Levendulamező, nem lila köd!

– Hogy kezdődött ez a szerelem a levendulával?
– Egy angol lapban láttam meg egy levendulamezőt, elfogott a vágy, hogy valahogy így, ilyen környezetben szeretnék egyszer én is élni. Húszéves korom óta jártam a Balaton-felvidékre nyaralni, bennem volt ennek a vidéknek a szeretete, ahol nemcsak én, de a levendula is otthon érzi magát. Először utánanéztem a termesztés módjainak, a növény gyógyító hatásainak, elvégeztem egy gyógynövény-termesztési iskolát, aromaterápiás kurzusokon vettem részt, és a hajdani pannonhalmi főkertésztől is sokat tanultam.

– Fogorvosként dolgoztál, ami megbecsült, szép hivatás, ráadásul jól is lehet vele keresni. Miért váltottál?
– Sikeres voltam a szakmámban, a rendszerváltás után mi nyitottuk meg az első magánklinikát Magyarországon, három fogorvosi székkel, plasztikai rendelővel, menedzserszűréssel. Keményen dolgoztunk, szerettem a munkámat, a betegeket. Ugyanakkor mindig közel álltak hozzám a szelíd gyógymódok, a gyógynövények és a tradicionális gyógyászat is. Egy magánéleti változás adta meg a végső lökést: az első házasságom felbomlása után újraházasodtam.

A harmadik gyermekemmel voltam várandós, amikor eldöntöttem, váltani fogok; a Levendárium gondolata gyakorlatilag együtt fogant a legkisebb gyermekemmel.

A nagylányaim ikrek, így a kisebbiknek is lett egy „ikertestvére”.

– Hogy fogadta a fogorvosi szakma a döntésed?
– A kollégáim megbecsültek, érthetetlen volt számukra, hogy miért adom fel ezt a hivatást, a biztosat a bizonytalanért. A mai orvosképzésben sajnos háttérbe szorult a gyógyítás gyógynövényekkel, így a legnagyobb kihívás a levendula hatásának megértetése volt, az, hogy ez a növény nemcsak a nagymama szekrényébe való: számos jótékony hatása miatt ott a helye a házi patikában is. Ma már kollégáknak is ajánlom a levendulaolajat, mert remek ecsetelő ínygyulladásra, vízbe cseppentve pedig kiváló szájöblítő, a visszajelzések ezt igazolják. Antimikrobiális illóolajként a vírusok, baktériumok, gombák támadásait védi ki. A gyógyítást tehát nem adtam fel, hanem ebben a szelídebb változatban folytatom.

– És mit mondtak a dörgicseiek, amikor betoppantál azzal, hogy levendulát fogsz termeszteni?
– Csodálkoztak a környékbeliek, hogy egy budapesti fogorvosnő vajon miért akar bio gyógynövénytermesztéssel foglalkozni egy eldugott faluban. Időbe telt, míg elismerték a munkámat, azóta már hat hektáron virulnak a levendulatövek, rózsák, mandula és egyéb gyógynövények társaságában. 2012-ben pedig létrejött a Levendárium brand: a lila kupakos, bio levendulaolajjal, levendula virágvízzel, süteménnyel, szörppel jöttünk ki a piacra, elsőként az országban.

Kép: Dr. Demján Ildikó

– Mi e kis lila virág reneszánszának a titka?

– A levendula nagyon szelíd, sokoldalú gyógyító növény, amely egyszerre hat a testünkre, a lelkünkre, szellemünkre és a szépérzékünkre. Ott a helye a kertépítéstől kezdve egészen a gyógyításig.

Amellett, hogy gyönyörű, hasznos, még gyengéd is: az illóolajok édesanyjának nevezik, mert szinte minden apró-cseprő kis bajunkban segít. Jó az égési sérülésekre, napégés enyhítésére, görcsoldásra, fertőtlenítésre, feszültségoldó és számos egyéb, ma már kutatásokkal is alátámasztott hatása van. Nem tud ártani: a levendulát használhatjuk várandós nőknél, újszülött babáknál is, idősebb korban is biztonságos.

– Ha levendula, akkor még ma is elsősorban Provance jut eszünkbe, erre alaposan rá is játszanak a franciák. Hogy került a növény a Balaton-felvidékre?
– A középkorban a kolostorokban nagy gyógynövényekkel kapcsolatos tudás halmozódott föl. Európában a XX. század előtt az angoloknál volt e növénynek divatja, Viktória királynőnek még saját levendula-beszállítója is volt. A tihanyi őslevendulást az 1920-as években telepítette Bittera Gyula vegyészmérnök, aki 50 holdon termesztette a gyógynövényt – most százéves az ültetvény. Érdekes, hogy ezzel épp egyidőben történt a provance-i telepítés is, ahol az I. világháborút követő recesszió után kezdtek levendulát ültetni, mert az ottani földek nem voltak alkalmasak gabona termesztésére. A levendula illóolajának előállítása is a tihanyival egyidőben kezdődött, ám a korabeli dokumentumok szerint ez jobb minőségű volt, mint a francia.

– Ha mi is ültetnénk, mire érdemes figyelnünk?
– Nagyon meghálálja, ha megtaláljuk a helyét: olyan napsütötte földet, ahol a talaj vízáteresztő. Több öntözésre addig van szüksége csak, amíg a kis növényke megkapaszkodik a talajban a gyökerével, a pár éves növény már nem vízigényes. Négy-öt évesen adja a virág a legjavát, az idősebb növény elkezd fásulni; vannak fajták, amelyeket lehet ifjítani, másokat nem. Provance-ban például hétévente cserélik az ültetvényt.

– Vannak kártevői?
– Ha szereti a helyét, akkor nem jellemző. Provance-ban néhány évente nagy pusztulás következik be, de ebben az ottani monokultúra a bűnös, az, hogy száz hektárszámra egyetlen faj van, mindenütt csak a levendula.

Nemrég értettem meg a provance-i fotókat nézegetve, hogy miért nem jut el a látvány a szívemig: azért, mert mindent kiirtottak a levendula mellől, és ezzel a biodiverzitás semmisült meg.

Ilyen monokultúra csak a természet megerőszakolásával létezhet, úgy, mint a kaliforniai 50.000 hektáros mandulaültetvény, amelynek az amerikai méhek látják nagy kárát. Ahol nem avatkozunk be a természet rendjébe, ott egy négyzetméteren több száz faj él, flóra és fauna szép összhangban alkotnak lenyűgöző harmóniát.

Kép: Dr. Demján Ildikó

– Most június közepe van, teljes pompájában már a Levendárium?
– A bimbózás utolsó stádiuma zajlik, a kipattanás pillanataiban vagyunk.

A levendula a nyári napéjegyenlőségre a legszebb, két-három hétig ontja virágait, azután kezd magzani, elszíneződik.

 A Levendárium ajtaját már a Rózsa Napra megnyitottuk, mert a kis kolostori típusú kertünkben vannak csodálatos rózsáink is, de az elkövetkező hétvégeken már a levenduláé a főszerep. Lehet jönni aratni, megnézhetik a látogatók a lepárlás folyamatát, a gyerekeknek külön tartunk foglalkozásokat. Eljön hozzánk Halmos Mónika, az ehető virágok szakértője, aki a levendulaszörpünkkel varázsol majd. Az esemény koronája a koncertjeink lesznek: 15-én Kövi Szabolcs-koncert lesz, amikor a fűben elheveredve átadhatjuk magunkat a lila virágnak, a zümmögő méheknek és a meditatív zenei élménynek. Egy héttel később, a Levendula Napon Cseke Szabolcs és Manaman fog minket elvarázsolni a helyhez illő éteri muzsikával.

– A Levendáriumnak több kulturális vonatkozása is van…
– Valóban, szinte minden művészeti ág megjelenik a környezetünkben, ami elsősorban a hely szelleméből fakad: a dörgicsei nyári kulturális napokba bekapcsolódtunk mi is, az egyik lányom sok koncertet adott, zongorázott, énekelt. A férjem, aki jogász, de szíve szerint festőművész, a mai napig fest, az ő képei is jelen vannak, a szép kert pedig idevonzotta a szobrokat is. A művészet szerves része az életünknek. És ami a szakralitást illeti: közvetlenül a területünk mellett van egy iker templomrom, amelyről az első írott emlékek az 1100-as évekből származnak, de ásatások során már ennél jóval régebbi, 300 körüli római pénzérméket is találtak körülötte, és felismerhető az északi részén a rotunda forma is, ami Árpád-kori eredetre utal.

Ez a templom így romként is hatalmas erőt sugároz.

Nagyon sok és úttörő jellegű munka van mögöttünk, ami mostanra ért be. Elégedett vagyok, mert azt hiszem, sok emberhez el tudtuk juttatni a levendula tiszta üzenetét.