A böjt a mi türelmünk és reményünk útja
Na, még egy kör! – vetette oda a stopperről fölpillantó tanárunk az iskolakör-futásnál. Volt, aki ekkor kapcsolt még nagyobb sebességre, más pedig ekkor adta föl. Nézőpont kérdése. Ahogy a viccben: pár száz méter volt hátra… és négyezer előre.
Kép: Freepik
A tavasz, az erőfeszítésünk eredménye sokszor késik, mint lány a randiról. Várat magára, ahogyan az ünnep. Türelmet és fegyelmet követel, mint mi az éhes gyerektől, aki már meglátta a konyhaasztalon a tortát: „Előbb kézmosás, megterítünk, ebédelünk…”
Igen, a türelemre is a gyerekeim tanítottak, mint annyi másra. Mert öröm volt várni rájuk az oviban, mert anyaként tudtam izgalommal és tennivalóval megtölteni az ünnepek előtti várakozást. Mellettük tanultam, hogy a gyerektestet égető láz, a gyereklelket szorító fájdalom sokszor tovább tart, mint az erőnk, mégis ki kell tartani.
Ha új lendületet tudunk venni az utolsó métereken, mámorító a megérkezés. Ha nem tesszük hozzá a magunk áldozatát, nem lesz igazán miénk az öröm.
A böjt reménytelenül hosszú, ha türelmetlenül számoljuk a napokat. Reményteli és rövid, ha arra gondolunk, mi férhet még bele.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
