13. Rozmaringos olaj

A rozmaringot tehetjük borba, ha a pozsonyi érseki udvar 17. századi kertészének, Lippay Jánosnak tanácsát követjük: szerinte ez jó fejfájás ellen.

Zelenyák János füveskönyve (1908-ból) meg azt írja, az ecetbe áztatott fűszert „ájulásoknál, rendetlen havibajnál” használhatjuk. De olajba is állíthatunk néhány rozmaringszálat.
A növényi olajok éppen napjainkban kezdik régi, jól megérdemelt népszerűségüket visszaszerezni. Korábban elképzelhetetlen volt nélkülük a konyha: a len, a kendermag, a tökmag, a mák, a makk, a dió, de még a mandula olaja is fontos része volt a népi táplálkozásnak. Azt, hogy a felsoroltak közül melyiket fogyasztották, a tájegység adottsága határozta meg, de a legnépszerűbb a len volt, hiszen ennek a növénynek a termesztése más miatt is kifizetődő volt. (A lent például a ruhakészítésénél tudták még használni.) Legyen szó 17. századi erdélyi főúrról vagy két évszázaddal később élt dunántúli parasztasszonyról: télen lenolajjal locsolta meg a savanyú káposztát, a pirítóst, de főzéshez is ezt használták böjtben. 

Mai ötlet: A rozmaring hamar átadja zamatát az olajnak, így ha néhány szállal teszünk a lenolajba (vagy akár olívaolajat is használhatunk), különleges fűszerolajat kapunk.