Szülői vagy orvosi igazolás? Ki dönti el, hogy beteg-e a gyerek?

A gyerekek iskolai és óvodai hiányzásainak igazolása folyamatosan téma, a szülők és az orvosok már régóta panaszkodnak a fölösleges teherre. Egy évvel ezelőtt dr. Korausz Etelka pomázi gyermekorvos ezzel foglalkozó posztja kavart nagy port, idén februárban pedig a Házi Gyermekorvosok Országos Érdekképviseleti és Szakmai Egyesülete is kiadott egy erre vonatkozó ajánlólevelet. Ebben dr. Póta György elnök leírja, hogy egyesületük az elmúlt években többször is foglalkozott az iskolai, óvodai igazolások kérdésével. Javaslataikat, érveiket eljuttatták az illetékes államtitkárságnak is, kérve közbenjárásukat a kérdés megoldására.

Ajánlásuk szerint a három helyett jobb lenne, ha a szülő egy évben akár 15 napot is igazolhatna gyerekének.

Viszont ehhez segítséget nem kaptak az államtitkárságtól, mondván, nincs az igazolásokra vonatkozóan törvényi szabályozás, a kérdést helyben, az iskolák házirendjében kell szabályozni. Ez az országban már több helyen – például Pomázon és Tiszaújvárosban – meg is történt, ami mutatja, hogy van lehetőség előrelépésre. Az elnök erre hivatkozva kéri azt a kollégáktól, hogy a szabályok változtatását sürgető javaslatot nyomtassák ki és függesszék ki várótermeikben, illetve ha módjukban áll, juttassák el az iskolák és az óvodák vezetőinek.

A tanárokon is lecsapódik

A problémát az iskolákban is érzékelik, sok pedagógus pedig nyitott a változásra. Balatoni József történelemtanár például Facebook-oldalán osztotta meg követőivel ezzel kapcsolatos gondolatait. A fiatal pedagógus leírta, hogy osztályfőnökként az egyik legnehezebb feladata az igazolások begyűjtése. Előfordul, hogy a kamaszok néha kihagynak egy-egy napot, mert nem érzik jól magukat, aznap viszont éppen azért nem mennek el orvoshoz, mert betegek. Másnap már iskolában vannak, de igazolásuk nincs, ha pedig azt be akarnák szerezni, akkor az újabb hiányzással járna. Emiatt a tanár is jó ötletnek tartja azt a kezdeményezést, hogy az évenkénti három – vagy szerencsésebb helyeken félévenkénti három – nap helyett a szülő többet is igazolhasson.

A pontos darabszámról a pedagógus nem mond véleményt, mert mint írja, nem tudja, mennyi lehet a még elfogadható egynapos betegségek száma. Ismeri a kétkedők véleményét is, akik szerint ezzel a szülői jogosultsággal vissza lehet élni, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy az orvosi igazolással is meg lehet tenni ezt. Megoldásnak emiatt azt tartaná, ha a gyanúsan sok szülői papírt a pedagógusok a jól működő gyermekvédelmi rendszernek jelezhetnék.

Két tűz között

A témáról beszéltünk olyan tanárral is, aki több évtizede dolgozik oktatóként, három iskolában is megfordult, évekig igazgató is volt.

Ő nem ért egyet azzal, hogy a szülők igazolásra vonatkozó jogosultsága szélesedjen, noha alapvetően ő is úgy gondolja, a helyes út ez lenne.

Visszás érzését azzal magyarázza, hogy ez a megoldás csak az érett társadalmakban működőképes. „Vannak, akik nem élnének vissza ezzel a jogkörrel, de rengeteg olyan szülőről tudok, aki igen. Az ő gyerekeik ilyenkor büntetlenül lóghatnának” – mondja. Az például rendszeres, hogy a szülői igazolások témazáró dolgozatoknál kerülnek elő. A név nélkül nyilatkozó oktató kiemeli azt is, hogy ő maga jó iskolában dolgozik, de a gondokat így is észleli, az elmaradottabb régiók oktatási intézményeiben pedig a helyzet még rosszabb. Utóbbiak és az elitiskolák között végkép ég és föld a különbség, mind a szülők, mind a diákok mentalitásában.

A szülői igazolások a pedagógus szerint azért is problémásak, mert az iskolából való távolmaradásnak súlyos következményei vannak. Például akár igazolt a hiányzás, akár nem, a szakképzésben tanuló diákoknak 250 órányi mulasztás után – vagy ha egy adott tantárgyból a tanítási órák legalább harminc százalékán nem voltak jelen – osztályozóvizsgát kell tenniük. A pedagógus szerint a gond ezzel az, hogy a diák könnyen túlcsúszhat a még megengedett határon, ha a szülő sok napot igazolhat, és mellette például lábtörés vagy komolyabb kezelést igénylő betegség is bekövetkezik.

Amitől a haj égnek áll

Olyan tanárral is beszéltünk, aki egészen szélsőséges példát is mondott, amely messze túlmutat azon, hogy a szülőnek milyen jogosítványai vannak. A helyszín nem rossz iskola, mégis arra eszméltek, hogy gyanúsan sok diák kezdett ugyanattól az orvostól pecséttel is ellátott igazolást hozni – függetlenül attól, hogy hol lakott.

Kiderült, hogy hamisítás történt, a tanulókat orvos még csak nem is látta.

A tantestület zavarban volt, nem merték vállalni az eljárást, a bizonyítással járó botrányt. Ahogy a tanár fogalmaz: az iskola nem hatóság, intézkedni csak akkor kezd, amikor már nagyon sok a fegyelmi ügy. Kizártnak tartja azt is, hogy ilyen eset csak náluk forduljon elő, hasonló történetet már több ismerősétől is hallott. Viszont ha a diákok képesek orvosi igazolást is hamisítani, akkor szülőit pláne. Tehát még akkor is lóghatnak, ha a szülő amúgy nem partner ebben. Ezekhez a helyzetekhez pedig az egészségügynek semmi köze.

Kép: Designed by peoplecreations / Freepik 

Rettenetes futószalag

Utóbbi is oka annak, hogy az orvosok borzasztó tehernek tartják az igazolások gyártását futószalagon. Ahogyan dr. Kádár Ferenc házi gyermekorvos fogalmaz: nem az ő dolguk, hogy megoldják az oktatási rendszer problémáit. „Mindenképpen szükség lenne változtatásokra, főleg mert a szülők döntő többsége jól tudja, hogy rosszat tesz a gyerekének azzal, ha betegen viszi be az iskolába vagy az óvodába, ahogyan azt is, hogy mikor van olyan állapotban, amikor már nyugodtan közösségbe engedheti. Erre nekünk, orvosoknak, illetve a védőnőknek kell a szülőket megtanítanunk, ez a mi felelősségünk. El kell mondanunk, melyek azok a tünetek, amelyek miatt nem kell orvoshoz fordulniuk, és melyek azok a panaszok, amelyekkel mindenképpen” – emeli ki. Ideális esetben erre az alapellátásban dolgozó orvosok már az óvoda előtt megtanítják a szülőket, ez a tudás pedig az iskolában sem vész el, a szülő ott is képes arra, hogy lássa, indokolt-e rendelőbe vinnie gyerekét.

Viszont a mai szisztéma leértékeli a szülőt, az orvost, az óvodát és az iskolát is.

Ismerni a határokat

„A szülők tudják, hogy egy egyszerű nátha vagy emésztőrendszeri hurut miatt nem kell rendelőbe rohanni, ilyenkor ők is képesek kezelni, diétáztatni a gyereket. Ezekről az iskoláknak és az óvodáknak sem kellene orvosi igazolást kérniük. Viszont amikor a jelenlegi rendszert az ötvenes években bevezették, még teljesen más volt a helyzet” – emeli ki az orvos. Alig voltak antibiotikumok, sok volt a tüdőgyulladás, előfordult vérhas, gyakori volt a bakteriális eredetű hasmenés. Jóval több volt a súlyos tüdőgyulladás, középfülgyulladás, vagy akár agyhártyagyulladás is. Hiányzott sok ma elérhető vakcina, ezek hiányában gyakori volt a kanyaró és az olyan betegség, ami valóban veszélyeztette a közösségben lévő egészséges gyerekeket. Ma már egészen más a megbetegedések struktúrája, több lehetőség van a megelőzésre, fejlődött az orvostudomány is.

Arra, hogy az orvosok az iskolákat külön tájékoztassák, csak akkor lenne szükség, ha például egy súlyosabb fertőzésről van szó, vagy olyan betegségről, ami komolyabb kezelést tesz szükségessé, és ami hosszabb hiányzással jár.

A gyógyulást is fölismerik

A szülő nemcsak azt tudja eldönteni, hogy gyerekének szüksége van-e orvosi kezelésre, hanem azt is, hogy van-e már olyan állapotban, hogy újra közösségbe mehessen. Emiatt pláne nem kellene rendelőbe menni, viszont mégis meg kell tenni. „A helyzet az, hogy nekem az igazolásokra vonatozó mai szabályok miatt a gyereket már akkor látnom kell, amikor például az óvodából egy kis hőemelkedés miatt hazaküldik, és akkor is, amikor azt kell megállapítanom, hogy meggyógyult. Ilyenkor a családok idejönnek, leülnek a betegek közé, aztán bejönnek, én pedig kiállítok egy papírt. Aztán reménykedünk, hogy a vizsgálatra várakozva nem szedtek össze egy újabb nyavalyát” – mondja a gyerekorvos.

Az egészséges állapotról szóló igazolások kiállítása azért is felesleges, mert gyakori, hogy a doktor például pénteken látja a gyereket, aki utána csak hétfőn megy óvodába, és addigra akár újra meg is fázhat. Magyarán semmit sem ér az, ha az orvos láttamozza azt, hogy a kicsinek előző héten már kutya baja.

Szezont a fazonnal

A probléma nagyságát mutatja, hogy a felmérések szerint az orvos–gyerek találkozások közel 50 százaléka az igazolások miatt történik, hatalmas terhet róva az egészségügyre.

A helyzetet az is jól illusztrálja, amit a doktorok a téli szünet előtti járványos időszakban tapasztalnak: ilyenkor a nagyobb várótermekben pár óra alatt megfordul 80–100 beteg, viszont amint megkezdődik a szünet, és nincs már szükség igazolásra, ötödére esik a betegforgalom. Ez is mutatja, hogy a szülők tudják, mikor kell orvoshoz vinni a gyereküket, és hogy jelentős részben csak az igazolások beszerzése miatt kényszerülnek erre.

A papírok kötelező beszerzése arra a tanfegyelmi problémára sem jelent megoldást, hogy sokan az igazolással próbálják leplezni lógásukat.

„Ezt a problémát nem tudja megoldani az egészségügy, ezt nem hogy a mienkre, de még a gazdagabb országok rendszereire sem lehet ráterhelni” – emeli ki Kádár Ferenc. Példaként felhozza, hogy ha odamegy hozzá egy diák azzal, hogy előző nap hasmenése volt, akkor neki két lehetősége van. Vagy megbízik benne, és azért ad igazolást, vagy pedig azért, mert ugyan nem hisz neki, de nem cáfolhatja meg az állítását. Közreműködése mindkét esetben felesleges, ráadásul ez idő alatt olyan betegekkel is foglalkozhatna, akiknek tényleg orvosra van szükségük.

Ami pedig a szülői igazolásokkal történő visszaéléséket illeti: az orvos biztos abban, hogy a családok többsége tisztességesen járna el, és nem szabadna őket azért büntetni, mert néhányan kijátszanák a rendszert. Ők ezt így is, úgy is megteszik.

Jobb lenne, ha nem csak 3 napot igazolhatna a szülő? Mi lenne a megoldás? Várjuk a hozzászólásokat!