„Nem az a missziónk, hogy bátorítsuk az embereket arra, hogy egyszülős családban éljenek”

Családpolitikai stratégiákról szóló pódiumbeszélgetés zajlott nemrég az Egyszülős Központban, amelyet a Fényes Elek Társadalomstatisztikai Egyesület (FETE), az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány és a Szociálpolitikai Szemle Szerkesztősége szervezett. Nagy Annát a pódiumbeszélgetés után kérdeztük arról, hogy hogyan érinti a családvédelmi akcióterv az egyszülős családokat.

– A családpolitikai intézkedések elsődleges célja, hogy megszülessenek a vágyott, de még meg nem született gyermekek. Aki már átélte egy gyermek megszületésének csodáját, csak örülni tud minden olyan lehetőségnek, ami azért van, hogy még több gyerek szülessen – ha nem neki, akkor valaki másnak.

Tőlem elég távol áll az a megközelítés, hogy ha valakinek jobb lesz a helyzete, az enyém pedig nem változik, akkor eleve azt mondjam rá, hogy rossz.

Nagyon szorítok például, hogy a mostani tizenegyedikes gyerekekre is vonatkozzon a kéthetes külföldi nyelvtanulás lehetősége, mivel az én fiam is tizenegyedikes. De ha mi ki is esünk, attól még fantasztikus dolog ez.

Az egyszülősök nem egy homogén csoport, sokféle családról van szó, ahol vannak kis gyermekesek és nagycsaládok is – csak ez utóbbiak már önmagában sokezer családot jelentenek. Ahogy a korábbi családpolitikai intézkedésekben, a családvédelmi akcióterv hét pontjában is vannak olyanok, amelyek az egyszülősök bizonyos csoportjának nagyon jól jönnek. Ilyen például a bölcsődei ellátás bővítése: ez a legtöbb kisgyerekes, egyedül nevelő szülőnek különösen fontos, hiszen ahol hiányzik az egyik szülő, ott bölcsőde nélkül sokszor megoldhatatlan feladat a kicsi elhelyezése. A húszezerrel több bölcsődei férőhely tehát nagyon jó lenne nekünk. És ilyen a nagyszülői gyed is: egy egyszülős családban különösen jó lehetőség, ha a hiányzó szülő helyett a nagyszülő maradhat otthon.

Nagy Anna – Kép forrása: Nagy Anna

Néhány nappal ezelőtt Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár az akciótervvel kapcsolatban tartott egy olyan tájékoztatót, ami az elváltakról és özvegyekről is szólt – vagyis konkrétan érintette az egyszülősöket.

Nagyon fontos, hogy az egyszülősök szempontjai már felmerülnek a családpolitika alakításában! Ez nem mindig volt így, sőt, sokáig láthatatlanok voltak a politika és a magyar társadalom számára – annak ellenére, hogy annak közel 10 százalékát képviselik.

– De ha az újraházasodókat is támogatnák, akkor még több kívánt gyermek születhetne meg, igaz?
– Ha valaki özveggyé vált, akkor a támogatása szempontjából első házasnak minősül. Ha pedig valaki elvált és van már gyereke, de újraházasodva a párja megfelel a kritériumoknak, ők is részesülhetnek e támogatásban. Az egyszülős állapot nem tart mindenkinél örökké, a mozaikcsaládok 40 százalékában pedig születik közös gyerek, ez több tízezer gyermeket jelent. Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány és az Egyszülős Központ a már megszületett gyermekeket szeretné támogatni és segíteni a szülőket abban, hogy megerősödve tudják folytatni az életüket. Ha ugyanis egy gyermek úgy nő fel, hogy azt látja: a szülője nem képes feldolgozni az őt ért a traumát – mert nem kapja meg az ehhez szükséges lelki és anyagi támogatást, közösséget –, akkor a gyermekben az az élmény marad meg, hogy gyermeket nevelni szenvedés, kínlódás. A gyereknek olyan minta kell, amiből látja: szülőnek lenni az összes macera, nehézség ellenére a legcsodálatosabb dolog – mindenféle családban: hagyományosban, mozaikban, kis- vagy nagycsaládban, egyszülősben.

Az egyedülálló szülők támogatása egyébként azért is fontos, mert a megoldatlan szülői konfliktusok miatt – amikor például éveken keresztül pereskednek egymással – a szülők nem tudnak továbblépni, új kapcsolatot, új életet kezdeni. Ugyanakkor a második házasságot még jobban meg kell gondolni, mint az elsőt, mert abba már gyerekeket is belevisznek, hisz a mozaikcsalád már az elejétől nem csak két emberről szól. A házasság intézményének támogatása a megelőzés miatt is fontos, ugyanis egy házasság nehezebben bomlik fel, mint egy élettársi kapcsolat, vagyis ritkábban válnak egyszülősökké a házastársak, mint az élettársak. Ez tehát nemcsak értékrendi, de gyakorlati szempontból is fontos.

– A mai pódiumbeszélgetésen elhangzott Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkártól: „A mozaikcsalád a kormány egyik legnagyobb kihívása, mert ugyan sokan vannak, de nehéz olyan intézkedéseket hozni velük kapcsolatban, ami pozitívan hat a társadalom egészére”. Vagyis: nehéz úgy támogatni őket, hogy másoknak ne csináljunk kedvet a váláshoz?
– Mi is megkaptuk már jó párszor, hogy reklámot csinálunk a válásnak és az egyszülős családoknak. Ez nagy tévedés: nem az a missziónk, hogy bátorítsuk az embereket arra, hogy egyszülős családban éljenek; hiszen aki abban él, pontosan tudja, milyen nehéz. De ha már van több mint félmillió gyermek, aki ilyen családformában él Magyarországon, akkor oda kell állni mögéjük, és meg kell próbálni hasonló esélyeket adni nekik, mint azoknak, akiknek otthon van az apukájuk és anyukájuk. Ha erre koncentrálunk, találunk olyan eszközöket, amelyek sokat segítenek. Például ott a tartásdíj kérdése. Minden egyszülős gyereknek járna, akinek él mindkét szülője, ehhez képest a gyermekek nagy részéhez nem jut el. Ha például ebben sikerülne sokkal keményebben, határozottabban fellépni, nagyon sok egyszülős család élete látványosan könnyebb lenne.