Házimunka és nemi szerepek: néhol lassú a változás

A férfimosogatás nem összecsapott meló

Már gyerekkoromban tapasztaltam, hogy a férfiakat valamiért frusztrálja a „megfogom, elmosom” féle gyors verzió. Ha Apu mosogatott, félórás, zárt ajtók mögött zajló csörömpölés után poharakba áztatott evőeszközök jelezték, hogy elkezdte a tevékenységet. A következő fázist soha sem sikerült megismernünk, inkább pár óra múlva elmosogattunk. Valamiért férjem is lelkes híve a beáztatott lábosok legendájának. Abban, hogy ezek rendszerint el is mosódnak, semmi meglepőt nem talál, ahogy az sem készteti cselekvésre, ha két nap múlva is ugyanolyan állapotban áll ott a jobb sorsra érdemes edény.

A családunkban megjelenő mosogatógép sem járult hozzá a nemek közti különbségek összemosásához, bár ezt nem is ígérték meg a használati utasításban, ott csak edényekről volt szó. A többlépcsős folyamat azóta arra vonatkozna, hogy a koszos edényeket eljuttassák a gépig, illetve onnan végső nyughelyükre, a szekrénybe. A kávésbögre felszólításra el is jut az étkező asztalára, onnan egy következő figyelmeztetés után a mosogatótálba vagy a konyhaasztalra. A következő lépés a mosogatógép lenne, de ide már legtöbbször női kezek helyezik a bögrét, tányért, miegyebet, a bekapcsoló gomb megnyomása pedig már szinte deklaráltan női feladat. Végül a kipakolás egyenesen férfitabu, megszegését a szennyes edénnyel teli konyha sem indokolja.

Pár hónapja arra mentem haza, hogy a reggeli edények még az ebédlőasztalon várakoztak. Fiam volt otthon egyedül, ezért megkérdeztem: „Nem tudnád ilyenkor bepakolni a reggeli edényeket a mosogatógépbe?” „De” – felelte készségesen. Majd felnézett a képernyőről, és kicsit elgondolkodott: „De honnan tudjam, hogy az a reggeli?”

A mosás női huncutság

Ha családom férfitagjait megkérdezem, van-e mosnivalójuk, általában nincs semmi, legfeljebb annyit válaszolnak, hogy minek annyit koptatni a ruhát és hogy a mosónők egyébként is korán halnak. Másnap reggel azonban megkérdezik, hol van a kék ingük. Kamasz fiú esetében biztos lehetsz benne, hogy valamelyik ágya melletti kupac alatt vagy az edzésen. Persze az is lehet, hogy eljutott a szennyestartó… mellé. És amikor megkérdezed, hogy miért nem a szennyestartóba, logikus válasz érkezik: „Mert ez jelzi, hogy elsőbbségi.”

A ruhaszárítón megszáradt ruha csak akkor késztet egy férfit cselekvésre, ha belelóg a tévé képernyőjébe (ilyenkor arrébb teszi), vagy ha leveszi róla azt az egyetlen darabot, amire épp szüksége van.

A férfi főztje, az más

Ha családfőnk főzésre adja fejét, akkor az minden ízében férfias. Biztosan van benne szalonna, erőspaprika vagy legalábbis gulyáskrém. S ha valaki netán zsírosnak vagy csípősnek találná az ebédre beígért, de vacsorára elkészülő hőskölteményt, ez épp elég ok arra, hogy évekre elveszítse motivációját a gasztronómiai cselekmények iránt. Emiatt azt sem érdemes szóvá tenni, hogy egyetlen fogás elkészítéséhez a konyha teljes edénykészletét csatasorba állította vagy ha ki kell dobni egy elszenesedett lábast és valami brutális tűzhelytisztítót kell beszerezni. És semmiképpen ne próbáljunk tapasztalt háziasszonyként gyakorlati tanácsokat vagy ízesítési javaslatokat adni! Jól véssük eszünkbe: A férfinak, ha fakanalat ragad, nem az a célja, hogy hétköznapi ebédet főzzön, hanem hogy elkápráztasson. (Még ha néha csupán a konyha látványa miatt érezzük is, hogy káprázik a szemünk.)

Ilyenkor gondoljunk arra, milyen heroikus küzdelem volt számunkra a kerékcsere vagy az eldugult lefolyó kitisztítása, és milyen rosszul esett, amikor erre csak annyit felelt életünk párja, hogy a csavarokat jobban meg kellett volna húzni.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>