Látod, fiam, ez a cukkini!
Két férfiember áll előttem a sorban, az egyik ingben, a másik csíkos pólóban. Egy harmincas és egy ötéves forma. Komoly beszélgetésükből hamar kiderül, hogy piaci küldetésük célja az idei lekvárhoz szükséges sárgabarack beszerzése.
Kép: Pixabay
Mustrálgatnak, a „vezér” nagy tenyerébe veszi, megszagolja, majd a „szárnysegéd” orra alá dugja a pirosodó gyümölcsöt, az aprókat szimatol, majd jelentőségteljesen egymásra néznek: Igen, ez jó lesz. A jól végzett munka tudatában némán legeltetik a szemüket a színes halmokon, egyik kezükben – méreteikhez igazodó – kosár, a másik zsebre dugva, ahogy egy ilyen forró nyári nap üdítő reggelén férfiak közt szokás, épp csak a fütyörészés marad el.
És akkor a felnőtt, nem bírván ellenállni egy tökéletesen telt, sötétlila, világítóan fényes padlizsánnak, a magasba emeli. A gyerek áhítattal néz föl az apjára, aki így szól: „Látod, fiam, ez a cukkini!” A kultikus apa–fia pillanat illetéktelen nézőjeként zavarba jövök, és persze, eszembe sem jut megtörni a szertartást olyasfajta megjegyzéssel, hogy még csak nem is egy családba tartoznak, mert az egyik a tök-, a másik a burgonyafélékhez sorolható.
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy ez a piaclátogatás – talán egyiküknek egy közönséges irodai munkanap előtti, a másiknak meg épp egy úszótábort megelőző reggelen – felért számukra egy igazi nyári élménnyel. Hogy néha egyetlen percben több történik, mint egy kéthetes nyaralás alatt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
