Juci néni nyomoz

Ez a nap másként alakult. Soklakásos házunk kapujában Juci néni, a házmester várt minket.

A mai ifjak nem is tudják, ki volt a házmester. Nem azonos a gondnokkal. Más!

Juci néni mintapéldánya volt a házmestereknek. Gondos őrzője erkölcseinknek, időbeosztásunknak, testi és lelki egészségünknek. Rossz nyelvek szerint Juci néni aljas rendőrspicli volt, de ezt a szókapcsolatot akkor nem tudtam értelmezni. Ha békésen csüngtem a porolón az ablaka előtt, és elzavart, teljesen természetesnek vettem. Nem érzékeltem, hogy az ablakából nyíló kilátást takarom el.

Tehát Juci néni a kapuban várt minket.

Mint jól nevelt gyerekek megtorpantuk a ház őre előtt.

– Ki volt az a nyomorult, aki összefirkálta a lépcsőházat?

Most tűnt fel, hogy Juci néni háta mögött a falra véste valaki hatalmas betűkkel azt az ötbetűs szót, ami csak a lányoknak van. A P még reszketeg volt, de az alkotó belejött a dologba, a C szépen íveltté vált, az I lendületesen zárta a betűsort.

Rögtön tudtam, hogy az elkövetés eszköze az a ceruzaforma vasdarab, amelyet Péterke a ház hátsó falán próbált ki. Az elkövető személyét illetően a gyanú árnya mégsem vetődhetett Péterkére, mert a csúnya szót az elkövető magasra, a postaládák fölé véste, a körzeti megbízottakról és a tejjegyek érvényesítéséről szóló plakátok közé. Péterke pedig aprócska.

Juci néni hallatlanul ideges volt, amit most, negyven év múltán teljesen átérzek. Uralma alatt házunk mintaszerűen tiszta volt, a renitensebb lakókra idejében kihívta a rendőröket, a ház előtti kertet rendszeresen gondozta.

A felirat Juci néni lelkét összekaszabolta: a gyönyörű sárga, gondosan pókhálótlanított falat valaki meggyalázta.

A napköziből hazaérő gyerekeket – engem is – földszinti csipkefüggönyén át leste, majd lecsapott ránk. Kiadta a parancsot, hogy vegyünk elő ceruzát, a kezünkbe nyomott egy franciakockás papírt, és leíratta velünk nagy nyomtatott betűkkel azt a bizonyos szót. Szerintem mind egyforma volt, de Juci néni írásszakértői tekintettel vizsgálta az írásmintákat.

– Majd megmondom az anyátoknak, melyiktek volt, hogy verje el a feneketeket!

Később a ház mögötti játék közben megállapítottuk, hogy Juci néninek fogalma sincs, ki volt a rongáló, csak tekintélyét akarta megóvni, amely kicsit megkopott a szemünkben: már nem féltünk tőle annyira, mint pár nappal azelőtt. Egész emberi lett.