„Már megint lemondod? Elegem van ebből!”

Vacsoránál

Nő: Drágám, jövő szerdán lesz a szokásos céges vacsora, amire már múltkor sem jöttél, tudod.

Férfi: Már eltelt egy negyedév?! Mindig ezek a céges vacsorák…
Nő: Tudom, hogy nem szereted, de néha muszáj a munkahelyemen megjelennünk. Rajtunk kívül szinte mindig ott van mindenki. Olyan rossz lenne megint egyedül mennem!
Férfi: Hát, nem tudom, megnézem, hogy érek rá a jövő héten.
Nő: Úgy örülnék, ha el tudnál jönni velem, nem lennék egyedül… Nekem sincs túl sok kedvem az egészhez…

Férfi: Oké, akkor megpróbálok elmenni, jó?
Nő: Köszönöm. Értékelem az áldozatot.

Szerda, reggelinél

Nő: Melyik inget vasaljam ki neked estére, Drágám?
Férfi: Miért is?
Nő: Tudod, a múltkor megbeszéltük, hogy ma van a céges vacsora, ahova elmegyünk. Megfeledkeztél róla?
Férfi: Hú, igen, de nem is tudnék elmenni, mert egy határidős feladatot kaptam, holnap kell leadnom, ne haragudj!
Nő: Ezt nem hiszem el… Miért most derül ez ki?! Úgy számítottam rád, azt mondtad, eljössz velem!
Férfi: Ezt mondtam volna?! Akkor biztos emlékeznék rá… De mindegy is, mert muszáj befejeznem, amit a főnök kért. Jól fogod érezni magad nélkülem is!
Nő: De én nem akarom magam jól érezni nélküled, mert már elterveztem, hogy együtt megyünk! Semmi kedvem sincs egyedül elmenni!
Férfi: Sajnálom, legközelebb elmegyek, de most nem tehetem.

A Nő a vacsoránál

„Mindegy, előbb, vagy utóbb muszáj megkérdeznem, hogy eljön-e végre egyszer, essünk túl rajta! Látszik, hogy utálja az egészet… Olyan jó lenne egyszer végre nem egyedül lenni, a cégnél lehet, hogy egyre többen hiszik azt, hogy nem is élünk már együtt. Azzal csak sikerül meggyőznöm, hogy nekem ez mennyire fontos. Olyan, mintha nem is tudná, és nem is akarná tudni, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Na, de jó, végre rábólintott, eljön!”

...és a reggelinél

„Eddig nem akartam újra felhozni a ma estét, mert tudom, hogy ilyenkor mindig bepánikol, és még meggondolja magát. De most már valahogy utalnom kell rá, mert a végén még elfelejti. Ha már ilyen áldozatkész volt, segítek neki azzal is, hogy gondolok a ruhájára, annyival is kevesebb legyen a gondja. De mi az, hogy elfelejtette?! Már megint?! Pedig megígérte! Megint egyedül kell mennem? Egyáltalán, fontos Neki, amiket megbeszélünk, és hogy mi történik velem? A saját programját bezzeg nem felejti el sosem…Ha csupán feleannyi időt fordítana a közös programjainkra, mint a munkahelyi teendőire, nem itt tartana a kapcsolatunk…”

A Férfi a vacsoránál

„Hogy mi? Milyen céges izé? Ja, igen, már a múltkor is mondott valamit. Ott van mindenki? Pont ez a baj… Azt sem tudom, kik azok az emberek! Most még honnan tudjam, hogy ráérek-e, majd kiderül. Ha neki sincs hozzá túl sok kedve, akkor nekem honnan legyen?! Jól van, meglátjuk hogy lesz, különben is sietnem kell most dolgozni. Még van időm átgondolni.”

...és a reggelinél

„Inget? Milyen vacsorához? Már beszéltünk volna erről? Valami rémlik… De mindegy, muszáj megcsinálnom a mostani munkát holnap reggelre, mert a főnök leszedi a fejem! Én ilyet mondtam volna, hogy tuti elmegyek? Szerintem azt mondtam, megpróbálom. De hát az fontosabb, hogy rendben legyenek a munkahelyi dolgaim, mint holmi esti szórakozás. Elvégre a család pénzügyeiről van szó… Nem is magamért csinálom… De Ő csak menjen nyugodtan, én addig nyugodtan dolgozom itthon, annál hamarabb befejezem. Miért nem tud egyedül menni?! Jól van, na, legközelebb már tuti elmegyek, csak most ezt zárjuk már le!”

Értjük egymást?

Sajnos elég sokszor láttunk, hallottunk már ilyen és ehhez hasonló félreértéseket, amikor a nő és a férfi teljesen elbeszélnek egymás mellett, másként értik a kapott üzenetet, mint amilyen értelemben a feladó küldte. Ugyanazt a mondatot könnyen lehet másképp érteni, más szándékot tulajdonítani hozzá. Mintha két különböző nyelven beszélnénk, és egy rossz fordítóprogrammal próbálnánk megfejteni a másik céljait. A hatékony, helyes kommunikáció az egyik legfontosabb kulcsa a jól működő kapcsolatoknak. Nem csak párkapcsolatban, hanem egyéb emberi viszonyokban is sokszor tapasztalhatjuk, hogy siklanak ki érzések, gondolatok, vágyak pusztán a rossz kommunikációnk miatt.

Egy hatékony kommunikációs technika lehet segítségünkre a hasonló félreértések kikerülésére. Eszerint meg kell tanulnunk pontosan beszélni azokról az érzésekről, amelyeket mi most éppen átélünk az adott helyzetben. Thomas Gordon ezt nevezi énközlésnek. Ez azért tudja megkönnyíteni a kommunikációt, mert – például egy vitában – mindkét fél sokkal tisztábban láthat a segítségével: tudom, hogy mit élsz át, mit vált ki belőled ez az adott szituáció, és nem az én gondolataimat, érzéseidet ítéled el. Cserébe arra is számíthatok, hogy én is biztonsággal elmondhatom azt, ami bennem van. A fenti párbeszédben például egy hatékony énközlés az, hogy „úgy örülnék, ha el tudnál velem jönni (erre a vacsorára)”, vagy a másik oldalról az, hogy „bánt, hogy nem tudok elmenni veled ma este sem, de úgy gondolom, muszáj befejeznem a feladatomat”.

A hatékony énközlés segíthet bennünket, hogy elkerüljük az ehhez hasonló félreértéseket, segítségével nyílegyenesen, a másikat minél kevésbé megbántva tudunk kommunikálni.

További segítség lehet a visszakérdezés a párunk mondatára, pontosan úgy érti-e a mondanivalót, ahogyan szántuk. Tanuljuk meg a másik „nyelvét”: milyen, amikor teljesen ránk figyel és milyen, amikor csak részben, felületesen fókuszál ránk, és igazából máshol jár az agya. A párkapcsolati kommunikációnak is kettős célja van: hatékonyan, félreértés nélkül tudjam közölni gondolataimat, érzelmeimet, vágyaimat, de emellett fontos arra is törekednem, hogy pontosan azt értsem társam mondanivalóján, amit ő üzenni akar. Ez az egyik legnagyobb kihívása a párkapcsolatoknak, de ha foglalkozunk vele, jól fejleszthető.