Az ajtón innen és túl – interjú Tóth Ildikóval

– Egyszer a Párbeszéd házában a feleség-szerepről beszéltél. Milyen ma ez a szerep?
– A Rokonok és a Jadviga párnája adta az ötletet a szervezőknek, de épp azt mondtam ott is, hogy nincs olyan, hogy „feleségszerep”, sem filmben sem a magánéletben. Egy nő több szerepben is éli az életét anya, gyerek, szerető, feleség, testvér vagy barát. Ezek erősítik, árnyalják egymást, ha az ember elég érzékeny és okos. Vannak persze alap toposzok, de az arányok nemcsak koronként, emberenként, életszakaszonként is változnak. Ma is emlékszem arra a pillanatra, amikor gimnazista koromban rádöbbentem, hogy az anyukám nemcsak anya, nemcsak azért van, hogy kiszolgáljon, szeressen, mellettem legyen. Akkor kezdtem őt személyiségnek látni, hogy ő is volt gyerek, ő is volt szerelmes satöbbi. Nem ő változott meg, hanem az én gondolkodásom róla. Most, hogy a fiam 9 éves, és nyiladozik az értelme, az akarata, fejlődik az egója, megpróbálok úgy figyelni rá is, hogy ne csak a kicsi fiamat lássam benne, hanem elfogadjam, hogy mindenféle gondolatok cikáznak benne, amelyek egy részét én talán soha nem is fogom megismerni.

– A fiaddal kapcsolatban  érzed a generációs ellentétet?
– Ez egyelőre feloldódik az anya-gyerek kapcsolatban. Sok időt tudunk együtt tölteni, és remélem, tartalmasan is. Ez persze mindkettőnktől odafigyelést kíván. Neki meg kell tanulnia kimondani azokat a dolgokat, amelyek forrnak benne, nekem pedig – Szabó Magda metaforájával élve – most az a feladatom, hogy észrevegyem, amikor kinyit számomra egy ajtót.

Kép

Tóth Ildikó – ​​​​Kép: Emmer László

– Ez anyai feladat?
– Erre az apának is nyitottnak kell lennie. Ilyen értelemben a hagyományos szereposztás végképp felborult. A nők részt kérnek a férfi szerepből és a férfiak is a női, például a tradicionális anyaszerepből. Már Németh László nőalakjai is bontogatták a kizárólagos anya-feleség szerep falait. Szabadulni akartak a sztereotípiáktól. Závada Pál hőse, Jadviga például alapvetően nem monogám, és ezt a vonást talán mindannyian a személyiségünkben hordozzuk, de az értelmünkkel mégis uralkodni tudunk rajta.

Kép

Tóth Ildikó – ​​​​​​Kép: Emmer László

– Szerinted miért nem divatosak ma a „hűség” és „elköteleződés” fogalmak?
– Mindig voltak a történelemben olyan események, amelyek megelőzték a korukat, és hosszú időbe telt, mire az emberiség lépést tudott velük tartani. Az egyéni fejlődésben is van ilyen átmeneti diszharmónia, például a kamaszok külsején is láthatóak a jelei. Az emberiség most egy nyakigláb kamaszhoz hasonló, keze-lába hihetetlenül megnőtt az információrobbanással és technikai fejlődéssel. A szíve és az agya azonban nem tud ezzel mit kezdeni. Nem tud válogatni a sokféle út közül. Mindet nem lehet bejárni egy emberélet alatt. Érettségben el kell jutnunk odáig, hogy ha egyet kiválasztunk a százból, a másik 99-et el kell engedni, és azzal nem kevesebbek leszünk, hanem többek. A nők is annyi mindent szeretnének, és aztán sokszor a gyerek már nem, vagy csak későn fér bele. Pedig a természet rendje szerint huszonévesen kellene szülni. Negyvenévesen már olyan élettapasztalat birtokában van az ember, hogy akkor már nem egy csecsemő szoptatásával kellene foglalkoznia, hanem a tizenéves gyerekével megismertetni a világot.

Ez a cikk a Képmás magazin 2012. májusi számában jelent meg.

Az aktuális lap kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben, vásárolja meg!