Magyar migráns/vándor hazatér – ajánló a „Legjobb úton” című filmhez

A harmincegy éves Nándi zenész. Hét év nyugat-európai vándorlás után hazatér a vidéki Magyarországra, szülővárosába. Nem ment kint semmire, mégis körüllengi (a film elején) valamiféle dicsfény, a Nyugaton jártak nimbusza. Csak átutazóban van: új-zélandi vízumára vár, és a várakozás idejét régi barátainak felkeresésével, gyerekkori emlékeinek felelevenítésével tölti. A nyugati utazás nem tette őt sikeres zenésszé, és itthon is a lassú romlással szembesül: egyedül élő édesanyja nem tudja tovább egyedül fenntartani kertes házukat, régi barátainak egyike pedig börtönbe került. Itthon azonban legalább hiányzik: a ház fenntartható lenne, ha ő is benne lakna, barátainak szüksége lenne rá, régen látott apja is (aki időközben betért egy furcsa vallási közösségbe) felveszi vele a kapcsolatot, és találkozóra hívja. Új remény is ébred számára: viszonzott szerelem az underground énekesnővel.

Nándi, aki csak keresi az élete értelmét, kötöttségeket vállalni nem tud vagy nem akar, lassan megváltozik az otthon töltött napok-hetek hatására. Nyilvánvaló hiánya, a szükség a jelenlétére lassan megkérdőjelezi a továbbvándorlás szándékát, szembenézésre készteti eddigi életével és a lehetséges folytatásokkal.

A fekete-fehér színvilághoz gyakran nyúlnak kortárs filmkészítők, ha érzelmi vagy gondolati mélységet akarnak érzékeltetni – a Legjobb útonnál is érthető ez az elégikus-nosztalgikus színválasztás, amelyet nagy atmoszférateremtő erővel egészít ki a film underground stílusú zenéje. A főszereplők (és a film készítői) maguk is ebben a művészi-társadalmi szubkultúrában élnek és alkotnak. Egyedi a játékfilm ötvözése a színes animációs epizódokkal, amikor a főszereplő – gyerekkori képzeletbeli űrhajós hősével azonosulva – „visszarepül” abba az életkorába, amikor még merész álmokat és terveket nevelgetett magában. Ezek mind szükségesek is az erőteljesebb érzelmi hatás eléréséhez, mivel az amatőr szereplők kevésbé tudnak érzelmeket kifejezni arcjátékukkal, mozdulataikkal, mint a képzett színészek. Nagy előnyük viszont, hogy hiteles, valós képviselői a filmben megfogalmazott életérzéseknek és problémáknak, ezért mégis „élnek” a szerepükben. A film nem didaktikus, semmi nincs „túlbeszélve”, egyes szituációkat szinte csak érzékeltetnek a lezáratlan, ugyanakkor mégis lényegre törő párbeszédek – a néző életismeretére bízva a befejezést, a megértést, a kiegészítést. A „kevésszavúság” ezért művészi erénye a filmnek, teret enged a nézők fantáziájának.

Az utazás a legrégebbi emberi szimbolikus cselekedetek egyike: jelképezi a hivatás- és önazonosságkeresést, a lét értelmének kutatását, ugyanakkor a lelki fejlődést is. A Legjobb úton Nándi életutazásának állomását vagy inkább fordulópontját mutatja be.

Egyben látlelet a mai magyar kivándorlási lázról, amely valójában nem egy konkrét, kitűzött cél elérése, hanem eltávolodás egy nyomasztónak megélt, szűkös lehetőségekkel riasztó élethelyzettől, a béklyónak tekintett elkötelezettségektől, és egy vágyálom, amit a legtöbb magyar fiatal számára London jelképez: a kisszerűségektől mentes nagy lehetőségek vélt hazája. Egy szűk – többnyire szakmailag itthon már jól képzett – kisebbségnek valóban ezt is nyújtja. A többiek pedig bolyonghatnak tovább, keresve a vágyott kiteljesedést, a jólétet, a „nekünk te kellesz” jellegű fogadtatást. A legtöbb esetben hiába. „Végigkoldultam Európát” – mondja a film vége felé (igaz, más kifejezést használva) a főszereplő a zenészbarátjának, akinek már nem játszhatja el a Nyugatot járt „meg nem értett” művész szerepét, mert a barát maga is jól ismeri a migránséletet.

A beharangozó szerint az Y generáció tagjait célozza meg a film – ám távolról sem csak hozzájuk szól. Érdemes megnézniük azoknak az idősebbeknek is, akiket érdekel, mi van a „mai fiatalokkal”, akik szívesen pillantanának be a mai underground zenei világba, akik szeretnék megérteni a kivándorlási láz mögött meghúzódó indítékokat.

Túri Bálint Márk kis költségvetésű, főként amatőr színészekkel forgatott egyórás játékfilmje valódi értékeket hordozó alkotás, és egyben nagy ígéret is az alkotóra nézve.

Legjobb úton (No Place Like on the Road). Magyar-holland film, 63 perc, 2017. Rendező: Túri Bálint Márk. Forgatókönyv: Túri Bálint Márk, Cservenka Ferenc. Operatőr: Kóródi Ferenc. Főszereplők: Cservenka Ferenc, Walters Lili, Ambrus Asma, Konter László, Lajkó Bence. 

Trailer