„Szent tehenek” a nappaliban

–      Muszáj a tévé előtt mászkálnod?

–      Csak egy fél perc…

–      És ha pont akkor rúgják a gólt?!

–      Azért a sörösüveget nem kellene a földre tenni. Ez mégsem egy kocsma.

–      Majd kiviszem.

–      Kiviszed mi, ahogy szoktad?

–      Ne bosszants.

–      A zoknidat is az ágy mellett hagytad. Pedig tegnap is kértem…

–      Ne akarj megnevelni! Negyven éves leszek. Már nem fogok változni!

–      Szóval így állsz a házasságunkhoz? Hogy már nem fogsz megváltozni? Szerinted így van jövője egy kapcsolatnak?

–      Muszáj ezt most? Nyilván akkor is a földre tettem a sörösüveget, amikor megismertél.

–      Nem hinném.

–      Mindegy, a lényeg, hogy akkor még jó voltam neked. Például elfogadtad, hogy szeretem a focit és megnézek egy meccset.

–      Most is elfogadom! Itt kerülgetlek, miközben reggeltől estig egyedül suvickolom ezt a rohadt lakást!! 

A valódi szent tehenek Indiában élnek – átvitt értelemben azonban valamennyien őrizgetünk belőlük egy-egy kisebb-nagyobb csapatnyit. „Szent tehenek” lehetnek a megszokások, kedvtelések, a megrögzött elvárások és a kedvenc magyarázataink a világ folyásáról. „Szent teheneink” legfontosabb tulajdonsága, hogy érinthetetlenek. Ha valaki a megfelelő hódolat nélkül, vagy különösen, ha ártó szándékkal közelít hozzájuk, harag és indulat támad bennünk. Meg akarjuk védeni, bárki is legyen a szentségtörő.

Tibor meccset néz délután. Ilyenkor a világ gondja egy kicsit letéve, lehet lazítani, pihentetni a hét közben szerzett sebeket. Lehet dühöngeni és kiabálni – no, nem a főnökre a munkahelyen, pedig Istenem, de jó is lenne egyszer jól beolvasni neki – de legalább a bíróra meg a durván szabálytalankodó mindenkori ellenfélre. Tibor „szent tehene” a meccs, és a szabadság, amit ez alatt megtapasztalhat.

Petra takarít, és rendet rak délután. A családi fészek igencsak zilált lett hét közben, össze kell rendezgetni a dolgokat. Legalább itthon legyen minden szépen rendben, ha már a „való világban” annyi frusztráció éri az ember lányát. Ha itthon rend van, akkor a család rendje is kézzelfoghatóvá válik. Petra „szent tehene” a lakás rendje, és az a biztonság és védettség, amit ezáltal megtapasztalhat.

Nehéz helyzet abból adódik, ha éppen akkor kerül sorra a nappali, amikor a meccs is elkezdődik. Szent tehenek, ha találkoznak.

– Muszáj a tévé előtt mászkálnod?

– Csak egy fél perc…

– És ha pont akkor rúgják a gólt?!

Tibor méltatlankodására Petra vág egy grimaszt (kifelé ugyan mérgesnek látszik, belül mégis elégedett: sikerült a zavaró akció), és az asztalon kezd pakolni.

Nem tévedhetünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a nappali nem teljesen véletlenül került éppen most sorra. Petra számára a meccs nézése nem érték, sőt – maga sem tudja talán, miért –, erős ellenérzései vannak ezzel kapcsolatban. Meccs, sör, egy magát eleresztő (Petra szerint: „tespedő”) férfi. Mindez együtt Petra számára a henyélés és nemtörődömség szimbóluma, még tán a közös életük rendjének semmibevételéé is. A sérelem tehát a saját „szent tehenén” esik, és Petra egyetlen módot ismer ennek a sérelemnek a megtorlására: megtámadni a másik „szent tehenét”. Rendrakás a meccs alatt – mi ez, ha nem hadüzenet?

Petra tehát folytatja a rendezgetést. Közben véletlenül felrúg egy üres üveget. Ez csak fokozza a dühét (belül azért elégedett is, hogy újabb okot talált a támadáshoz). Tovább morog:

– Azért a sörösüveget nem kellene a földre tenni. Ez mégsem egy kocsma.

– Majd kiviszem.

Tibor még bízik abban, hogy kikerülheti a konfliktust és maradhat a maga kedvtelésénél. Képletesen szólva: próbálná a maga tehenét arrébb terelgetni, hátha elférnek ketten is. Petra azonban nem hagyja annyiban.

– Kiviszed mi, ahogy szoktad?

– Ne bosszants.

– A zoknidat is az ágy mellett hagytad. Pedig tegnap is kértem…

– Ne akarj megnevelni! Negyven éves leszek. Már nem fogok változni!

– Szóval így állsz a házasságunkhoz? Hogy már nem fogsz megváltozni? Szerinted így van jövője egy kapcsolatnak?

Nem tudom, Tibor mit gondol most, de szerintem így nincs jövője egy valódi kapcsolatnak. Ha Petrának baja van, elégedetlen Tiborral, akkor a lehető legrosszabb helyzetet választotta ennek közlésére. Soha ne támadd nyíltan a másik „szent tehenét”! – ha vannak alapszabályok egy sikeres kapcsolatban, akkor ez biztosan az. Teljesen felesleges azon keseregni, hogy a másik miért éppen pont azt a „szent tehenet” legelteti. Ha a kapcsolat fontos, a „szent tehenet” is megkapjuk vele együtt. Egy évre, két évre, negyven évre – ezen lehet, hogy semmi nem fog változni. Vagy legeltetjük együtt a magunkéval, vagy beosztjuk a legelőt (eddig a tiéd, eddig az enyém), de ha egymás ellen játsszuk ki „őket”, akkor rosszul járunk. Feltéve, ha tényleg a kapcsolat fontos, és nem egyes egyedül a saját „szent tehenünk”.

Kicsit előreszaladtunk. Tibor közben még mindig megpróbál oldalazni.

– Muszáj ezt most? Nyilván akkor is a földre tettem a sörösüveget, amikor megismertél.

– Nem hinném.

– Mindegy, a lényeg, hogy akkor még jó voltam neked. Például elfogadtad, hogy szeretem a focit és megnézek egy meccset.

– Most is elfogadom! Itt kerülgetlek, miközben reggeltől estig egyedül suvickolom ezt a rohadt lakást!!

Döntéshelyzet, kegyelmi pillanat, szent idő. Tibor kimondta: Jó vagyok-e még neked (sörrel és meccsel – és minden „szent tehenemmel”)? Petra is majdnem kimondta: Nyugalomra és állandóságra vágynék, de egyedül érzem magam. Most kiderülhet, hogy kinek mi is a fontos. A saját „szent tehén”, vagy a társ, mindenestül? Minden konfliktus egy lehetőség is a valódi egymásra találásra – de az eltávolodásra is.

A fontosabb mérkőzés most nem a képernyőn zajlik, hanem a képernyő előtt – de kinek drukkoljunk? Tibornak vagy Petrának? A meccseket ugyan ki lehet hozni döntetlenre is, de ott a két fél mindenképpen egymás ellen játszik. Eddig Tibor és Petra is egymás ellen játszottak. Egymás ellen játszanak-e ezután is? Drukkoljunk nekik együtt, hogy ezen a zöld gyepen mindkét „tehénke” találjon magának legelőt.