Monokróm – egy idegen világ, ahol mégis otthon érezheted magad

Jasper Fforde „Monokróm” című regényében sziporkázó ötletességgel épít fel egy a miénktől eltérő világot, amelyről nehéz eldönteni, hogy a tudományok terén előrelépett-e, avagy vissza. Is-is a helytálló válasz.

Ebben a másfajta világban a színek érzékelésére épülnek a társadalmi osztályok: minden emberi pozíciót meghatároz, hogy ki milyen szín látására képes, ebben ugyanis hatalmas eltérések vannak az emberek között. A színspektrumra épülnek a rangok és vagyonok.

Elmés és szórakoztató, már-már paródiába hajló jellegzetességekkel ruházza fel írói világát Fforde: a korábbi pusztulás után újratelepült emberiség misztikusan fél a villámoktól, a hattyúktól és az elhagyatott romoktól, kínos precizitással foglalják szabályokba a hétköznapi élet rendjét a lámpaoltás idejétől a nyakkendőcsomó által bezárt szög méretéig, ugyanakkor szinte ölni tudnának a kanalakért, amelyek a legfőbb vagyontárgynak és státuszszimbólumnak számítanak. Mielőtt azonban nevetségessé válnának, megtudjuk róluk például, hogy országútjaik olyan különleges anyagból készülnek, amelyek mozgásukkal öntisztításra képesek, lakóházaik pedig olyan profi módon képesek befogni és világításra felhasználni a napsugarakat, amiről mi még csak álmodozhatunk.

Ebben a különös világban él Eddie Russett, a kamaszkorból éppen fiatal felnőttkorba lépő főszereplő, aki a könyv elején átköltözik a Peremvidékről Kelet-Kárminba.

Az utazás már önmagában is különös jelentőségű ebben a világban, ahol nem nagyon szokás utazni, apja azonban Kelet-Kárminban kap munkamegbízást, neki pedig ott kell letöltenie büntetését: egy társadalmi szabály megszegése miatt székszámlálásra ítélték a renitens ifjút. Költözése és beilleszkedése kalandok során valósul meg, és hiába nyugodt, tekintélytisztelő, értelme és kíváncsisága mégis egyre zűrösebb kalandokba keveri.

Külön dicséret illeti a hazai kiadás borítójának tervezőjét, aki e szuggesztív „steampunk” kép választásával a külföldi kiadásokhoz képest sokkal látványosabb, vonzóbb külsőt adott a könyvnek.

A regény első húsz oldala próbára teszi a legkitartóbb sci-fi-rajongót is, ezért joggal érheti kritika: egyszerre annyi új fogalmat és jelenséget zúdít ránk, hogy csak kapkodjuk a fejünket, mintha valamiféle információáradatban fuldokolnánk. De kitartásunk meghozza gyümölcsét, mert a regény világa lassan kibomlik, a tőlünk távol álló jelenségek is érthetővé válnak, a cselekményszál megvilágosodik.

E nagyon más világ azért is válhat fokozatosan vonzóvá számunkra, mert ugyanolyan hús-vér emberek népesítik be, mint a miénket (még ha a színeket nem is ugyanúgy érzékelik): ők is szerethetők vagy undokak, buták vagy éles eszűek, lázadók vagy megalkuvók. Ki-ki választhat közülük szimpátiájára méltót.

Minden sci-fi- és fantasy-kedvelőnek ajánlom ezt a könyvet.

Fforde, Jasper: Monokróm. Budapest, Metropolis Media Group Kft., 2018. www.galaktika.hu