Apák napja, sok-sok gondolattal

Apák napja alkalmából a Népesedési Kerekasztal és a KINCS (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért) 2018. június 13-án rendezvényt tartott az apák szerepéről a gyermekvállalási döntésekben és jelentőségükről a család életében.  

Apák napja - KINCS
Apák napja - KINCS

Kép: Millok Tamás

Az eseményen beszédet mondott Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, köszöntötte a résztvevőket Fűrész Tünde, a KINCS elnöke és Székely András, a Népesedési Kerekasztal vezetője, majd előadások és kerekasztal-beszélgetések váltották egymást. Az apák napja ünnepe Amerikából ered, és jó kezdeményezés – hangzott el Fűrész Tünde bevezetőjében –, hiszen a család nemcsak az anyák felelőssége, hanem ugyanúgy az apáké is, ezért, ha őket is ünnepeljük, ezzel egyenértékűségüket hangsúlyozzunk.

Kép: Millok Tamás

 

Apák segítő szerepben

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár nyitóbeszédét azzal kezdte, hogy egy gyereknek apára és anyára is szüksége van, a szülőknek pedig egymás támogatására, mert a gyerek születésével párhuzamosan „születik meg” a családban az apa és az anya is. Természetesen az egyszülőssé vált családok mellet sem mehet el a társadalom, őket máshogy kell segíteni. Az apák egyedülálló és pótolhatatlan feladataira hívta fel a figyelmet személyes példáin keresztül.

„Az apák, ahogy az enyém is – mondta Novák Katalin – leginkább a biztonságot és a játékosságot jelentik a családban, amiben gyerekként feloldódni meghatározó élmény.

Az apák mintha öntudatlanul is ellensúlyoznák az anyák mindenben tökéletességre törekvő személyiségét. Ha csak arra gondolok – folytatta –, hogy egy uzsonnát nem tudok úgy összeállítani, hogy ne akarnám minden esetben tökélyre vinni a menüt: egy kis zöldség, egy kis gyümölcs mindig legyen a szendvics mellett; és amit odatettem, vajon kimeríti-e a legegészségesebb menü fogalmát? Ezzel szemben az apák lazábban állnak az ilyen dolgokhoz is, és milyen jó, hogy így van!”

Kiemelte, hogy az apai feladatok elvégzését ne úgy tekintsük, hogy az csupán segítség az anyának, hanem közös munka, ahol mindenki kiveszi a részét a feladatokból. Ezt a gondolatot megerősítették a későbbi kerekasztal-beszélgetés résztvevői is, akik maguk is gyakorló apák: Süveges Gergő (riporter, műsorvezető), Bedő Imre (a Férfiak Klubjának elnöke) és Szabó Endre (a NOE korábbi elnöke). Krúdy Tamás (újságíró, vezető szerkesztő) hozzátette, hogy mindemellett létezhetnek olyan tevékenységek, amiben az egyik ember segédmunkása a másiknak. Vannak olyan tevékenységek a háztartásban, ami az egyiknek jobban megy, a másiknak kevésbé, mégis alakulhat úgy, hogy szükség van ezek megcserélt elvégzésére – ebben az esetben leszünk egymás segédmunkásai.

Novák Katalin beszédében azt is elmondta, hogy a kormány a családtámogatások egészét elérhetővé tette az apák számára is: a szülési szabadságot, gyest, gyedet már ők is igénybe vehetik. A kormány azt szeretné támogatásaival elérni, hogy minden család eldönthesse, a szülőpár melyik tagja marad otthon, és melyik dolgozik.

Kép: Millok Tamás

 

Statisztikák az apákról – hiedelem és valóság

Léder László (pszichológus, az Apa Akadémia vezetője) előadásában olyan statisztikákat ismertetett, amelyekből kiderült, hogy a valóság jelentősen eltér a „hollywoodi apaképtől”. Tulajdonképpen a férfiak 80 százaléka elégedett, ha megtudja, hogy párja várandós, szemben a filmekben ábrázolt reakcióval, ahol általában egy pubban kötnek ki, hogy feldolgozzák a kellemetlen hírt, továbbá a férfiak fele a tesztelésnél is jelen van, és közel 100 százalékuk vesz részt az ultrahangos vizsgálatokon. A felmérésekből kiderült, hogy az anyák mentális állapota jobb a szülés után, ha az apa is otthon marad valamennyit akkor. Sajnos, a családtervezéssel és szüléssel kapcsolatos felkészítések, ha vannak is, nem érik el a férfiakat, ők nem érzik azt nekik szólónak – még Svédországban sem, ahol hetven évi pozitív gyakorlat után is úgy vélekedtek a férfiak, hogy nem találják nekik szólónak a programot. Ott viszont, ahol férfiak tartottak férfiaknak felkészítéseket, ez megváltozott, sokkal több férfi kezdett el járni a szülésfelkészítésekre.

A nemzetközi statisztikák szerint a huszonéves férfiak közül többen szeretnének gyereket, mint a hasonló korú nők. Első gyereket azonos százalékban akarnak a párok, viszont az utána következőkre inkább a férfiak vágynak.

Sok szerepkonfliktust élnek meg aztán a szülők, mert a valóság nem találkozik az elképzeléseikkel, erre szükséges lenne felkészíteni a párokat. Romániában például úgy ösztönzik a férfiakat, hogy aki elvégzi a szülésre felkészítő tanfolyamot, dupla annyi szülési szabadságot kap. 

A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója, Spéder Zsolt nemzetközi és hazai statisztikákat ismertetett, amelyekből kiderült, hogy sajnos más országokban is nevetségessé válik a munkahelyén az a férfi, akiről kiderül, hogy otthon pelenkázik. Az elmúlt 6-7 évben elkezdett erősödni a hagyományos, családfenntartó apaszerep és feladatkör; ahol ez másként van, ott megjelent a kettős elvárás a férfiak felé: keressen jól, de otthon is legyen sokat, foglalkozzon a gyerekekkel. Bár erőteljesebb a hagyományos elképzelés, de nehezen tartható fenn.

A felsőfokú végzettségű nők is szeretnének a szakmájukban előrelépni, ahhoz pedig egy otthoni feladatokat széleskörűen felvállaló társ kell. Emiatt a férfiaknál is fellépet a szerepkonfliktus fogalma.

Transzgenerációs átok és pszcihoterápia

Andrek Andrea pszichológus előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészséges szülővé válás kérdésében nem koncentrálhatunk csak az itt és mostra, mert transzgenerációs témáról van szó: amit ma teszünk, annak a következő generációkra is hatása lesz. A pszichológus nagyon örül annak, hogy ma már vannak olyan fiatalok, akik tudatosan készülnek a szülőségre még a várandósság előtt, és ezért szeretnék feldolgozni a generációs sérüléseket.

Nem elég az a kijelentés, hogy „én majd máshogy csinálom, mint anyukám, apukám”, csak pszichológiai feldolgozással lehet felülírni az emlékeket.

Olyan párokkal is foglalkozott, ahol feldolgozatlan abúzus vagy bántalmazás miatt késett a gyermekáldás, mert ezek a régi élmények a gyerekvárás idején aktivizálódtak. Hazai kutatásában 220 embert kérdezett arról, hogy milyen a viszonya a magzatához. Az egyik legfigyelemfelketőbb tény, hogy minél idősebb egy anya, annál kevésbé tud odafordulni a magzatához a várandósság alatt, mert ilyenkor már a több ismeret miatt nagyobb a szorongás, több az aggodalom. A feldolgozatlan szoptatási félelmek is meghatározók a magzat és az anya kötődése szempontjából. Problémát okozhat, ha az anyajelölt azt a törést élte át gyerekként, hogy az apja nem ismerte el őt. Többedik gyerek vállalásának akadálya lehet a feldolgozatlan szülési trauma vagy a szülő által átélt testvérféltékenység. A szakember figyelmeztetett arra, hogy a lélekkel foglalkozni kell, mert sérülékeny és lassan gyógyul. Az esetek többségében nem elég elhatározni, hogy „mostantól majd máshogy gondolom, mint eddig”.

 Kép: Millok Tamás

 

Védőnők és apák

Az esemény napján ünnepelte 103 éves fennállását a védőnői szolgálat, ezért jelen volt Várfalvi Marianna, a Védőnőkért Alapítvány elnöke, aki napra pontosan 40 éve volt a pályán a rendezvény időpontjában. Nagyon fontosnak tartja, hogy az édesapák megértsék, milyen biológiai és lelki folyamatok zajlanak várandósság alatt az anyában – erre jók a felkészítő programok.

A szakember nem tartja életbevágóan fontosnak az apás szüléseket, de azt igen, hogy minden döntést közösen hozzanak meg, és ha el is tervezték a szülés alatt a forgatókönyvet, a férfinek késznek kell lenni attól eltérni az anya kívánsága szerint.

Gyakran találkoznak azzal a védőnők, amikor egy férfi sérelmezi, hogy nem tudott az előre megbeszélt feladatában kiteljesedni a szülés alatt, mert az anya mégis inkább kiküldte, vagy mást szeretett volna. Ezt a helyzetet egy svédasztal hasonlatával érzékeltette: ahogyan arról választunk valamit az adott időben, úgy lesz szülésnél is. A várandósság alatt, a szülésre készülés idejében sok olyan feladat adódik, amiből az apa kiveheti a részét, például az útvonal megtervezése a forgalmi helyzetnek megfelelően, a slusszkulcs, bőrönd előkészítése, amik mind segítségek az édesanyának. A gyerek születésekor nagyon fontos, hogy az apa is megérintse a babát, vagy császármetszés esetén készen álljon arra, hogy a műtőben lévő anya helyett az ő mellkasán pihenhessen a gyerek. Érdemes megfelelő kórházat keresni, ahol mindezekre lehetőség van.

Apák az apákról

A kerekasztal-beszélgetés két szekciójának egyikében Szabó Endre (a NOE korábbi elnöke), Bedő Imre (a Férfiak Klubjának elnöke), Krúdy Tamás (újságíró, vezető szerkesztő), Süveges Gergő (újságíró, műsorvezető) beszélgettek a férfiak szerepéről a gyermeknevelésben.

Bedő Imre szerint nem a mai kor találmánya az, hogy a férfiak legyenek aktív tagjai a családnak gyermeknevelési kérdésekben is. Szerinte az iparosodás és a városiasodás következménye, hogy a férfiak kikerültek a család életéből. Azelőtt, ha egy férfi döntött arról, hogy házasodik, egyértelműen azért tette, hogy apa legyen. Közösen, együtt dolgoztak a nővel és a gyerekekkel, mert a munkát közösen kellett végezni. Szerinte ma túl sok a szerepekkel kapcsolatos kommunikáció, ami megzavarja az embereket.

Krúdy Tamás szerint nem feltétlenül akkor házasodik és válik apává egy férfi, amikor már arra készen áll, mert folyamatosan fejlődünk, változunk. Ő például nagyon fiatalon lett apa, és a negyedik gyermekénél érzett rá arra, hogy igazán mit jelent az apaság. Ettől még örült az apává válásának. Ismertetett egy kutatást, amiben egyedülállókat, párkapcsolatban és házasságban élőket vizsgáltak, konzervatív és liberális beállítódásúakat egyaránt.

Az eredmény azt mutatta, hogy a házasságban nagyobb a munkamegosztás a nagyobb bizalom miatt, ezért ott kellemesebb élni.

A párkapcsolati életvitel a szinglikéhez hasonló, mert jobban maguknál tartják az emberek az ügyeiket, a párkapcsolatból jobban hiányzik az elköteleződés, bármikor vége lehet. Az is kimutatható, hogy a házasságokban, ahol eleve nagyobb a munkamegosztás, a klasszikus munkamegosztási irányába tolódnak a szülői szerepek.  

Süveges Gergő arról beszélt, hogy nagy szükség lenne beavatási szertartásokra a nők és a férfiak életében is. Mivel megszűnt a katonaság, talán a szalagavató tánc az, ahol egy rítusszerű eseményen mehetünk át, jobb híján. Szerinte a párkapcsolat az elsődleges, amelynek gyümölcse a gyerek, és nem fordítva; vagyis ő akkor tud jó apa lenni, ha a párkapcsolata rendben van. Hisz abban, hogy a házasság – de nem a partner, hanem maga a kapcsolat – gyógyító erejű. Ő egy „apai háromságot” igyekszik fenntartani: egyszerre kapcsolatban, jóban, szövetségben lenni gyerekeivel.

A beszélgetésben minden férfi megegyezett abban, hogy jobb, ha az apák továbbra is megmaradnak a lazaságnál, könnyedségnél, ellenpólusként az anyák oldalán.

Személyes példájával erősítette meg ezt a közös megállapítást Bedő Imre, aki elmesélte, hogy ő olyan típusú apa volt az elején, aki pontosan tudta azokat a dolgokat, amiket általában csak az anyák tudnak: például mikor kell sapka, mikor nem, mindent az etetésről, pelenkázásról, mosogatásról. Ebből azonban feszültség keletkezett otthon, mert gyakorlatilag jobb anya akart lenni, mit a felesége, aki féltékeny lett rá. Szerinte az apák dolga nem az, hogy utánozzák az anyákat, hanem hogy általuk lazuljon az anyák gyereknevelési maximalizmusa, és a gyerekek megtapasztalhassák: hogy lehet hibázni.

Székely András, a Népesedési Kerekasztal vezetője elmesélte: pár hónapos kisfiát játékból pokrócon húzta a padlón a nappaliban, aztán a nagyobb gyerekek is ezt tették vele apai mintára, és senkinek nem okozott problémát, hogy a fúgákon keresztülhúzott bababuksi koppangat... Az is fontos, hogy az anya se féljen férje „elnőiesedésétől”, ha elmosogat vagy pelenkáz, a gyerekkel foglalkozik.

 Kép: Millok Tamás

 

A média és az apák

A második kerekasztalszekcióban Ficza János (apablogger), Máthé Zsuzsa (történész, blogszerző), Daru Gábor (Duna Médiaszolgáltató Zrt. részéről) és Back Réka (KarcFM szerkesztő-műsorvezető) arra jutottak az apaszerepekkel és gyermekvállalással kapcsolatban, hogy ma definícióra van szükségünk arról, ki a férfi és ki a nő. A 18. század óta elkezdtük ezeket a kérdéseket feltenni, és mostanra nem tudjuk, mi van ezek mögött a fogalmak mögött, mondta Máthé Zsuzsa történész. Az apákkal kapcsolatos gondolkodást már ott kell kezdeni, hogy miért olyan nehéz párkapcsolatot létesíteni manapság – ezzel a kérdéssel indítottak a szekcióbeszélgetés résztvevői is. Daru Gábor régi televíziósként arról beszélt, hogy a Duna Tv próbál a nemzetközi piacról is próbál beszerezni olyan tartalmakat, amelyekben az apák pozitívan jelennek meg, de kevés van ezekből. Utoljára a „Váratlan utazás” című sorozat elé merte ő maga is leültetni gyerekeit. A férfiak a focit, krimisorozatokat nézik leginkább, ezekben lehetne számukra vonzó apaképet mutatni, ha ez érdeke lenne a műsorgyártóknak.

Back Réka szerint olyan hiteles személyiségeknek kellene vallaniuk az apaságról, akik mernek ennek nehézségeiről és szépségeiről is beszélni.

Ficza János két éve, gyermeke születésekor indította blogját, amellyel azt szeretné közvetíteni, hogy az apaságnak nem kell elválni a személyiség többi részétől, az egy olyan állapot, amit az ember a teljes idejében megélhet. Léder László figyelmeztetett arra, hogy vagy nincs a médiában apaábrázolás, vagy nagyrészt negatív. Ez azért is lehetséges, mert alapvetően apátlan társadalomban élünk – de ezen lehet változtatni, ha mindenki a saját eszközével próbálkozik.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti