Amit nem mersz megkérdezni egy anyától, de mindig is tudni akartál

Hát, lássuk csak. A cél, hogy estére a gyerek kellőképpen kifáradjon, jó nagyot szundizzon, te pedig kellőképpen ne, hogy még ébren meg tudd várni, amíg életed párja hazatér. Mindezt persze úgy, hogy a nap harmóniában és vidámságban teljen a játék–mozgás–evés–alvás–levegőzés kényes egyensúlyát betartva. Hol itt a gond?

Játék

Amit a barátaid hisznek: A baba a járókában játszik, te pedig egy csésze forró teát szürcsölgetve lapozgatod kedvenc magazinodat, miközben az ebéd a tűzhelyen rotyog.

A valóság: Eljött az az időszak, amikor már magukban is eljátszik a kicsi, viszont ezzel együtt megnőtt a mozgásigénye, és sokkal leleményesebb is lett, így nem lehet őt huzamosabb ideig magára hagyni. Visszajár hozzád tankolni, hol csak egy puszi vagy buksi-simi erejéig, hol a szó szoros értelmében, aztán megy tovább babrálni. A járókában csak kis ideig vagy annyi időre sem marad meg – ami persze nem is baj, hiszen nem vitrinbe készül. Elég ügyes ahhoz, hogy mindent kinyisson, kipakoljon, megszerezzen.

Így hiába van el jól magában, egy titkosügynök diszkrécióját és egy nindzsa gyorsaságát ötvözve árnyékként kell követned minden mozdulatát – amit időnként ki is kér magának.

Mozgás

Amit a barátaid hisznek: A kezedet fogva lépeget, egyébként pedig jól elvan ott, ahova leteszik. Biztosan nyugis baba, hisz látszik rajtad, hogy van időd edzeni.

A valóság: Kúszik, mászik, már semmi nem elérhetetlen. Mindenhova felkapaszkodik és leesik. Ebből kifolyólag a kiságy, ami eddig a biztonság alfája és ómegája volt, az egyik legveszélyesebb hellyé avanzsált, merthogy nem túl széles, ám mindenhol kemény, így ha esik a kis akrobata – és persze, hogy esik –, tuti biztos, hogy beüti a fejét. Tehát az egyetlen biztos – és mindkettőtökre nézve biztonságos – módja, hogy a babázáson kívül valamibe ténylegesen bele tudj merülni a nap folyamán, ha a hátadra varázsolod valami jó kis hordozóban. Remekül lehet így takarítani, főzni, mosogatni, teregetni, miközben a potyautas is élvezi, hogy mindent lát. Az viszont garantált, hogy így a délutáni alvásnál te is kidőlsz majd. B-tervnek persze időnként beválhat az etetőszék is, amíg rá nem jön, hogy milyen jól le lehet dobálni a magaslatról a figyelemelterelésre szolgáló játékokat. Ezután ha elég kitartó vagy, és tündérkeresztanya módjára mindig visszavarázsolod a holmikat kis gazdájához, te még altatás előtt kidőlsz.

És ha már a mozgásnál tartunk, kardioedzésre egy darabig biztosan nincs szükséged, és a gyereknek hála – vele együtt – a comb- és karizmod is szépen gyarapodik.

Evés

Amit a barátaid hisznek: Kibontasz egy üveg bébipapit, és belapátolod a gyerekedbe, aki fenntartások nélkül mosolyogva megeszi, amit a szája elé tartasz.

Kép

Kép: Freepik

A valóság: Üveges kaját csak kivételes helyzetekben vagy hajlandó adni, mert elhatároztad – elvi kérdés –, hogy te magad fogsz főzni elsőszülöttödnek, aki viszont fenntartással kezeli a dolgot. Ráadásul amióta rájött, hogy ő maga is képes kis falatkákat bejuttatni a szájába – sőt, a tiédbe is –, már nem is hajlandó máshogyan enni. Erre viszont viszonylag hamar ráun, kevésbé produktív, és sokkal nagyobb maszattal jár, mint a kanalazós projekt, így neked esélyed sincs, hogy megedd az ebéded, azonban minden evés után fel kell seperni, átöltöztetni a kis trancsírozót – ha szerencséd van, magadat nem – és megszoptatni, merthogy biztosan nem lakott jól.

Alvás

Amit a barátaid hisznek: Fél nyolckor berakod a gyereket az ágyba, ’jóéjtpuszit’ nyomsz a homlokára, betakargatod, és ő édesdeden alszik egészen reggel nyolcig.

A valóság:

A jól bevált altatási praktikák mostanra már csődöt mondtak.

Szoptatás közben nem akar elaludni, az ágyba betéve rögtön felkapaszkodik és hancúrozni kezd, ha a saját ágyatokba teszed le, akkor pedig megszökik. Így marad a hancúrozás, viháncolás, egészen addig, amíg ő magát ki nem fárasztja, ami a megszokott fél nyolc helyett olyan kilenc-fél tíz magasságában következik be. Addigra te is kifáradsz, így az esti énidő alvásba fullad. Az elveidet pedig már rég feladtad, hogy mindenki a saját ágyában töltse az éjszakát, az első ébredéskor átveszed magatokhoz, így együtt alszotok, amíg a kis pacsirta fel nem kelt benneteket.

Levegőzés

Amit a barátaid hisznek: Milyen jó neked, sétálgathatsz egész nap.

A valóság: Sosem voltam az a sétálós típus. Ha megyek valahova, gyorsan lépkedek és nagyokat. Egy ideig a kisfiammal is így sétáltam, minden alkalommal emlékeztetnem kellett magam, hogy nem megyünk sehová, a levegőzés a lényeg, de a jobbra-balra bóklászás nem az én műfajom. Azt gondoltam, na majd nyáron tuti kint leszünk egész nap a friss levegőn. Ennek két akadálya volt csak, amivel nem számoltam. 1. Budapest belvárosából viszonylag sokat kell utazni ahhoz, hogy az ember friss levegőn találja magát. 2. A hőség és napsugárzás miatt gyakorlatilag 16.00 óra után tudtunk (volna) csak elindulni, de a délutáni szundi miatt ez is tolódott olyan 18.00 óra magasságába. Az egész napos frisslevegő-projektből alább kellett adnom. Mostanra pedig, amikor végre jönne a játszóteres időszak, beköszöntött a tél. Ezért beérem azzal, hogy altatni kirakom az udvarra. Most is kint vagyunk, ő öt rétegben meg egy bundazsákban szundikál a babakocsiban, én pedig itt ülök mellette mind az 5 fokban – és írom ezt a cikket.

Kesztyűben nehéz gépelni, és kezd hideg lenni, azt hiszem, rövidre fogom.

Ha valaki most megkérdezné tőlem, mivel telik egy napunk, én is csak annyit felelnék, hogy valahogy eltelik. Mert én magam sem értem, hová tűnt az a sok nap, hét és hónap, hová lett az a pici baba, akit nemrég a kezemben tartottam.