„Isten azt szeretné, hogy jókedvű legyen az életünk!” – Beszélgetés Böjte Csaba testvérrel

– „Boldog az az ember, aki az Úrban bízik. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa.” Hogyan érthetnénk ezt meg, Csaba testvér, mi lehet a mi életünkben a folyóvíz?
– Az imádság. Orvosi méréseket végeztek, vért vettek a betegektől, rögzítették az eredményeket, majd arra kérték a rokonokat, barátokat, hogy imádkozzanak a betegért. Ezután újra vérvétellel vizsgálták a vér összetevőit, és mérhetően több immunaktív anyagot találtak benne. Ebben a kísérletben tudományos méréssel mutatták meg az imádság erejét.

– Sokszor elhangzik, hogy egészségtelen világban élünk, miközben az egészségnek nyilvánvalóan kultusza van: speciális étrendek, újabbnál újabb mozgásformák hódítanak. Kell-e a testtel ennyit foglalkozni?
– Nem szabad a mai kort szidni és kárhoztatni. Isten országa közel van. Az átlagéletkor pedig, a korábbi időkhöz képest, valóban növekszik. A test a Szentírás szerint a lélek temploma, rendben kell tartanunk.

– Csaba testvér sokat beszél és tanít a derűről. A mai prédikációban is a gyermek Jézus jókedvét állította példaképül. Honnan van az ön jókedve? Tényleg csupán az imádságos élet, az Istennel való személyes kapcsolat a titka?
– Igen, ennyi. A gyerekeknél is azt látom, hogy szomorúan a szorzótábla tanulása sem megy. Borzasan semmi sem megy jobban, mint megfésülködve. Akkor miért ne fésülnénk meg a lelkünket is, mielőtt bármihez hozzáfogunk? Most farsang van, különösen aktuális az üzenet, hogy mindent jókedvvel végezhetünk. Isten azt szeretné, hogy jókedv, tánc legyen az életünk! Fontos egy jókedvű kártyaparti, egy pohár bor melletti beszélgetés!

Nem a mi dolgunk, hogy a világ minden baját a hátunkra vegyük, és nem is tudnánk megoldani. A gyermek Jézus vidámsága kell hogy vezessen bennünket!

A gyerekek, akik Csaba testvérrel érkeztek - Kép: Leslie Czyzyk

– Sokfelé jár a nagyvilágban, magyarokkal is találkozik a Föld sok országában. Milyenek a magyarok? Igaz a „depressziós nemzet” sztereotípia? Képesek a magyar emberek az örömre?
– Minden ember egy csoda. Úgy kell tükörbe néznünk, hogy önmagunkban azt a csodát lássuk, amit Isten teremtett. Abból a jókedvből élhetjük meg ezt a csodát, amelyet a „mennyei GPS”-ünkbe, a lelkiismeretünkbe Isten táplált.

Isten nem teremt selejtet. Csoda a magyar ember, és csoda minden ember a világon.

– Gyakran beszél a család, a közösség fontosságáról és megtartó erejéről. De mit üzen azoknak az egyedülállóknak, magányosaknak, akik vágynak ugyan párkapcsolatra, nagyobb közösségre, de nincs rá lehetőségük?
– Félénk, ijedős lélekkel Isten se tud mit csinálni! Bíznunk kell egymásban, bátornak kell lennünk, hogy emberi kapcsolatokat építsünk. A Szentlélek bátorságot ad a szívünkbe, ezzel a bátorsággal élhetjük meg a kapcsolatainkat is. Sokszor látom a felnőttek bátortalanságát a párkapcsolatra; és figyelem a gyerekek, a kamaszok szerelmét: milyen egyszerű!

Az élethez bátorság kell minden közösségben. Most Ferenc pápa bátorsága miatt örvendezik a szívünk, aki Erdélybe készül.

Böjte Csaba – Kép: Emmer László

A szeretet parancsa valójában egyszerű és megvalósítható. A jó Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk és a boldogságban kiteljesedjünk.

– Mit mondana azoknak a fiataloknak, akik még nem döntötték el, merre folytassák az életüket? Mi az, ami segíthet az „életirányt” megtalálni?
– Lisieux-i Szent Teréz példája mutatja, hogy „elmenni szeretni” – és utána döntést hozni, ez mindig működik. Ha a fiatal nem tudja, melyik egyetemre menjen, vagy kétsége van, ezt vagy azt a lányt vegye-e el, akkor jó elmenni egy évre szeretni. Az önkéntes programok erre alkalmat adnak. A szeretet olyan, mint a villanylámpa: a fényénél megvilágosodnak a dolgaink. Hasznos kilépni a mamahotelből, túllépni a komfortzónán, és akár egy öregek otthonában, akár a mi Alapítványunk egyik házában önkéntesként eltölteni egy évet, és így rátalálni az élet irányára, a szeretet parancsára is.