Élet a Zöld erdőben jártamon túl… – amit a hagyományról és a locsolóversekről tudni érdemes

Miért nevezték vízbevetőnek a húsvéthétfőt?

 „…úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …” – írta 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae című művében.

A húsvéti locsolásnak a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja. Magyarországon valamikor – ahogy az idézet is mutatja – vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték a húsvéthétfőt, ami a locsolás akkori módjára utal: ha önként nem mentek, akkor gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a lányokat, és egy egész vödör vízzel leöntötték őket. 

Az Ipoly mentén például szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól, majd másnap reggel előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és tojásrántottát készítettek, amit el is fogyasztottak. 

A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. 

Ezután elindultak locsolni.

Bibliai eredet

A locsolkodás egyházi eredete részben a keresztelésre, részben arra a bibliai történetre utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni. A Jézus sírját őrző katonák is vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. 

„A legtöbb székelyföldi faluban a második világháborúig, sőt helyenként az 1962-es erőszakos kollektivizálásig kútból merített vízzel locsolkodtak a fiatalok. Lényeges volt, hogy frissen merített vízzel locsolkodtak… A huszadik század közepéig a házak kapuit nem zárták, a legények bátran beléphettek. A ház előtt köszöntővel hívták fel a figyelmet az érkezésre, majd kihívták a leányt az udvarra, és kútból merített vízzel alaposan meglocsolták” – fogalmazott Pozsony Ferenc néprajzkutató az erdélyi locsolkodási szokásokról. Akkoriban a locsolkodás viszont nemcsak a fiúk kiváltsága volt: húsvétkedden a lányok szintén locsolással állhattak bosszút.  

Ma már elfeledett, a locsolásnál agresszívabb hagyomány volt a vesszőzés, ami leginkább a Dunántúlon volt szokás. 

A sibának nevezett, vesszőből font korbáccsal csapkodták meg a lányokat, akik a sibára szalagot kötöttek, és borral kínálták a legényeket. 

Felvidéken ismert a suprikálás is, amikor a lányok korbácsolják meg a locsolást végző fiúkat. 

A tojástól a húsvéti nyúlig

A locsolás és a vesszőzés „jutalma” az egész magyar nyelvterületen a piros vagy hímes tojás volt. 

Mit jelképez?

A tojás ősi termékenységszimbólum, a kereszténységben a feltámadó Krisztust jelképezi. Már a honfoglalás előtti avar sírokban találtak karcolt díszítésű tojásokat. Régen nemcsak a locsolást viszonozták vele, hanem a keresztszülők ajándéka is volt. A csokitojást, ajándékot hozó húsvéti nyúl feltehetően német nyelvterületről terjedt el a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében. Mindenesetre a szapora nyúl – a tojás mellett – ugyancsak a termékenységet szimbolizálja.

A tojást leggyakrabban hagymalevéllel festették, sárga színt tudtak nyerni a vadalmafa héjából, zöldet a bürökből (gyomnövény), kéket a lencse levéből. A tojásdíszítés további módja a viaszolás vagy a karcolás. Előbbi esetben pálcára erősített fémcsövecskét mártogatnak forró viaszba, ezzel írják rá a mintát a tojásra, majd festéklébe teszik. A karcoláskor a már festett tojásra karcolják rá a mintát. 

Kovácsmesterek patkolt tojást is készítenek lágy fémdíszekkel, de egyszerűbb tojásdíszítési mód, ha festett tojásra levelet tapasztunk, és az adja a mintát. 

Országosan közismertek voltak a húsvéti tojásjátékok, amiket húsvéthétfőn vagy az azt követő időszakban játszottak. Több fajtájuk létezett, az egyik a tojásösszeütés. Húsvéthétfő másnapján a fiúgyermekek a locsolásért ajándékba kapott tojásokat heggyel összeütötték, és akinek a tojása épségben megmaradt, az nyert, a sajátja mellé megkapta társa törött tojását is. Valaha ez a felnőttek szórakozása volt, és azt is jelentette, hogy akinek a tojása eltört, az hamarabb meg fog halni.

Kép

Kép forrása: Freepik

A Zöld erdőben jártam helyett

A húsvéti locsolásnak számos változata ismert: a vödörrel való öntözéstől a szódásszifonon és a vízipisztolyon át a kölniig és a különböző parfümökig. A huszadik század utolsó évtizedeitől a kölnis forma terjedt el, amiért cserébe hímes tojás helyett napjainkban inkább csokitojással, étellel és nem kevés alkohollal vendégelik meg a locsolókat. Az is előfordul, hogy a gyerekek pénzt kapnak a locsolásért cserébe. Összeszedtünk néhány régies, valamint napjainkban elterjedt locsolóverset, hogy idén ne a Zöld erdőben jártammal kelljen útnak indulni húsvéthétfőn.

Régies, hagyományos köszöntők

Bereg és Szatmár vármegyékben ezzel a kántáló énekkel járták a legények a lányos házakat. Vezérük a beköszöntő volt, míg a csapat egy másik tagja a tojásvivő feladatot kapta. A lányok az ablakon át kiadták a tojást, ekkor locsolták meg őket.

Ma van húsvét napja,
Másodéjszakája.
Jól tudjátok,
Kinek első napján,
Jézus feltámadván
Dicsőségbe.

Lám a madarak is,
Hangicsálnak ők is,
Vigadoznak,
Szép plánták újulnak,
Termőfák virulnak,
Virágoznak.

Mária, Borbála,
Rebeka, Zsuzsánna,
Kegyes szüzek,
Keljetek fel ágyból,
Cifra nyoszolyából.
Mit alusztok?

Hímes tojás lészen,
Tizenkét pár készen.
Mi számunkra
Ha pedig nem lészen,
Vizipuskánk készen
Számotokra.

Szintén régies locsolóvers az alábbi költemény, amit 1975-ben gyűjtöttek Orosházán:

Szépen kérem az anyját, 
Adja elő a lányát, 
Hadd locsolom a haját,
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka, 
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?

A hajdúhadházi református húsvétköszöntők népies, félnépi alkotások. Részint az ünnepről szólnak, részint a locsolkodást emlegetik, és a jutalomként adott piros vagy hímes tojásra emlékeztetik a háziakat.

Húsvét másodnapján 
Mi jutott eszembe:
Üveg rózsavizet
Vettem a kezembe.
Elindultam vele
Piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok,
Ha nem sajnáljátok,
Nagyon megbánjátok, 
Licskes-lucskos lesz az
Ünneplő ruhátok. 

Végül még egy népies locsolóvers a zoboraljai Berencsről, amely ma a legészakibb még összefüggő magyar nyelvsziget része a Kárpát-medencében.

E háznak kertjében van egy rózsatő,
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő.
Vizet öntök a fejére, szálljon áldás a kezére,
Az Istentől kérem,
Piros tojás a bérem.

Rövid locsolóversek

Ákom-bákom berkenye
szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot.

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,
Egy üveg rózsavizet vettem a kezembe.
Elindultam vele piros tojást szedni,
Engedelmet kérek, szabad-e locsolni?

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
szálló szélben hajladozzál,
napsütésben nyiladozzál,
meglocsollak: illatozzál!

Kellemes és boldog
Ünnepet kívánok
Öntözködni jöttem,
Hol vannak a lányok? 

Rózsavizet hoztam,
Csak nem féltek tőle?
Gyertek hát közelebb
Hadd adjak belőle.

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.

Locsolóversek gyerekeknek

Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.
De tojást azért kapok?

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ide szálltam.
Nesze hát, rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért piros tojást kapok.

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Vicces locsolóversek

Népi rigmusokat kántálni nem fogok,
Vicces locsolóverset sem igazán tudok.
Ha már itt vagyok, meglocsollak téged,
Ezért markomba piros tojást kérek.

Én vagyok a török,
Locsolkodni jövök.
Ha nem adnak piros tojást,
Mindent összetörök.

Laci vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy menjek haza?

Van nálam egy kis pacsuli
Leloccsintom magát,
Ha egy kicsi mázlija van,
Túléli a szagát.

Árok partján csücsül a nyúl,
Locsolni jött …… (vezetéknév) úr.

A cikk egyes részeihez Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások című könyve szolgált forrásként.