6 indok, hogy miért vágj neki potyautassal a Kéknek!

1. Kiegyensúlyozottság és aktív pihenés

A közgazdászként dolgozó Juti férjével és a pár hónapos Nimróddal Parádsasvárra készült egy baráti kirándulásra. „Akkor próbáltuk ki először, hogy magamra kötöttem a kisfiamat, és 10 km-t kirándultunk az erdőben. Legnagyobb meglepetésemre Nimród végigaludta az utat. Annyira jó volt, hogy végre kint vagyok a természetben! Nimród is teljesen kiegyensúlyozott volt, amikor felkelt, körülnézett, evett, visszakötöttem, visszaaludt. Így indult az egész: volt egy »váó« érzés, hogy milyen jó gyerekkel kirándulni.”

2. 1164 kilométernyi motiváció

Az Országos Kéktúra hazánk északi tájain végighaladó, az Írott-kőtől Hollóházáig tartó turistaút. Hossza 1164 km, amelynek teljesítését a Magyar Természetjáró Szövetség teljesítői jelvénnyel ismeri el. A teljesítők hivatalos igazolófüzetbe beütött bélyegzéssel tudják igazolni az adott szakasz bejárását, így a Kéktúra teljesítését. Juti a Mátrában tapasztaltak után a közösségi oldalon talált még pár anyukát, akikkel önszerveződő módon elindultak túrázni. Vettek egy Kéktúra pecsételős füzetet, amely céllá és motivációvá vált: „Nagyon jó hétközbeni elfoglaltság volt, amíg a férjem dolgozott, addig mi elmentünk a kisfiammal, és feltöltődtünk a természetben mind a ketten.”

3. Kell egy jó hordozó

Minden túrázó alapkelléke az időjárásnak megfelelő réteges öltözet, esőálló kabát, bakancs, elemózsia, innivaló. Amire itt nincs szükség, az a hátizsák, van helyette kendő, illetve babahordozó. „A hordozást a legtöbb gyerek szereti. Kendővel is nagyon kényelmesen magunkra lehet kötni a babát. Sokkal jobb érzés egy gyereket vinni háton, mint egy ugyanilyen kilós hátizsákot, mert rád simul, a gyerek odabújik, átölel, később pedig beszélnek, kommentálják az eseményeket.”  Aztán kell még pelenka, váltóruha, popsitörlő, pelenkázólap, és az elengedhetetlen pecsételőfüzet, mert ha nem pecsételünk, akkor nem is túráztunk.

Kép: Potyautassal a Kéken blog

Ezen felül Jutiék mellé állt egy magyar cég, amely egy túrázásra kifejlesztett csatos hordozót gyárt. Az túrákra ráadásul ingyenesen lehet kölcsönözni tőlük hordozót vagy kendőt. Egy övtáskatervező is szponzorálja őket, mert ha a háton van a gyerek, akkor övtáskában az összes holmit praktikusan magunkra lehet csatolni.

4. Hátibabával és nagytesóval is elindulhatunk

Juti a túrák során megtapasztalta, hogy kisbabával, úgynevezett „hátibabával” 10–15 km az ideális táv. „A 10 km alatti azért nem jó, mert mire elalszanak a gyerekek, vége van.” Ha több gyerekkel vágnánk neki az útnak, akkor vannak ovisokkal is bejárható túrák, amelyek rövidebbek. „Ezt totyogós tempónak hívjuk, úgy szerveztem meg, hogy legyen mindig valami attrakció nekik, szikla, kilátó, tó, vízesés, bármi, ami motiválja őket. Ezek nem hosszabbak 5 km-nél, a babák fel vannak kötve, a nagyobbak pedig mellettünk totyognak. A Turistamagazin honlapján és a Potyautassal a Kéken Facebookján osztom meg az élményeimet és hogy merre jártunk, ami talán másnak is meghozhatja a kedvet. Bárki csatlakozhat, jöhetnek újabb anyukák, volt olyan rekordtúránk, ahol 40 felnőtt volt és ugyanannyi gyerek.” A kirándulásokra csatlakozhatnak férjek, nagyszülők, kutyusok is. Minden túra ideje és helyszíne elérhető a Potyautassal a Kéken közösségi oldalán.

5. Para-mami mentes övezet

Zágon Orsolya tavaly nyáron talált rá a Potyautassal a Kéken közösségre. Orsi mindig is sportolt, igazi örökmozgó, aki nem bír egy helyben otthon ülni, és ez kislánya, Hanga születése után sem változott. „Nagyon megörültem az oldalnak, végre nem egyedül kell kirándulnom! A Vértesbe mentünk először, forró augusztusi nap volt.” Juti: „Igen, amikor egy kisebb csapattal lemaradtam, mert Nimródot megcsípte egy darázs!” Orsi: „Én meg nem álltam meg, mert Hanga olyan jól aludt…” Juti: „Utána milyen jót fürödtünk a Velencei-tóban!” – Ezekből a szavakból is érezhető, hogy a fiatal anyukákból összetartó közösség alakult ki. Juti: „Amikor a Vértesben voltunk, akkor Komárom és Tata környékiek jöttek velünk, a Fóti-Somlyó tanösvényen meg a gödöllői babahordozó klub tagjai csatlakoztak. Örülünk minden új túrázónak.”

Kép: Potyautassal a Kéken blog

Orsi hozzáteszi: „Nem nagyon bírtam azokat az anyákat, akikkel előtte találkoztam. Ide para-mamik nem járnak. Nagyon rugalmas és nyitott a társaság, sokfélék vagyunk, de közben összeköt a túrázás és a természet szeretete. Segítek a túrák szervezésében is. Juti visszament dolgozni, így ő a hétvégi túrákat szervezi, én meg még otthon vagyok Hangával, így van időm a hétköznapiakra. Számtalan csodálatos hely van Magyarországon, amikből válogathatunk. Van, hogy csak a Hármashatár-hegyre megyünk, de próbálok olyan helyre is szervezni, ahol még én sem voltam, például a Jági tanösvényen, Pilisszentivánon vagy a Börzsöny, a Mátra egyes részein.”

6. Négy évszakos program 

Azért nem mindig minden rózsaszín. Juti nagyobbik gyereke a dackorszakban mintha ráunt volna a kirándulásra: „Amikor Nimród kétéves volt, felmászott volna mindenhova, minden falevélnél és kőnél megállt, bemászott az árokba… Viszont nagyon muzikális gyerek, és ha énekeltem neki, akkor minden gondja elszállt. Most négyéves, imád kirándulni, így ez az ellenállás szerencsére csak ideiglenes volt. Barnus, a pici már beleszületett a hordozásba... a szülés napján már rám volt kötve és két hetesen vittem először a Kékre. Persze előfordul, hogy fúj a szél, szitál a köd, ordít a gyerek – de mi mást is tenne, ilyenkor én sem élvezem. Összességében viszont biztos, hogy kevesebb a nyűgösködés túrázás közben, mint egy-egy itthon töltött napon.”

Orsi hozzáteszi: „Most itt a tavasz, ébredezik a természet, gyönyörű kint, de szerintem télen a legszebb az erdő, hóban. Januárban elmentünk egy túrára, ami elég durva lett, mert tükörjég volt az erdőben, ráesett a hó, nem láttad előre a csúszós utat, és arra is vagy tízen jöttek. Meg is lepődtem, milyen bátor mindenki. Volt esős túránk is, amikor kicsit eláztunk, a gyerekek ugráltak a pocsolyában – de kit érdekel? Ez egy hobbi, feltöltődés, kikapcsolódás, imádunk az erdőben lenni. Nagyon hiányozna, ha nem lenne.”