Védjük meg Márkot!

Először nem is értettem az egészet. Netvilággá ment? De hamar rájöttem, hogy a plakátok a gyerekek internetezési szokásaira hívják fel a figyelmet. Ezt a fajta megszólítást ügyes figyelemfelhívásnak találom, mert a probléma valós, és sok szülő nem érzékeli konkrét veszélynek, hogy a gyerekek a neten csatangolnak.
A „nevelési probléma” ebben az esetben jól körülhatárolható. Korunkhoz szervesen hozzátartozik a technika használata, a mai fiatalok szinte „beleszületnek” az internetbe. Ügyesen használják, életük része. De a gyerekek, fiatalok még nem képesek megvédeni magukat. A virtuális tér miatt elmosódóban, megszűnőben van a privátszféra. Sokan már nem érzik a határvonalat a legbelsőbb világuk és a külvilág számára kommunikálható dolgok között. A virtuális közösségi terek könnyű lehetőséget adnak a pillanatnyi érzelmek, érdeklődések, vonzások-taszítások kifejezésére. Korunk gyerekei nem képesek különbséget tenni a közölhető és a közölhetetlen között, hanem elárasztják a netet a legbelsőbb életükkel is. Ez sebezhetővé, kiszolgáltatottá teszi őket. Még nincs tapasztalatuk arról, hogy rossz szándékkal is közeledhetnek feléjük idegenek, könnyen alakítanak ki virtuális kapcsolatokat.

A net kapcsolati felhasználása gyerek- és kamaszkorban inkább a lányok szokása, a fiúk gyakran valamilyen játék kapcsán „ragadnak be” a virtuális térbe. A valóság helyett egy fikcióban töltenek órákat, nem létező barátokkal, hamis szerepekben.

S hosszan sorolhatnám a többi netes veszélyt, az adatszerzéseket, a mobbingot, a zaklatást, a destruktív, de menő "mémek" követését… Az olvasók tudják, mire gondolok. Az időnként megjelenő, majd lecsengő játékőrületekről (pl. „Pokemon go”) ne is beszéljünk!
Az is érdekes lehet, hogy a szülők generációjában már sokan küzdenek olyan problémákkal, amelyek az internetezési szokásaikból fakadnak: a stresszes nap után hazatérő apuka gyakran vezeti le a feszültséget éjszakába nyúlóan valamelyik netes játékkal, az időhiánnyal küzdő, elmagányosodástól tartó anyuka pedig közösségi fórumokon mutatja be, mit főzött vacsorára. Ilyen helyzetben nem biztos, hogy észreveszik, ha a gyerekek túl hosszú ideig barangolnak a kibertérben. Lehet, hogy nem is bánják, hiszen azt gondolják, addig is okosodik a gyerek, amíg a neten lóg (és addig legalább nem kell vele időigényes beszélgetéseket folyatni).
Mi lehet a megoldás? Hogyan tudjuk megvédeni Márkot?

Nyilván nem lehet az idő kerekét visszaforgatni (nem érdemes felmondani a szerződésünket az internetes szolgáltatóval), hanem meg kell tanítani a gyerekeket a virtuális valósághoz való helyes hozzáállásra.

Megtanulni a különbséget a valós élet és a virtuális tér között. Hogy a virtuális tér pusztán segítség az élethez, de az életünk valósága azon kívül zajlik. A parental control szűrőprogramok használata segíthet, de messze nem elég a megoldáshoz. Pusztán egy szűrőprogram telepítése a gyerekek gépére/telefonjára még nem jelenti a probléma kezelését! Beszélgetni kell a gyerekekkel, érdeklődni, mi foglakoztatja őket, mit láttak, mit tanultak a neten, merre jártak, kikkel találkoztak. Lehet, hogy kezdetben nehéz erről beszélni, de ha a fiatal őszinte érdeklődést tapasztal, hamar megnyílik.
A net használata a családban ne legyen tabutéma-magánügy! Talán segíti a Tisztelt Olvasót, ha elgondolkodik azon, hogy milyenek a SAJÁT netezési szokásai (mert nagy eséllyel hasonlóak lesznek a gyermekeié is). A családban az internet tere a magánügyek közé tartozik, vagy beszélgetnek időnként arról, hogy milyen a "virtuális életformájuk" (mesél-e a gyerekeinek arról, hogy mire használja a saját számítógépét/egyéb okos készülékét, mennyi időt tölt a neten, mivel foglalkozik, amikor a gép előtt ül)? Önöknek milyen ötleteik vannak arra, hogy megvédjük Márkot a netvilágban való eltűnéstől?

A cikk eredetileg a Képmás blogon jelent meg 2016. 09. 17-én.