„Nehéz a boldogságtól búcsút venni” – A Varsói melódia című előadást ajánljuk

A történetről: egy lelkiismeretes, fiatal lengyel lány (Tompos Kátya) Oroszországba megy tanulni, énekesnő szeretne lenni, ottléte alatt pedig megismerkedik egy nála jóval lazább, mégis kellően komoly orosz fiúval, Viktorral (Adorjáni Bálint). Nemsokára megérik bennük az elhatározás, hogy összeházasodnak, ám ekkor tudják meg, hogy a hatályos törvények (a lány külföldi állampolgársága miatt) ezt a házasságot nem teszik lehetővé, sőt, miután a lány befejezte tanulmányait, azonnal ki is utasítják az országból (1947-ben járunk). Innentől kezdve pedig én, a néző azon gondolkodom, hogy mi lesz velük.

A legutóbbi film- és színházi élményeim után már az is üdítő, hogy a darab humora nem alpári. Nem bohózatról, hanem melodrámáról van szó, tehát ne hahotázásra számítsunk, de a kezdő randizók csetlésén-botlásán én mégis jókat mosolyogtam. Az elválás utáni részeknél pedig a munkába menekülésről meg a félelmek hatásáról pörögtek a gondolatok a fejemben.

Tompos Kátya és Adorjáni Bálint a Varsói melódia című előadásban               kép: Pénzes Kristóf

A 75 percnyi játékidő nagyobbik részét a megismerkedés teszi ki – és ez nem baj, mert a két szereplő annyira szerethető, hogy valóban érdekel, mi lesz velük. Vannak olyan előadások, amelyekben tulajdonképpen „nem történik semmi”, csak két ember beszélget végig, a néző mégis lélegzetvisszafojtva figyeli a diskurzust – aki kedveli az ilyen darabokat, illetve akinek tetszett a „Mielőtt felkel a nap” című film, az szeretni fogja ezt az előadást.

A darabot októberben többször is játsszák, az időpontokat itt találják.