Milyen feladatai vannak egy nyugdíjasnak?

Értékválság vagy fejlődés?

Az időskor a szaporodó veszteségélmények megtapasztalásán keresztül tanít bennünket alázatra. Testünk és elménk hanyatlása rámutat kicsinységünkre. De vajon mi az érett felnőttség, ha nem véges lehetőségeink belátása? Amikor azonban egy korszakban a bölcsesség helyett a haladás válik kulcsfogalommá, akkor szinte lehetetlen észrevenni az állandóság, a megszerzett tudás vagy a csendes nyugalom értékét; törtetés, könyöklés, erőfitogtatás zajlik, ami nem a korosodó ember sajátossága.

A munkaerőpiactól elköszönve

Sok idősödő ember várja a munkás hétköznapok végét. Ám gyakran néhány hét elteltével tétlennek, haszontalannak érzi magát, hiszen a nyugdíjba vonulással egyik legfontosabb szerepétől válik meg az egyén.

Krízist okozhat a mindennapi rutin megváltozása, a megszokott személyek hiánya, a társadalmi fontosság tudatának elveszítése, a produktivitás csökkenése, az anyagi és érzelmi kiszolgáltatottság.

Az életerő, lendület megfogyatkozása esetlegesen a családi szerepváltással együtt – vagyis a gyerekek elköltözésével – akár válságossá is teheti a helyzetet. Az idős ember rugalmatlanabb alkalmazkodó készségét könnyen igénybe veheti ennyi változás.

Küzdelem a testi-szellemi hanyatlással

Amennyiben a munkaerőpiacról kikerülés passzivitással, semmittevéssel, visszahúzódással és izolálódással jár, a nyugdíjas hamar megöregedhet, belesüppedve a monotónia, tétlenség, haszontalanság állapotába.

Az egyre gyakoribbá váló fizikai fájdalmak ellenére is fontos a mozgékonyság fenntartása megfelelő gyakorlatok végzésével, tornázással, sétálással, úszással. A szellemi frissesség megőrzéséért folyamatosan használnunk kell az elménket.

Az ingerszegény környezet nem segít a dementálódással szemben, amelynek jelei könnyen megmutatkozhatnak a feledékenységben, az észlelés és koncentráló készség romlásában, a gondolkodási képesség lelassulásában. A problémamegoldás, a szellemi kihívások megfelelően karbantarthatják az idősödő személy elmeműködését, akár az unoka matekpéldáinak megoldásával, akár az internetes keresés praktikáinak fejlesztésével, akár valamilyen új tevékenység elsajátításával.

Ketten könnyebb

Péter néhány hónapja boldog nyugdíjas. Reggelente sietség nélkül kelhet, kényelmesen megtervezheti a napját, komótosan nekiláthat feladatainak. De mindenek fölött végre a maga ura! Az elmúlt időszakban többet tett-vett a ház körül, mint korábban évek alatt. Elégedettséggel tölti el a rendezett kert, a felújított műhely és a készülő tároló látványa. Mégis, ébresztő nélkül is kipattan a szeme a megszokott időben. Némi álmatlan forgolódás után felkel, reggelit készít Zsófinak, akit nagyon húz az ágy. Hiába, ő még eljár dolgozni, indulnia kell. Férje olykor mosogatáson, takarításon kapja magát, hiszen belefér az idejébe az is. Az asszony hálás a segítségért; lám, megfordult a világ.

Az idősödő, sok éve összecsiszolódott pár érzelmileg és lelkileg egyaránt támogathatja egymást. A férfi bevonása a hagyományosan női feladatokba olyan esetben is segítheti a nyugdíjas fél hasznosság érzését, amikor nincs kiskert vagy családi ház a munkálkodáshoz.

A közös tervezés és megvalósítás, legyen az egy lakásfelújítás, egy régen vágyott utazás vagy korábban meghiúsult ötletek kipróbálása, aktívan tarthatja a feleket, és biztosíthatja számukra az idő strukturálását, a konstruktív tevékenység örömét, és az értékesség érzésének fenntartását.

A pár egymásnak adott pozitív visszajelzései komoly lélekvédő faktornak bizonyulhatnak a motiváció elvesztésével vagy a depresszióval szemben. A társ megbecsülése kompenzálhatja a munkatársak, illetve a társadalom részéről megfogyatkozó elismerést, és megvéd az elmagányosodástól is.

Nagyszülők másodvirágzása

Az aktív, esetleg nélkülözhetetlennek megélt nagyszülő­szerep segítségével az idősödő egyén családi pozíciója stabilizálódhat. A gyermekek kirepülésével magára maradt szülőpár jelentős támogatást nyújthat a gyermekvállalás életciklusába lépő fiatalok számára.

Amennyiben sikerül kreatívan megoldani az anyós–meny, illetve após–vej csatározásokat, a nagyszülői generáció pótolhatatlan segítséggel járulhat hozzá mind a kibontakozó család, mind saját lelki egészségének megőrzéséhez.

Az unoka–nagyszülő kapcsolat máshoz nem hasonlítható természete következtében a kisgyermek számára óriási erőforrást nyújthat az őt feltétel nélkül szerető, önmagáért csodáló, érte mindent megtevő nagyszülő, aki az irgalmas szeretet mintáját adhatja.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>