1848 március 15. és előzményei – Lázas napok Pozsonyban, Bécsben és Pest-Budán
Ha 1848. március 15. eseményeiről úgy beszélünk, hogy aznap győzött a forradalom Pest-Budán, akkor a történéseket meglehetősen leegyszerűsítjük – mert valójában többször, több helyen, több fórumon is győznie kellett azoknak az embereknek, akik komolyan gondolták, hogy szükség van egy új, polgári Magyarországra. Pest-Buda mellett Pozsony és Bécs is fontos színtere a forradalom diadalának, s mindaz, ami az egyes helyszíneken történt, nagy hatással volt a többire is.
A szabadsajtó első terméke Pesten 1848. március 15-én. A Vasárnapi Ujság illusztrációja az 1868 március 15-én megjelent számában
Kossuth Lajos beszéde – amikor a szavaknak kézzelfogható ereje lesz
A szupergyors internet világában már nehezen képzeljük el, de mégis, próbáljuk meg átélni: akkoriban hat napra volt szükség ahhoz, hogy a február 24-ei párizsi forradalom híre megérkezzen Pozsonyba. Amikor azonban megérkezett, az események főszereplői nem késlekedtek tovább. Kossuth Lajos, aki az 1847 novembere óta ülésező rendi gyűlés alsótábláján képviselte Pest vármegyét, március 3-án gyújtó hangú beszédben összegezte mindazt, amit már évek óta képviselt: Magyarországon fel kell szabadítani a jobbágyságot, lehetőleg állami kártalanítással, amit csak akkor lehet kivitelezni, ha megvalósul a közteherviselés, vagyis a nemesség is adófizető lesz. Utóbbi esetben azonban szükség van önálló magyar pénzügyi irányításra, mert senki sem szeretné, hogy a magyarok pénze Bécset gazdagítsa. Önálló magyar pénzügyi irányítást pedig biztonságosan csak egy magyar, az országgyűlésnek felelős kormány – ahogy akkor hívták, minisztérium – vállalhat fel. A beszédben szerepelt az is, hogy a császár ne csak a magyaroknak adjon alkotmányt, hanem Ausztria örökös tartományainak is. Kossuth óriási érdeklődés közepette mondta el beszédét az alsótábla Mihály-kapu utcai, zsúfolásig telt épületében. Az egybegyűlt képviselők megszavazták a feliratot, azonban a prímási palota tükörtermében ülésező felsőtábla nem, hiába szorgalmazta azt a pozsonyi születésű Batthyány Lajos gróf, Kossuth fegyvertársa és miniszterelnök-jelöltje. A magyar főurak és főpapok egy része még Pozsonyt is elhagyta, hogy ne lehessen megtartani a felsőtábla ülését.
A reformellenzéknek is nagy szerepe volt a folyamatok alakulásában. Kossuth beszédét szinte azonnal lefordították németre – ne feledjük, Pozsony akkor többségében német lakosságú volt –, és a forrongó Bécsben is terjesztették röpiratként.
Maga Kossuth intézkedett róla, hogy a Pressburger Zeitung német nyelvű mellékletét, amelyben szintén megjelent a felirati beszéd, nagyobb számban nyomtassák ki, mint ahogy szokták.
Így született a 12 pont
Természetesen Pest-Budán is értesültek a beszédről, s olyan nagy volt a kíváncsiság az Ellenzéki Körben illetve a Tízek Társaságában, hogy követet küldtek Kossuthoz. Irányi Dániel március 5-én Pozsonyba hajózott, hogy Kossuthtal beszéljen. Abban állapodtak meg, hogy a pestiek is megfogalmaznak egy petíciót Kossuth felirati beszédének szellemében, s kiegészítik még azzal, amit fájóan hiányoltak Kossuthnál: a sajtószabadság követelésével. Irányi Pestre visszatértével az ellenzék a Tízek Társaságába tartozó Irinyi Józsefet bízta meg a petíció megírásával, aki ezzel el is készült március 11-re, sőt, röviden pontokba szedte a követeléseket, ez lett a 12 pont, ami, valljuk be, radikálisabb program volt Kossuthénál. A pestiek elhatározták, hogy ezt röpiratként fogják terjeszteni, illetve a március 19-én kezdődő József napi vásárra a városba özönlő tömegben aláírásgyűjtést kezdenek, s hogy az még hatékonyabb legyen, francia mintára reform-bankettet is szerveznek, amelyen népszerűsítik majd a programjukat. Március 13-ra Petőfi is elkészült a Nemzeti dallal, a 12 pont mellett a forradalom másik „szent szövegével”.
Bécs lángokban, szivárvány Dévény felett
A változás hullámai egyre magasabban csapkodták a bécsi Burg falait, de a császáriak nem adták meg magukat, mígnem a nép, fiatalok, egyetemisták március 13-án forradalmi eszközökhöz nyúltak.
Jellemző, hogy miközben ülésezett a tartománygyűlés, egy orvostanhallgató Kossuth március 3-ai beszédét olvasta fel a várakozóknak. Mivel az ülésteremben nem történt áttörés, tüntetés kezdődött Bécsben, amely zavargásokba torkollott, barikádokat emeltek, negyvenöt ember meghalt.
Az események hatására a császár menesztette Metternich kancellárt, s megígérte, hogy alkotmányt ad az osztrák tartományoknak. Bécsben győzött a forradalom.
A szenzációs hír március 14-re érkezett meg Pozsonyba. És ahogy Kossuth beszéde szikra volt a bécsi események fellobbanásához, úgy lendítette tovább a bécsi forradalom a magyar országgyűlés elakadt munkáját. Az alsótábla mellett a felsőtábla nagy sietve megszavazta a március 3-ai feliratot, s elhatározták, hogy azt másnap díszes küldöttség viszi majd Bécsbe, a császárhoz.
Így is lett. Március 15-én két gőzös indult a császárvárosba a száztagú küldöttséggel, díszmagyarba öltözött nemesekkel és főrendekkel, valamint az őket kísérő lelkes országgyűlési ifjúsággal. Az éppen elállt eső nyomán Dévény felé feltűnt egy szivárvány, ami új reménnyel töltötte el a magyar küldötteket és az őket búcsúztató pozsonyi népet: nem lesz hiábavaló az utazásuk.
A megbékélés napja volt ez, a hajón ugyanis ott volt teljes egyetértésben Kossuth Lajos és Széchenyi István is.
A negyvenes éveket kettejük politikai csatározása jellemezte. Széchenyi annyira veszélyesnek tartotta Kossuthot, hogy főrendként hiába volt tagja a felsőtáblának, 1847-ben megválasztatta magát követnek az alsótáblára, hogy ott ellensúlyozni tudja az első vérbeli magyar politikus szerinte a biztos felforduláshoz vezető hatását. A legnagyobb magyar ezekben a napokban azonban felismerte, hogy eljött az együtt cselekvés ideje, s a mit kell tenni kérdésre egyértelműen válaszolt naplójában: „Támogatni kell Batthyány Louis-t és Kossuthot!”.
Hírek és rémhírek
A bécsi nép kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar küldöttséget. A jóvágású és kiváló szónoki képességekkel rendelkező Kossuth hét beszédet mondott az őt kísérő tömeg kívánságára, amíg a szállásához ért. Az V. Ferdinándot körülvevő és befolyásoló politikusok köre azonban nem volt ilyen elfogult a magyarokkal, s a Magyarországot képviselő alig harmincegy éves Habsburg, István nádor befolyása sem volt elég ahhoz, hogy a feliratot, amelyet addigra Széchenyi aláírandó királyi kéziratként adott át, elfogadják. Végül aláírattak az uralkodásra valójában képtelen, együgyű császárral egy olyan változatot, amelyben nem szerepelt Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezése. Erre csak másnap, a császár szóbeli felhatalmazására került sor: maga a császár alteregójaként cselekvő István nádor nevezte ki Batthyányt. Ebben szerepe volt a pesti forradalom hírének, amely március 17-én hajnalban érkezett meg Bécsbe egy rémhír kíséretében, amely szerint a Rákos mezején Petőfi és más fiatalok vezetésével negyvenezer paraszt kész harcra kelni.
Bár a hatásos rémhír sokat hozzátett a megszülető magyar szabadsághoz, a valóság sem maradt el tőle nagyon.
A pesti ellenzék ugyanis, élén a fiatalokkal, az Ifjú Magyarország, a Tízek Társasága csoportosulással, azonnal megváltoztatta eredeti tervét, amikor március 14-én este a bécsi gőzhajó meghozta a hírt a császárváros forradalmáról: nem vártak József napig, hanem már másnap, március 15-én hozzáláttak terveik megvalósításához. Amíg a magyar országgyűlés tagjai a törvényes utat választották, addig a pesti fiatalok a hatékonyat: először a sajtószabadságnak szereztek érvényt, majd lépésről lépésre, növekvő tömegerejüket kihasználva elérték, hogy a Bécs érdekeit képviselő Helytartótanács is elfogadta követeléseiket. De ez a történet már annyira ismert, hogy felesleges jobban taglalni.
Máig ható energiák szabadultak fel
Igazat üzent a szivárvány: nem volt hiábavaló a magyar küldöttek bécsi utazása, diadalmasan tértek vissza Pozsonyba. Kossuth az azóta sajnos lebontott Zöldfa vendéglő erkélyéről mondott beszédet, és bemutatta Batthyány Lajost mint a független magyar minisztérium kormányfőjét.
Barabás Miklós: Batthyány Lajos, 1848
A lelkesedés óriási volt, s már másnap elkezdődött a törvényalkotó munka.
Alig három hét alatt megszülettek a polgári átalakulást lehetővé tevő törvények, amelyeket végül a császár április 11-én szentesített. Nyáron már az ország szívévé vált Pesten nyithatta meg kapuit az első magyar népképviseleti országgyűlés.
Az elkövetkező jó egy év a magyar történelem legszenvedélyesebb korszaka, amikor olyan energiák szabadultak fel, amelyek a szabadságharc tragikus bukása ellenére magukban hordozták Magyarország újjászületését. Máig erőt meríthetünk azoknak a lázas napoknak az emlékéből.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
