Így viselkednek a hazánkban honos állatfajok a kánikula idején

Canis latinul kutyát jelent, a canicula pedig ennek becézése, vagyis kiskutya.  A mediterráneumban akkor köszönt be a nyár, a nagy hőség, amikor feltűnik az égen a Nagy Kutya-csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz, másnéven Canicula. Ezért mondjuk, hogy kutyameleg van.

Kép: Unsplash
Kép: Unsplash

A nagy esőzések végeztével megkopik a természet harsogó, zöld színe: a mezőkön, de ha nem öntözik, a parkokban is fonnyadt sárgára változik a fű. A lucerna zöld bokrocskái azonban állják a sarat, és a fűnyírás, kaszálás után is hamar szárba szökkennek. Valamennyi növénynek, még a fáknak is jól jön azonban a nyári aszály idején időnként egy-egy vödör víz. Nem kevésbé a madaraknak: ahogy télen etetővel, úgy nyáron madáritatóval lehet őket a kertünkbe csábítani. Ezt úgy kell elhelyezni, hogy macska ne rejtőzhessen el a közelében: a legjobb valamilyen magaslatra, oszlop tetejére helyezni a széles, lapos tálat, amely lehet akár műanyag cserépalátét is.

Rovarzenekar

A rekkenő hőségben időnként monoton zümmögés hallatszik: valami gép távoli berregésének vélhetnénk, pedig a kabócák hangját halljuk. A mezőt járva az ember lába elől mindenfelé apró rovarok pattognak szerteszéjjel. 

A lombszöcskék este zendítenek rá, ciripelésük folyamatos, fűrészelő, ellentétben a tücsök szaggatott, csilingelő „krí-krű”-jével.

A trágyatúró madár

A nyár egyik legjellegzetesebb madara a búbos banka. Ez a vörös-fehér-fekete tarka, egzotikus küllemű madár a rekkenő hőségben is járja a legelőket, hosszú, hajlott csőrével „szondázva” a trágyakupacokat. Légynyüveket, kukacokat keres bennük. A lótetűt, cserebogárpajort, gilisztát a földből is kiszedi. Odúban fészkel, amelyet nem saját maga készít: a harkály elhagyott üregét foglalja el és béleli ki növényi anyagokkal. Fiókái bűzmirigyük váladékát fecskendezik arra, aki a fészekbe behatolni próbál, ezért népiesen büdös bankának is hívják.

Szárazon és vízen siklók

A Balaton strandjai zsúfolásig telnek ilyenkor, de az élővilág megfigyelésére még itt is van lehetőség. Két vízi életmódot folytató kígyófajunk közül a kockás sikló kötődik jobban a vízhez: szinte kizárólag halon és békán él, míg a vízisikló neve megtévesztő, ugyanis a víztől viszonylag távol eső domboldalakban is rábukkanhatunk, ahol rágcsálófészkeket fosztogat. A két siklót könnyű egymástól megkülönböztetni: a kockás sikló testét, mint a neve is mutatja, négyzethálós mintázat borítja, míg a vízisikló olajzöldes vagy szürkés testén mintát alig láthatunk, ellenben a tarkóját kétoldalt félhold alakú, sárga és fekete folt díszíti. 

Mind a vízi-, mind a kockás siklóra jellemző, hogy ha megfogják őket, nem harapnak, hanem bűzös váladékkal igyekeznek elriasztani a támadót.

Hófehér főnixek

Elsősorban persze madarakat láthatunk a parton, melyek többé-kevésbé bizalmasan viselkednek az emberrel. A sirályok például a hajók nyomába szegődnek, és felkapkodják a megriasztott apró halakat, de nem vetik meg az elébük hajigált ételmaradékot sem. Élelmet koldulni jár a strandra a bütykös hattyú is, mely egy évszázadon át kihaltnak számított hazánkban. Most viszont egész családokat láthatunk a part közelében: a hófehér szülőmadaraktól könnyű megkülönböztetni a szürkés tollú fiatalokat. Néhány évvel ezelőtt még valószínűtlennek tűnt az is, hogy az egykor ritkaságnak számító címermadarat, a nagy kócsagot ilyen közelségből, távcső nélkül is megfigyelhetjük, amint elegáns lebegéssel átszeli az eget a fürdőzők feje fölött. Mindkét hófehér szárnyasról túlzás nélkül mondhatjuk, hogy hamvaikból támadtak fel, mint a legendás főnixmadár!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti