Esőnap – Völgykaland 3.

Ha tudtam volna, hogy egy kutya jelenléte ennyire kinyitja az embereket, már jóval korábban örökbe fogadtam volna egyet. A kutyások köszönnek egymásnak, többnyire beszélgetnek is, ettől a környék bensőségessé válik, mint egy falu, egy idő után mindenki kicsit ismerős lesz, a napi háromszori séta közben pedig jó átgondolni a napi dolgokat. A Művészetek Völgyébe is sokan jönnek kutyával. Örömmel látom, hogy a térképen is feltüntetik a kutyabarát helyeket. Mert ugyan a helyszínek többsége szabadtéri, mégsem lehet mindenhová bevinni a kutyát. A kutyaPLACC  beszélgetés során tucatnyi gazdi gyűlt össze, hogy megvitassa tapasztalatait. Mindenkinél ott van a kutyaitató, és a többségükről kiderül, hogy inkább lemond egy programról, ha kedvencét nem viheti be magával. Ebekkel élni, közlekedni bizony nem egyszerű, alapos körültekintést igényel. A kutyabarat.hu szervezői mindenkit arra biztatnak, osszák meg tapasztalataikat egymással, írják meg nekik, hol, mit tapasztaltak.

Persze a legbiztosabb mindig előre tájékozódni, felhívni az adott helyet, mert hiába vannak kutyabarátként feltüntetve, lehet, hogy időközben vezetőváltás történt, s az új tulaj már nem szeretne négylábúakat beengedni a helyre.

Egy párnak az esküvője megszervezése során volt fontos szempont, hogy az étterem kutyabarát legyen. A kulcsszó az előre tervezés.

Az egyensúly megtermtésének szempontjai a férfi és női szerepek között

Közben egyre közelebb kúszik egy indigókék felhőtakaró, nem is takaró, inkább paplan, sőt, ha jobban megnézem, van az dunyha is. A fülledt meleget egyre gyakrabban frissíti fel egy-egy széllökés. Eszembe jut, hogy hiába hoztam magammal zacskót, jutifalit és vizet a kutyának, esernyőről és esőkabátról bizony megfeledkeztem. Holott egy felkészült fesztiválozónál mindig van gumicsizma, naptej, ragtapasz, zseblámpa és szikszalag, mert nincs az a probléma, amit egy magyar ne tudna megoldani ez utóbbi eszközzel, tartja az új keletű mondás. (Akik ott voltak Kovács András Ferenc és Sebő estjén a Kaláka udvarban, tudják, mire gondolok…)

Beülök a soron következő előadásra, a völgy talán legszebb panorámájú helyére,  az Artjáró színpadhoz, ahol Endrődy Eszter , a TEDx Danubia nagykövete tart előadást arról, hogy munka és magánélet, valamint a férfi és női szerepek miként egyeztethetőek össze. A rövid bevezetés után kisebb csoportokba rendeződünk, hogy megvitassuk, miként boldogulunk saját szerepeinkkel. A két kamasz lánynak egyelőre még nincs sok tapasztalata e téren, ők épp a szerdán kiderülő felvételi eredmények miatt izgulnak. A házaspár tagjai arról beszélnek, hogy számukra mennyire tudatos munkát igényel a mai napig, hogy otthon levetkőzzék a munkahelyi döntéshozó szerepeiket, s a nő nő legyen, a férfi férfi. De mit is jelentenek ezek a szerepek ma? Szerintük a férfi feladata a felelősségvállalás a döntésekért, a nőé az odafigyelés. Még akkor is, ha a nő vezető szerepben dolgozik a munkahelyén.

Hogy mi tartja össze a családot, még ha az eszközök és a szerepek különbözőek is? A közös célok, állapítják meg egybehangzóan.  

A csoportbeszélgetések megosztása itt félbe szakad, az eső nagy, kövér cseppekben kezd hullni, menekülőre fogjuk, de már késő. Percek alatt bőrig ázunk. Helyenként bokáig ér a sáros víz. Pihe kutyám félve pislog a kendőm alól. Végre eljutunk a Vigántpetend határában parkoló kocsinkhoz, még az orrunkról is csöpög a víz, 60-nál többel a vízátfolyások miatt nem tudunk haladni, mint láncra felfűzött gyöngyök, kocsik konvoja hagyja el idejekorán a völgyet.

Pihe a Völgykutya

Pedig annyira szerettem volna meghallgatni végre egy mesét a Hagyományok házában, aztán a Muharay udvarban Sebestyén Mártát. Ott volt valaki? Meséljen, milyen volt! Kinek, milyen B terve van eső idejére?