Vita vagy veszekedés?

Egymásért vagy egymás ellen?
Vita vagy veszekedés?
Vita vagy veszekedés?

Kép: Profimedia - Red dot

Az asztal nemcsak a közösen elköltött étkezés és a fontos ünnepek színhelye, a párkapcsolatban kitüntetett szerepe lehet a hétköznapokon is. Ha a reggeli indulás előtt, és az esti hazaérkezéskor mindig van idő közös reggelire, vacsorára, vagy akár csak egy kávézásra, teázásra, akkor ez a kis rituálé fontos kommunikációs helyszín is a pár számára. Persze nem mindegy, hogyan kommunikálunk, mit mondunk ki, és mit gondolunk.

A férj és a feleség este az asztalnál ül egy üveg bor mellett. Nemrég értek haza a színházból.

Feleség: Hogy tetszett?

Férj: Hát, nem igazán szeretem az ilyen vontatott történeteket. Az egészet negyed órában elő lehetett volna adni.

Feleség: Hát ebben nem is a sztori volt a lényeg! Hanem az, hogy ebben a helyzetben nincs jó döntés. Tudod, ez egy dráma volt.

Férj: Hát nekem legalábbis eléggé tragikus.

Feleség: Ha ennyire szenvedtél, minek jöttél el?

Férj: Mert megkértél. Tudod, hogy egyébként sem rajongok a színházért.

Feleség: Hát, ekkora szívességet nem kellett volna tenned!

Férj: Nem foglalkozhatnánk inkább valami mással? A gyerekek alszanak...

Feleség: Nekem szükségem van arra, hogy valakivel megbeszéljem az élményeimet! Egész nap mást se csinálok, csak pelenkázok, bébipapit főzök, mosok, rohangálok az ovi meg a játszótér között, olvasni is maximum a szakácskönyvet meg a porszívó használati utasítását tudom abban az öt percben, ami néha adódik. Szükségem van valami szellemi kikapcsolódásra!

Férj: Nekem meg elég a dráma a munkahelyemen. Abból izgalmasabb darabot is lehetne csinálni.

Feleség: Inkább mentem volna anyuval vagy valamelyik barátnőmmel!

Férj: Hát akkor legközelebb majd elmész velük.

Feleség: És akkor ennyi? A közös beszélgetés számunkra már csak a annyi, hogy mit főzzek, ki megy a gyerekért, hol a tiszta pizsama? Meg hogy gyerünk, most alszanak a gyerekek?

Férj:

„Ez egy baromi unalmas darab volt. Nem értem, mi szükség van ilyenekre. Nem jelentett semmi élményt. Én kizárólag azért mentem el rá, mert megkértél. Ha neked ez kell, én megteszem, de azt ne várd el, hogy még örüljek is neki. Van nekem elég bajom azon kívül, hogy még örülnöm is kelljen a kellemetlen dolgoknak. A munkahelyemen van ilyenből elég... Hát miért nem elég, hogy elmentem, miért jössz megint a barátnőiddel?”

Nő:

„Hihetetlen, hogy nem vagy képes semmi olyan programot élvezni, ami nekem jó lehet. Végre kiszabadultam a négy fal közül, nekem igazából az is teljesen mindegy lett volna, hogy tragédia vagy komédia, csak végre kikapcsolódhassak egy rövid időre… Ennyi áldozatot azért igazán megtehetnél értem, a házasságunkért… megint a munkahely… néha én is szívesebben „drámáznék” máshol… úgy látom, hogy teljesen meddő ez a vita is…”

Vitából veszekedés

Ez a jelenet egy tipikus esete annak, amikor egy pár elmegy, vagy másképpen „elszeret” egymás mellett. Amikor véletlenül, fáradtságból, vagy éppen megszokásból nem együtt küzdünk a felmerülő problémákkal, hanem célt tévesztve a másik ellen küzdünk, pont azzal, akivel a legkevésbé kellene. Ebben a helyzetben a csatározás közben észre sem veszik a felek, hogy mire vágyik a másik, mivel tudná őt boldoggá tenni, hogyan tudná szeretni. A feleség valószínűleg nem veszi észre, hogy a férj most túlságosan feszült és fáradt ahhoz, hogy mély dolgokról beszélgessenek, de a sok hétköznapi teendő között nem jutott eszébe, hogy a férjét olyan „állapotba” hozza, hogy lehessen vele igazán beszélgetni, például egy kis nyugodt, csendes idő, vagy egy finom vacsora után. A férj pedig, úgy tűnik, hogy csak a mártírszerep eljátszására képes, arra nem, hogy meglássa, a feleségének nem az a baja, hogy a darab nem volt egy főnyeremény, hanem a felszabadult férje hiányzik, akivel kettesben lehet, beszélgethet akár a nem túl jó darabról, akár bármiről a napi ügyeken kívül.

Mindig figyelmeztetnünk kell magunkat egy markáns különbségre a vita és a veszekedés között. Akkor kezd elhomályosodni mindkét fél, amikor már nem is arról vitáznak, amiről eredetileg szó volt. Ebben a párbeszédben a nő hiába emlegeti az otthoni teendőit, a férfi fejében még mindig az jár, hogy egy unalmas darabot kellett végigszenvednie a kedvéért. Jó trükk lehet, ha egy egyezményes jelet találunk ki arra az esetre, amikor valamelyikünk azt érzi, hogy eltértünk a vita tárgyától. Ez erősíti az összetartozás érzését és megment a sokszor keserű szájízű beszélgetésektől. Ha jelezzük, hogy úgy érezzük, veszélyes pontra jutott el a beszélgetés, van esély visszafordulnunk az eredeti témához.

Hibás szemlélet napjainkban a sokszor feltétlen önérvényesítés. A jó házasság egyik sarokköve, hogy mindig, mindenféle körülmények között tudatosan törekszem arra, hogy a szeretetemet kifejezzem a másik számára. Lehet ez egy unalmas színházi darab utáni fecsegés, vagy éppen esténként figyelemmel végighallgatni a másik munkahelyi élményeit, még akkor is, ha közben a gondolataim egy része a család vacsoráján jár.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti