Legyőzetve győzni – Mindszenty József az Andrássy út 60-ban

Mindszenty Józsefet „hazaárulás és valutaüzérkedés” vádjával 1948. december 26-án tartóztatták le – nem először, mert a zsidók melletti kiállása miatt már a nyilasok sopronkőhidai börtönében is „vendégeskedett” korábban. Karácsony másnapján az ÁVO rettegett, Andrássy út 60. alatti székházának pincéjébe hurcolták, ahol kegyetlenül megkínozták, és pszichotróp szerekkel bírták rá, hogy „beismerje” részvételét a harmadik világháború előkészítésében, valamint hogy jelentős összegeket küldött a nyugati hatalmak kormányainak, a Szent Koronát pedig megpróbálta a Habsburgok kezébe juttatni. A kínzások irányítója Décsi Gyula államvédelmi alezredes volt.

A hercegprímás így írt mindezekről Emlékirataiban:

„Amikor a rendőrautók hosszú sora az Andrássy út 60. előtt lefékezett és megállt (1948. december 26-án), kiszállítottak a kocsiból. Rendőrkordon közt vezettek a hírhedt épületbe, melyet a Gestapo magyar tanítványai alakítottak át a kínvallatások kegyetlen színterévé, még a német megszállás idején. A járókelők elkerülték, vagy elfordították a fejüket, ha el kellett menniük mellette.”

„Az Andrássy út 60. belső életéről s az ott történtekről annak, aki ott nem volt akár rab, akár vallató, a legkisebb fogalma sem lehet.”

„Elsőnek lehúzták reverendámat és gúnyosan nevetve alsóruháimat is. Bő, keleti jellegű, tarka-csíkos bohóc-öltönyt húztak rám.”

„Cellám egy 4x5 méteres sötét helyiség, alacsony volt, s annak ellenére, hogy állandóan öten tartózkodtunk benne, nem szellőztettek.”

„Egy magas, tagbaszakadt bivalynyakú politikai rendőrtiszt egyszerre csak nekem fut, és csizmával egész erejével belerúg födetlen gerincembe. Legyűr vízszintesen, majd gumibottal elkezd ütlegelni. Talpamon kezdi és megy mindig feljebb. Nyöszörgök fájdalmamban. Egyszer csak arra ébredek, hogy fellocsolnak, a vallatásra tántorogva megyek vissza.”

„Nem kételkedem abban, hogy az ételt az Andrássy úton készítik el, és akaratbénító és kábítószereket kevernek hozzá. Az orvosok gyógyszereket hagynak hátra, melyekből az őrség ellenőrzése mellett be kell vennem az előírt adagokat.”

„A nemalvás is egyik módja a kínzásnak, szerves része annak a kifejlett tudománynak, amellyel a vádlott akaraterejét megtörik. Negyvennyolc órája nem aludtam, ami gyötrő kínt jelent, közben zajlik a megalázóan trágár társalgás és az inzultálás a felém fújt dohányfüstben.”

„Az éjszakai kihallgatások alatt maguk a kihallgatók is kifáradtak, amit abból láttam, hogy egyre gyakrabban váltották egymást. Táncoló köröket kezdtem látni a falon és a levegőben. Kiújult a tíz év előtti Bazedov-betegségem, amely a szívemet támadta meg.”

„Ahogyan ellenállásom hanyatlik, úgy fészkeli be magát lelkembe az apátia, a bénultság és a közöny. Minden mindegy. Az igaz és a hamis szinte azonossá válik. Fáradt, bénuló állapotomban kezdem elhinni, hogy talán mégis bűnös vagyok.”

„Belső ellenállásom mind gyengébb, idegrendszerem összerándul a gumibotozás gondolatára. Ezért aláírtam a szöveget, de nevem mellé, mint egykor a török hódoltságban sínylődő magyar rabok tették, C.F. betűket írok, melynek jelentése: coactus feci, kényszer hatására írtam alá, tehát érvénytelen.”

A kirakatper ugyan nemzetközi felháborodást váltott ki, de a tüntetéssorozatok és XII. Piusz pápa fellépése (kiközösített mindenkit, aki részt vett Mindszenty elítélésében) sem hozott érdemi változást ügyében: hét éven át volt fogságban, 1955-től pedig házi őrizetben, ahonnan a forradalom kitörését követően, 1956. október 30-án szabadult csak. Másnap a karizmatikus hercegprímást ujjongó tömeg fogadta, amikor reggel hat órakor Budapestre érkezett.

Néhány nappal később, a forradalom leverése után ismét üldözötté vált, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségén kapott menedéket, ahol 14 éven át tartózkodott, majd az általános amnesztia után külföldre távozhatott, ott is hazáját szolgálva.

1975. május 6-án, a bécsi Irgalmasok Kórházában halt meg, de hamvait csak a rendszerváltás után, 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra Esztergomban. A Legfőbb Ügyészség 1989-ben rendelt el ügyében perújítási nyomozást, a rehabilitálási eljárás hivatalosan 2012-ben zárult le.

Küzdelmes életén áttaposott a nyilasuralom és a kommunizmus is, de ő mindvégig megőrizte hitét. Püspöki jelmondata szépen – sőt, szinte jóslatszerűen – fejezte ki életének gyötrelmeit és személyének későbbi megdicsőülését: „Devictus vincit”. Valóban, ő legyőzetve győzött.

Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim, Apostoli Szentszék Könyvkiadó, 1989.