Micheller Myrtill a francia kultúráról és a Várkert Bazár zenés irodalmi estjéről

– Július 9-én, csütörtökön egy francia tematikájú irodalmi-zenés esten találkozhatunk veled a Várkert Bazár szabadtéri színpadán. Várhatóak személyes történetek, versek és dalok is. Ha három fogalmat lehetne említeni, mit jelent neked Franciaország, a francia világ, mit mondanál?
– Franciaország a lelkem egy része. Amikor sikerül eljutnom az országba, mindig „hazaértem” érzés fog el. Gyerekkoromtól így van, ezért már akkor elhatároztam, hogy tanulni fogom a nyelvet, és elő úti célom Párizs lesz. Valamiért úgy alakult, hogy a nevemnek is van jelentése franciául, pedig a családomban senki nem élt francia nyelvterületen. Szóval előbb-utóbb rájöttem, hogy nincsenek véletlenek.

– Hosszabb várakozás után ez az első színpadi est a Várkertben, nemrég indult újra a kulturális élet. Milyen hatással volt rád, az életedre a kényszerű leállás? Alkotóként, előadóként hogy élted át a „szünetet” és az újrakezdést?
– A hirtelen váltás szerintem mindenkit megrémisztett az elején, hiszen ilyesmit még sosem kellett átélnünk. De egy-két hét elteltével átállítottam az agyamat arra az oldalra, hogy mi a jó nekem ebben a helyzetben. És rengeteg mindent találtam! Eddig a hétköznapjaim leginkább a szakmai életem körül forogtak, és most rengeteg lehetőség adódott más dolgokra is, amikben annyira elmerültem, hogy a szakmai visszarázódás – hogy már újra koncertezhetünk – nem volt olyan egyértelműen egyszerű, mint ahogy azt kívülről elképzelné az ember. Kimerítő gyakorlás és próbák előzték meg, de végre lett miért újra gyakorolni.

– Hogy fog telni a nyár, lesznek koncertek, vagy pihenéssel, töltekezéssel telnek az elkövetkező hónapok?
– A pihenésen, töltekezésen túlvagyunk, és a nyarat kihasználjuk zenélésre, amennyire csak lehet, és ameddig lehet. Az év legjobb dolgai nekem amúgy is a nyári időszakhoz kötődnek. Örülök, hogy ki lehet már mozdulni, és személyes találkozókat is lehet szervezni.

– Hangolódásképp a július 9-i estre, játsszunk picit. Mondj nekünk egy olyan dalt és egy olyan verset, amely nagyon jellemez téged.
– A karantén ideje alatt akadtam rá Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem című versére, és ez a vers rengetegszer eszembe jut! Ebben az elmúlt időszakban muszáj volt elgondolkodni azon, hogy milyen viszonyban vagyunk önmagunkkal, más emberekkel és a Földünkkel, ahol élünk. Ez a költemény jól kifejezi mindezt. Így szól:

Egyetlen dalt nehéz kiemelni, de az én repertoáromban van egy olyan dal Jacques Breltől, ami nagyon nagy hatással volt rám drámai mondanivalója miatt. Nem gondoltam volna, hogy valaha én is el fogom énekelni, de végül is összejött az Óbudai Danubia Zenekarral a 2018-as „Párizsi Szimfónia” című estünkön. Itt meghallgatható.

A többit nemsokára élőben, az Öntőház udvaron! Mivel a belépőjegyek hamar elfogytak, az estet élőben közvetítjük a Várkert Bazár és a Várkert Irodalom Facebook-oldalán, július 9-én, 19.00 órától!