit sírnak, és mennyire könnyű őket megnyugtatni. A későbbi temperamentumkülönbségek már ekkor láthatóvá válhatnak. Pár perctől több óráig terjedhet a napi sírásidőtartam.

Sírást okozhat bármilyen diszkomfortérzés. A sokat síró babát mindenképpen érdemes egy orvosnak megvizsgálnia, hiszen reflux, ételallergia vagy más érzékenység is lehet a háttérben. Fontos tudni, hogy az emberi érintés igénye is okozhat a babáknál diszkomfortérzést. A síró baba életének első hónapjaiban még nem válogat: akárki siet segítségére, megnyugszik.

Pisis pelus?
Peter Wolff 60-as évekbeli kísérletében egy csapat síró kisbabának szárazra cserélték a nedves pelenkáját, míg egy másik csoportban ugyanazt a nedves pelust adták vissza rájuk. Mindkét csoportban abbahagyták a sírást a babák! Harry Harlow egyik kísérletében pedig az anyjuktól elválasztott rézuszmajomkölykök ketrecébe dróthengerekből eszkábált figurákat állított be. Az egyikre cumisüveget szerelt („drótanya”), a másikat puha textilbe bugyolálta („szőranya”). A kölykök a nap 24 órájából 22-ben a szőranyán csüngtek! Csak pár percre mentek át a drótanyára enni.

4 hónap -18 hónap: „CSAK ANYA KELL”

A baba jelzéseire adott kiszámítható, pozitív szülői reakciók biztonságérzetet adnak a babának, erre épülve alakul ki a kötődés a 6-8. hónapra, és vele párhuzamosan a szeparációs szorongás is. Vagyis a baba nyugtalan lesz, ha nincs ott az édesanyja, viszont ha újra visszatér, megnyugszik. Ehhez már nem kell mindig az érintés; a kötődési személy hangja, látványa is elég. Az idegenek már nem tudják megnyugtatni.

A babák komunikációs repertoárja bővül, pl. a mászás megindulásával inkább a felemelt kar kezdi jelezni a kapcsolódási igényt.

18 hó -3 év „SZÉTPUKKADOK A DÜHTŐL”

A szeparációs szorongás a 2. év végére enyhül, a sírás mennyisége csökken. Ám ahogy a babák egyre bátrabban fedezik fel a világot, egyre gyakrabban találkoznak korlátokkal is. A sírás üzenete már kevésbé a „tegyél meg helyettem valamit, amit nem tudok” (hiszen erről már tudnak szavakkal is kommunikálni), mint inkább a „segíts megnyugodni, mindjárt szétpukkadok a dühtől”. A gyermek kezdi megtanulni a külvilágtól a sírás társadalmi szabályrendszerét.

 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti