Az öngyilkos nem meghalni akart, hanem a korábbitól eltérő módon élni

A WHO adatai alapján évente 800.000 ember vet véget önkezűleg az életének, vagyis minden 40. másodpercben valaki megöli magát a világon. Az öngyilkosság globális jelenség, ráadásul bármelyik korosztályt érintheti. Érdemes azonban kiemelt figyelmet szentelnünk a fiataloknak, körükben ugyanis évről évre gyorsabb ütemben növekszik a befejezett öngyilkosságok száma.

A 15–29 éves korosztályban a közúti balesetek mögött az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok.

Miért?

Amikor fiatalok öngyilkosságáról beszélünk, adja magát a kérdés, vajon mi vezethet ahhoz, hogy egy gyermek vagy kamasz ilyen végérvényes, megváltoztathatatlan tettre sarkallja magát. A kívülállók gyakran szerelmi csalódást, iskolai vagy családi konfliktust gyanítanak a háttérben, mások digitális világunk különféle, öngyilkosságba hajszoló kihívásait okolják. Valójában viszont csak elfedi a problémákat, ha ezeket hozzuk összefüggésbe egy fiatal szuicid viselkedésével. Természetesen hat a tizenévesekre minden trend, amit a kortárs csoportjukban vagy a médiából látnak, de mindezek csak azokat a sérülékenyebb fiatalokat találják meg, akiket egyébként is foglalkoztat az öngyilkosság gondolata. A kép tehát jóval árnyaltabb, mint elsőre gondolnánk.

Rizikófaktorok

Az öngyilkosságért nem csak egyetlen esemény vagy körülmény tehető felelőssé, mivel ez egy több összetevős, ún. multifaktoriális jelenség.

„A rizikófaktorok három típusát különböztethetjük meg – kezdi dr. Mészáros Gergely, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető főorvosa. – A harmadlagos rizikófaktorok közé azok a tényezők tartoznak, amiket nem változtathatunk meg, ilyen a biológiai nem és az életkor. Ebből a szempontból a férfiak és az idősek, valamint a serdülőkorúak veszélyeztetettebbek. A másodlagos rizikófaktorok közé azokat az életeseményeket soroljuk, amelyek ideális esetben nem következnek be az ember életében, mégis az élet gyakori együttjárói. Ilyen lehet egy haláleset, válás, iskolai bántalmazás, tanulmányi sikertelenség, fizikai vagy szexuális bántalmazás, egy kapcsolat vége. Az elsődleges rizikófaktorok közé a különböző pszichés zavarok tartoznak.”

„Ez a csoport azért érdemel kiemelt figyelmet, mert az öngyilkossági kísérletek 90%-ának hátterében valamilyen kezeletlen pszichés zavar, többnyire depresszió áll.”

Depressziós gyerekek

A mindennapi szóhasználatban hajlamosak vagyunk depressziósként emlegetni azt, aki lehangolt, kedvetlen, pesszimista. A klinikai értelemben vett depresszió ennél összetettebb betegség, ráadásul a gyermekkori depresszió tünetei eltérnek a felnőttkorban megszokottaktól, ezért nem könnyű felismerni az árulkodó jeleket. „Míg a felnőtt lehangolt, semminek nem tud örülni, sokszor van negatív gondolata, megváltozik az étvágya vagy az alvási szokásai, sokat sír, önmagát lekicsinyli, katasztrófahíreket olvas, addig a gyermekkori depresszió különféle magatartástünetekkel jár együtt” – sorolja dr. Mészáros Gergely. Csecsemő- és kisdedkorban a sírás, visszahúzódás, apátia, gyarapodási elégtelenség, fejlődési lemaradás, alvászavar, tartós ingerlékenység, elbátortalanodás, fokozott kötődés hozható összefüggésbe a depresszióval. Óvodáskorban az alvást, az étvágyat és a pszichomotoriumot érintő változások, valamint a fokozott szégyenérzet jelez problémát.

Kisiskolások körében akkor gyanakodhatunk depresszióra, ha magatartási zavarok (ingerlékenység, nyugtalanság, dühkitörések, nyafogóssá, nyűgössé válás), begubózás, túlkompenzálás, önértékelési zavar, önvád, hangulatzavar (levertség, közömbösség) vagy testi panaszok (has- vagy fejfájás, fáradékonyság) jellemzik a gyermek mindennapjait. Mészáros doktor szerint a legárulkodóbb tünet az, ha a gyermek irritábilis, vagyis könnyű felbosszantani, hirtelen dühbe gurul.

Mitől lesz egy gyerek depressziós, személyiségzavaros pszichiátriai beteg?

„Akárcsak maga az öngyilkosság, a depresszió is mindig több tényezős folyamat” – kezdi R. Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. – Nem lehet száz százalékban sem a családi körülményekre, sem stresszfaktorokra vagy kizárólagosan biológiai okokra hivatkozni. Inkább mindezen tényezők egymásra hatása az, ami megbetegítő folyamatokat indíthat el. Gyakran kiderül, hogy az öngyilkossági gondolatokkal küzdő fiatal bántalmazás, családon belüli erőszak, szexuális abúzus áldozata, esetleg állandó el nem fogadottságot él meg családjában. Ha nincs egy megtartó érzelmi biztonság, akkor minden veszteség, kudarc nehezebb. Ha nem ismerjük elég jól a fiatalt, könnyen tűnhet az öngyilkossági kísérlet egyedüli okának egy szomorú folyamat utolsó eseménye: egy párkapcsolat vége vagy egy rossz bizonyítvány.”

Jó hír viszont, hogy nemcsak rizikó-, hanem védőfaktorok is befolyásolják, ki mekkora valószínűséggel fog öngyilkosságot elkövetni. A gyakorló vallásosság, a jó egészségi állapot, valamint a stabil, érzelmi, családi és szociális háttér egyaránt védőhálóként funkcionál.

Éppen ezért kiemelt szerepük van társas kapcsolatainknak, vagyis minél több figyelmes, együttérző családtag és barát veszi körül az embert, annál inkább csökken az öngyilkosság rizikója. Talán nem is gondolnánk, de életet menthet, ha odafigyelünk egymásra, erősítjük a kapcsolatunkat azzal, aki magányos és izolálódott.

Kép

Kép: Unsplash

Cry for help: A segítségkérés, amire oda kell figyelnünk

Az egymásra figyelés már csak azért is lényeges, mert az öngyilkosság elkövetése előtt szinte mindenki jelzi a külvilág felé öngyilkos szándékát. A prevenció szempontjából kiemelt fontosságú, hogy a környezet felismerje ezeket az ún. „cry for help” segítségkéréseket, és megfelelő válaszokat adjon rájuk. Az öngyilkosságra készülő ugyanis nem meghalni akar, hanem a korábbitól eltérő módon élni. Pont emiatt kell ezeket a jelzéseket minden esetben komolyan venni.

Ha valaki öngyilkosságra készül, azt többféleképpen is kommunikálhatja a hozzá közelállók felé. „Megkülönböztethetünk direkt szóbeli („Nekem már mindegy, úgyis megölöm magam.”) vagy indirekt szóbeli jelzéseket („Nincs semmi értékes az életemben.”).

„Ha az illető elkezd végrendelkezni, a cselekvése előrevetítheti az öngyilkosságot. Amikor valaki kötelet, fegyvert, gyógyszert vásárol, a direkt viselkedés is jelzésértékű” – sorolja dr. Mészáros Gergely.

Kapuőrök az élet védelmében

Az öngyilkosságot előre sejtető jelek felismerésében mindenkinek szerepe lehet, a „gate keeper” vagy másnéven kapuőr-funkciót bármelyik felnőtt – szülő, tanár, szomszéd, ismerős – betöltheti, aki kapcsolatba kerül a gyermekkel. „Fontos, hogy a kapuőr ne ítélkezzen, ne legyen elutasító; nyitottan és megértően forduljon az illető felé.”

„Ne féljünk rákérdezni arra, hogy az illető öngyilkosságot fontolgat-e! Ez a kérdés nagyon fontos, és nem ettől fog valaki öngyilkosságot elkövetni”

 – hívja fel a figyelmünket dr. Mészáros Gergely.

A Kék Vonal munkatársa hangsúlyozza: ha valaki életéért aggódunk, ne hagyjuk egyedül; ha azt érezzük, nem vagyunk urai a helyzetnek, hívjunk mentőt! Nyilvánvalóan a mentő vagy pár nap egy pszichiátriai osztályon nem old meg mindent, de elindíthat egy hosszú segítő folyamatot, és az akut életveszélyt is elháríthatja. „Gyakran elhangzanak közhelyes vigasztaló szavak, de el kell fogadni, hogy van, amikor nem látszik szépnek az élet, és egyáltalán nem biztos, hogy pusztán az idő múlásától minden jobb lesz – fűzi hozzá R. Csekeő Borbála. – A vigasztalás helyett az érzelmi támogatás segít: az, hogy az adott személy mellé állok, megpróbálom átérezni a másik fájdalmát, neki adom az időmet, figyelmemet, hogy elmondhassa, ami bántja. Ezt a lépést nem lehet átugrani, hiszen csak ezután kezdhetünk gondolkodni a megoldásokon. Hogy mi lehet valódi kulcs, az sok mindentől függ. Ha a gyerek vagy a fiatal rossz bánásmódnak van kitéve a családjában, ha bullying áldozata a kortársai között, ha bármilyen reális fenyegetettséget él meg, nem várható el a lelkiállapot-változás, amíg nem tudjuk garantálni a biztonságát. Nem a laikus feladata annak eldöntése, hogy a háttérben depresszió vagy más lelki baj áll-e. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy szakemberhez irányítjuk a fiatalt.”