A remény arcai
Gyakran nem tudjuk, honnan van bennünk, és mi tartja életben, azt viszont nagyon is érezzük, hogy fenntart minket. Így tartja a mondás is: addig élünk, amíg tudunk reménykedni. Aki remél, az vár még valami jót az Élettől.
Kép: Unsplash
A gyermeki remény érzése azt ígéri, meglesz, amit szeretnénk. Az álom valóra válik, amitől félünk, az nem következik be, amit kitaláltunk, sikerül. Ezt gyermeki énünk táplálja, aki csecsemőként, kisgyerekként joggal várta, hogy legalapvetőbb igényeinket kielégítsék.
Ez a remény sérül a legkönnyebben, és ha sérül, „csalfa, vak reménynek” érezhetjük mindazt, amiben hittünk.
A magabiztos remény azt mondja, meglesz, sikerülni fog, mert képes vagyok rá. Eddig is ment, miért ne menne ezután is? Felkészültem az életre, és ami jön, megoldom majd valahogy. Ezt a felnőtt öntudat táplálja. Az élet kikerülhetetlen tapasztalata azonban az, hogy a magabiztos remény is csalódhat. Vannak helyzetek, amikor gyengének és tehetetlennek bizonyulunk az élet hatalmas erőivel szemben, amikor megtapasztaljuk a kiszolgáltatottságot, erőtlenséget. Ez azonban nem feltétlenül egy végső reménytelenség, csak a magabiztos remény elhalkulása.
Ha meghalljuk a hangját, ilyenkor szólal meg a létezés reménye. Nem konkrét ajándékokat ígér, nem is kecsegtet már azzal, hogy ’majd megoldjuk’.
Csak azt ajánlja, hogy fejlődhetünk, akkor is, amikor nehéz, tanulhatunk a tapasztalatainkból, és ajándéknak tekinthetjük az Életet magát, ahogy jön, örömeivel és fájdalmaival együtt.
A létezés reménye megadhatja a hitet abban is, hogy életünknek van végső értelme és beteljesülése.
A reménység képei
Keressünk magunk számára legalább egy jól megformált és mélyen bensővé tett képet, vagy gondolatot, ami, ha felidézzük, reményt adhat számunkra a nehéz időszakokban és még több lendületet a sikeresekben. Vannak ősi, „jól bevált” képek, mint például a tavasz újjászületése, a Húsvét feltámadásának reménysége, egy kisgyermek bizakodása. Lehetnek nagyon egyéni élmények, melyeket jól megőrizhetünk magunk számára.
Üres közhelyekkel azonban ne elégedjünk meg – bárhonnan származzanak is, a reménység belső képei nagyon mélyen személyesek, hozzánk tartoznak. Nem álmodozásba menekítenek, hanem reményt adnak.
A boldogságcseppek: bárki által gyakorolható, egyszerű lépések, amelyekkel javíthatjuk a magunk és környezetünk közérzetét. Csodavárás és panaszkodás helyett. Kockázatok és mellékhatások nélkül. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
