Mi haszna a játéknak a Hős utcában?

Párbeszéd a cirkusz nyelvén 

A Cirque du Monde oktatójának, Tommaso Negrinek a vezetésével indított workshopon elsősorban gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok és olyan szociális munkások vehettek részt, akik a mindennapjaikban hátrányos helyzetű, kirekesztett, bántalmazott fiatalokkal foglalkoznak. A program a cirkusz eszközeivel fejleszti a veszélyeztetett fiatalok szociális képességeit és személyiségét, kreativitását, önértékelését, magabiztosabb társadalmi szereplőkké teszi őket, valamint segíti őket beilleszkedni a társadalomba. A kurzuson elsajátított módszerek alkalmazhatók nevelőintézetben élő fiatalok, szellemi és/vagy testi fogyatékos gyerekek, bántalmazottak, pszichiátriai betegek, börtönben lévők vagy drogfüggők esetében is.   
„2018 nyarán rendezték a workshop első, egyhetes, decemberben pedig a második, négynapos részét. A tanult játékos módszerekkel, interaktív és kooperációs gyakorlatokkal eredményesebben tudom majd a hátrányos helyzetű fiataloknak megmutatni a kitartó munka örömét, valamint visszaadni az önmagukba vetett hitet. Merthogy a helyzet az, hogy az önképük eltorzul az iskolai kudarcok, a rossz családi környezet hatására” – mondja Nyári-Nagy Ibolya, aki a Magyar Zsonglőr Egyesület tagjaként az elmúlt években számos budapesti és vidéki helyszínen (például Borsodnádasdon, Sajókazán, Alsózsolcán és Kazincbarcikán), valamint nevelőotthonokban végzett szociális cirkuszi tevékenységet. Az elméleti és gyakorlati részekből álló workshop a világhírű Recirquel Társulat Szentendrei úti próbatermében zajlott, négy napon át. Az elméleti oktatás során sok szó esett arról, hogy a szociális cirkusz hatékonyan fejleszti a motoros és a tanulási készségeket, a kognitív folyamatokat, valamint a társas együttműködési készségeket is. 

Kép

Kép: Páczai Tamás

A gyakorlati etapban számos játék várta a résztvevőket: kipróbálhatták, milyen átjutni egy két méter magasan kifeszített kötélen. Természetesen a kötélhez nem volt szabad hozzáérni, s nem lehetett átbújni alatta. Ibolyáék csapata bő háromnegyed óra alatt ért el egyik végpontból a másikba, ami rendkívül szép eredmény. Az ügyesség, az egyensúlyérzék és a stratégia megbeszélése, valamint a csapattagok közötti kommunikáció elengedhetetlen elemei a sikeres szereplésnek.

Volt olyan játék, amely az intuícióra épített: a részt vevő felnőttek körben álltak, ők voltak azok, akik meghatározták, hol legyen a körben a „kapu”. A kör közepére beküldött résztvevőnek a saját megérzéseire kellett hagyatkoznia – a körben állók szeméből kellett kiolvasnia, hol is lehet az a bizonyos kijárat (a körben állók szemmel nem jelezhetnek, csak „sugározhatnak”).

Ibolya szerint ez a könnyűnek tűnő, ám nehéz játék remekül fejleszti majd a fiatalok megérzéseit, könnyebben elérhető, hogy szemkontaktust létesítsenek egymással, nem utolsósorban pedig erősíti az egymásba vetett bizalmat. 

Mi haszna a játéknak a Hős utcában? 

„Amikor kimegyek egy nevelőintézetbe, a fiatalok eleinte furcsán néznek rám, pontosabban azt furcsállják, hogy valaki odamegy közéjük, és figyelmet, időt akar szentelni rájuk.

Számomra a legmegdöbbentőbb az, hogy mennyire idegen nekik a játék öröme. Gyakran kérdezik, hogy minek játszunk, mi haszna ennek” – meséli Ibolya.

Elárulja, hogy a kamaszokat meglehetősen nehéz rávenni a koncentrációra, például a Hős utcai mélyszegénységben élő gyerekeket kezdetben különösen nehéz volt bevonni a gyakorlásba, a játékba. Motiválatlanok, agresszívak és passzívak voltak, ódzkodtak a szabályok betartásától, de a kitartó próbálkozásoknak hála a jég elkezdett olvadni, a gyakorlás összekovácsolta a társaságot, a foglalkozás biztos ponttá vált a gyerekek életében, egyre türelmesebbé, kommunikatívabbá és ügyesebbé váltak. „Öröm volt látni a változást a fiatalok attitűdjeiben. Elkezdték hinni, hogy ők is jók valamiben, s hogy ők is képesek alkotni, célokat elérni. Ha sok gyakorlás után először sikerül egy zsonglőr- vagy artistafeladat, az akkora élmény, hogy mankó lehet az élet más területein is” – avat be Ibolya, s hozzáteszi, hogy a zsonglőrködés egyébként jól alkalmazható arra, hogy az agresszivitás csökkenjen, ráadásul a finommotorikus mozgáson keresztül a jobb és bal agyfélteke összehangolása, illetve a szem-kéz koordináció is javul. 

Kép

Kép: Páczai Tamás

Fontos, hogy minden gyerek a képességei szerint kapjon feladatot. A különböző eszközöket – karikát, labdát, tányért, buzogányt – használó játékos foglalkozásokon megtapasztalják, hogy az erő igenis bennük van, hogy képesek a céljaik megvalósítására, és hogy a sikerük a saját kitartásuktól függ. A siker pozitívan hat az önképükre, ráéreznek arra, hogy csapatban dolgozni/játszani jó – tudniillik a cirkusz egyaránt hat az egyéni és társas kompetenciákra –, mindemellett stratégiát, egyfajta megoldókulcsot is kapnak a kezükbe, amellyel felvértezve már könnyebben elboldogulnak a mindennapokban.  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>