Modernség és európaiság: az abortusz liberalizálása?

„Az emberek kinyilvánították, hogy egy modern országnak való modern alkotmányt akarunk, hogy megbízunk a nőkben, hogy helyes döntéseket hoznak a saját egészségügyi ellátásukat érintő kérdésekben" – nyilatkozta az ír kormányfő Dublinban újságíróknak a magzati életet védő alkotmánycikkely eltörléséről rendezett népszavazás után.

Kép: Unsplash

A liberális és baloldali sajtóorgánumokban, a pro choice aktivisták közösségi oldalain örömteli borzongásként futott körbe a jó hír: a keresztény konzervativizmus eddig bevehetetlennek bizonyult bástyája, Írország ledőlt. Meghajolt a „csendes forradalom” előtt, beadta a derekát a progressziónak.

Modern ország, modern alkotmány. Modern, vagyis progresszív európai. Ma az a „modern alkotmány”, amely lehetőséget teremt a társadalom többségi, erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező tagjai számára, hogy likvidálhassák a számukra kényelmetlenséget, akadályt jelentő, önérvényesítésre képtelen kisebbséget: a nem kívánt gyerekeket. Magyarországon ez minden negyedik megszületni akaró gyerek.

Korábban sokszor vitáztak arról magzatvédő és választáspárti aktivisták, hogy mikortól tekinthető embernek az embrió. A viták meddőknek bizonyultak, mert értelmetlenek voltak: a határt bármilyen indokkal lehet bárhová tolni, de végül nem marad más egzakt határa az emberi létnek, mint a fogantatás pillanata. Mára azonban ez a vita tényleg teljesen elvesztette fontosságát. Az ír kormány ugyanis még a szavazás előtt nyilvánosságra hozta abortusztörvény-tervezetét, amely szerint a 12. hétig teljesen szabadon mehet bárki abortuszra, de ha a 6. hónapig áll fenn esély az anya egészségének (beleértve a mentális egészségét) károsodására, akkor is el lehet végezni a magzatgyilkosságot. A mentális egészség veszélyeztetésére hivatkozás egy horrorisztikus gumiszabály: Angliában és Wales-ben 2016-ban az összes abortusz csaknem 97%-át (közel 180 000 abortuszt) azzal az indokkal végezték el, hogy a várandósság veszélyezteti az anya mentális egészségét. De a törvényhozók előrelátása itt még nem ért véget! A törvénytervezetbe beraktak egy olyan pontot is, hogy amennyiben a terhesség azonnali kockázatot jelent – bármikor a kilenc hónap folyamán! – az anya életére vagy egészségére (amibe itt is beletartozik a mentális egészség), akkor nincs időkorlát az abortuszra. Nem a koraszülés megindításáról van szó ebben az esetben, hanem a magzat célzott elpusztításáról, akár a szülés utáni pillanatokban is.

Európainak és főleg modernnek lenni ma sokak fejében egyenlő a minél kényelmesebb, minél kevesebb áldozattal és lemondással járó életforma választásával. Ennek érdekében semennyi áldozat se drága.

Megkönnyíti a cél elérését, ha egy érdekérvényesítésre képtelen embertömeg élete árán lehet megteremteni a lehetőséget. Látjuk a szavazási eredmény kihirdetése után készült fényképeken, hogy nők tömegei egymás vállára borulva sírnak, örömkönnyekkel ünneplik, hogy ezentúl teljesen szabadon dönthetnek gyermekük elvetetéséről. Hogyan is fogalmaz az ír miniszterelnök (akinek nem fogom megjegyezni a nevét), az igazságot elleplező polkorrekt szóhasználattal? A nők helyes döntéseket hozhatnak „a saját egészségügyi ellátásukat” illetően. A magzatgyilkosság tehát számukra mindössze egészségügyi ellátás.

Életvédő aktivisták gyakran hasonlítják az abortuszt lehetővé tevő mozgalmat a holokauszthoz. A hasonlat nem túlzás.

Miben hasonlítanak az abortálásra ítélt embriók, magzatok – emberek! – a zsidókhoz, cigányokhoz, örményekhez, tuszikhoz, közel-keleti keresztényekhez? Adott egy népcsoport, akit akadálynak tekint a többség valamilyen törekvésében – kényelmesebb élet, társadalmi érvényesülés, gazdagság –, ennek érdekében meg akarnak szabadulni tőlük. Mivel a politikai-gazdasági hatalommal rendelkezőknek éppen nem áll érdekükben védelmezni ezeket a kisebbségeket, azok kiszolgáltatottá, kiirthatóvá válnak. Erről szól a méhen belüli vagy kívüli holokauszt.

És mi lesz ezután? Semmi, amire nem számíthattunk előre. Több gyerek nem kap jogot az élethez, immár Írországban sem.

De semmi sincs kőbe vésve ma már. Ami elindult, egyszer akár visszájára is fordulhat. Az életellenes szélsőségek nem életképesek sokáig. Amit ma siratunk, holnap örömre fordulhat, az örömükben sírók pedig holnapután már másképp értékelhetik az általuk írt történelmet.

Addig is tesszük tovább a dolgunkat: felvilágosítunk és érzékenyítünk, hogy minél kevesebb megfogant ember haljon meg. Védelmezzük a legkiszolgáltatottabbakat, akik nem számíthatnak rajtunk kívül más segítségre. 2018. május 26. miatt még többen lettünk.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti