„A tánc nemcsak egy mozdulat, hanem világkép is” – interjú Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával
Nyár elején a magyar táncszakma és a táncszerető közönség Győrre figyel, ahol június 19–23. között rendezik meg a Magyar Táncfesztivált. Házigazdája az idén 45 éves Győri Balett, amely új koreográfiákkal készül az eseményre. A társulat évek óta nyit a legfiatalabb generáció felé is. „Az összes gyerekdarabunkat először az együttes gyerekein teszteljük” – fogalmaz Velekei László koreográfus, a Győri Balett igazgatója, aki kislányával együtt fedezte fel újra saját gyermekkora kedvenc meséjét.
Június 19-23. között rendezik Győrben a XIX. Magyar Táncfesztivált, ez a hazai táncművészet legnagyobb ünnepe. Honnan hova fejlődött az elmúlt közel két évtizedben?
Minden egyes alkalommal keressük azokat a kötődési pontokat, amelyeken újra és újra másképp tudjuk definiálni a fesztivált és azon keresztül a magyar táncművészetet. Egyrészt hatalmas szerencse, mert szerintem ez a leggyorsabban fejlődő művészeti ág. A jelenre reflektál, nagyon erős a kortárs tánc, amely a kísérletező oldalról szólítja meg a közönséget. Másrészt vannak olyan nagy tradicionális táncegyüttesek, mint például a Győri Balett, amelyek már nagyon hosszú ideje jól láthatóak a táncművészet horizontján.
Ezt a tizenkilenc évet a közönség szeretete köti össze.
A magyar táncművészetre igen éhes a magyar közönség, és úgy látjuk, nagy ereje van annak, hogy közel vagyunk a határhoz, mert Szlovákiát és Ausztriát is meg tudjuk szólítani. Amióta én vezetem az együttest, ez lesz a negyedik fesztivál, de mindig próbálunk valami különlegességgel előrukkolni.
Mik lesznek ezek a különlegességek?
A Győri Balett a Sorsok című esttel készül, amely során két táncosunk, Sebestyén Bálint és Daichi Uematsu koreográfusként fog bemutatkozni. A legkisebbeknek A kockásfülű nyúl gyerekdarab premierjével készülünk. Fontosnak tartjuk, hogy minden generációt meg tudjunk szólítani. A művészetünk a közönségünkkel válik teljes egésszé, ez a Markó Iván-i örökségünk.
Néptánc, balett, kortárs
Június 19-én 19 órától a Győri Balett, a Magyar Állami Népi Együttes és Guessous Mesi közös produkcióval nyitja meg a fesztivált a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán, majd a második felvonásban fellép az Ankara Állami Előadó-művészeti Társulat. A fesztiválra érkezik a Bozsik Yvette és a Duda Éva Társulat is, utóbbi Frida, az élet múzsája című előadása az egyik fénypontja lesz az ötnapos rendezvénynek. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán Barbárok című koreográfiáját mutatja be a közönségnek.
Tavaly rekordokat döntött a nézőszám, reméljük, idén is így lesz, jövőre pedig már a huszadik fesztivál lesz. A Győri Balettel egyszerűen nem tudunk annyit játszani, amennyire igény lenne. Megpróbálunk komplex programokat nyújtani, és ez működik. Tegnap egy óvodában voltunk beavató előadást tartani. Azt gondolom, nem baj, ha nem válik egy gyerek a balett szerelmesévé, csak valamilyen formában legyen az élete része.
Miért érezte fontosnak, hogy a Győri Balett nyisson a legfiatalabb korosztály felé?
2020 után azt láttuk, hogy a működésünket teljesen újra kell gondolni. Korábban a virtuális, online térben egyáltalán nem voltunk jelen, így inkább az idősebb generációt tudtuk megszólítani, de a covid után ők óvatosabbak lettek a színházba járás terén. Ezért széles körben nyitnunk kellett a közönség felé, hogy minél több korosztályt meg tudjunk szólítani. Szerencsések vagyunk, mert a győri közösség mindenevő, nagyon kedvelik a kísérletező előadásokat.
A covid-időszakot arra használtuk, hogy kilenc premiert raktunk össze, és amikor újraindult az élet, mindegyiket be tudtuk mutatni, a közönségünknek pedig tetszett.
Jelenleg 18 darabunk van repertoáron – valamit csak Győrben játszunk, valamit csak Budapesten vagy turnén, vagy kifejezetten határon túl. Ne felejtsük el, hogy Magyarország második legnagyobb együtteséről beszélünk: amikor megmozdul 45 ember, annak súlyos anyagi költségei vannak.
Tudatosan építkezünk, bővítjük a repertoárt. Elsődleges cél, hogy a közönségünkből közösséget építsünk, akik az országban és a virtuális térben is követnek minket. Elkezdtük a legkisebbeket is megszólítani. Nagyon büszke vagyok arra, hogy minden táncművész anyuka, aki kisbabát vállalt, szülés után százszázalékosan vissza tudott térni az együttesbe. Nekem ez nagy siker, nagy boldogság. Időközben én is apuka lettem. Az elmúlt időszakban tizenkét gyermek született a Győri Balett társulatában.
Úgy vagyunk hitelesek a színpadon, ha őszinték vagyunk. Minden átszűrődik rajtunk, amit a színpadra teszünk; a saját szemüvegünkön keresztül definiáljuk a művészetünket. Innen jött, hogy a gyerekeket is megszólítsuk.
Hogyan esett Marék Veronika meséjére a választás? Jól tudom, hogy a kislányával együtt olvasták?
Igen, gyerekként az egyik kedvencem volt A kockásfülű nyúl, az ötéves kislányom is nagyon szereti, és az alkotótársam, Csepi Alexandra kisfia is.
Úgy vagyunk vele, hogy ha már valami megmozgat minket, azt vigyük fel a színpadra.
Ahogy a felnőtteknek szóló darabjainkban, így ebben is vannak klasszikus balettelemek, de mindenféle táncstílust ötvözünk. A Győri Balett alapvetően kortárs előadásokat készít.
A kockásfülű nyúl először a ’70-es évek végén jelent meg a Magyar Televízóban. Ma is meg tudja szólítani a gyerekeket?
Amikor én gyerek voltam, akkor is voltak már új mesék, A kockásfülű nyúl valamiért mégis bennem maradt, ahogy például a Kisvakond is. Valami olyat tud ez a mese, ami nekem hasonlít a táncművészet fejlődésére. Rengeteg minden van mögötte, de a jelenben is meg tud szólítani. Hiszem, hogy a mai gyerekeknek is érdekes. Tudom, hogy felgyorsult, elgépiesedett a világ, mégis le tudja ültetni a gyerekeket. Tradíció és innováció: ez volt az igazgatói pályázatom címe is.
Hogyan dolgozik egy koreográfus, amikor gyerekeknek készít előadást?
Csepi Alexandrával összerakjuk a vázat, és utána csak el akarom mondani a történetet. Ilyenkor arra a szeretetre gondolok, ahogy párbeszédet folytatok a gyerekekkel, a kislányommal. Ezen keresztül születik meg bennem a darab.
A kislánya látta már a Győri Balettet színpadon?
Rengetegszer. Az összes gyerekdarabunkat először az „együttes gyerekein” teszteljük. Ők az előszűrő. A kislányom ötéves, nagyon tehetséges, de a balettet uncsinak tartja, viszont a hiphopot meg a modern táncokat szereti.
A gyerekdarabon kívül két másik új koreográfiával is készülnek a fesztiválra.
Sebestyén Bálint és Daichi Uematsu a szólistáink, tehát aktív táncosok, akik olyan előadásokat hoznak létre, amelyek nem kell, hogy illeszkedjenek a konzervatív táncszínházi formába, hanem fiataloknak szólnak a saját nyelvezetükön. Nagyon jó visszacsatolás látni őket.
Fontosnak tartom, hogy a Győri Baletten belül legyen műhelymunka, és hogy a tánc ne csak egy mozdulat legyen, hanem egy világkép.
Az a célom, hogy ezt a műhelymunkát, amit pár évvel ezelőtt megteremtettem, minél többen átvegyék. Az együtt töltött idő minősége is nagyon fontos. Van olyan táncosunk, aki filmeket forgat az együttesről, egy másik grafikával foglalkozik. A Magyar Táncfesztivál és a Győri Balett reklámkampányát is a táncosaink készítették, nem kértünk fel erre külsős céget.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a tánc a legillékonyabb művészeti ág. Miért?
Ha önt meghívom egy előadásunkra, és megnézi, az megismételhetetlen, egyedi élmény, az emberi esszencia átjön a színházon. Ha következő alkalommal megnézi, akkor már máshogy értelmezhető az előadás, mert a néző és a táncos is máshol tart érzelmileg. Hiába csinálja meg ugyanazt a mozdulatot tökéletesen ugyanúgy, az érzelmi rezonancia biztos, hogy más lesz. Egy jó előadás meghatározza az ember életét, de eltűnik. Ez a romantikája is az egésznek. Ha betenném pár év múlva valamilyen lejátszóeszközön, az nem lenne ugyanaz. Az egyedi élő pillanat a művészé és a befogadó nézőé, ez a tánc hatalmas ereje, de sajnos ez a hátránya is. Rövid ideig van létjogosultsága. A saját előadásaink is hamar, négy-öt év elteltével elavulttá válnak. Természetesen vannak azért örök sikerek. Azt gondolom, hogy például a Győri Balett Carmina Buranaja vagy Markó Iván Bolerója örök darab.
Harangozó Gyula- és Seregi László-díjas, érdemes művész, és nemrég a tánc világnapján Imre Zoltán-díjat kapott. Mit jelent az újabb elismerés?
Két visszajelzés van: az egyik, amit a közönségünktől kapunk, és ez talán a legfontosabb, de a szakmai közösség – amelyben felnőttem – visszajelzése is fontos. Ha az embert a szakma díjazza, az mindig egy kicsit közelebb áll a szívéhez. Jó, ha azt mondják: „Laci, figyelünk rád, jó, amit csinálsz.” Biztos lesz majd rosszabb is, meg jobb is, ez a művészet velejárója. A díj megerősítés, másrészt motiváció.
Nagyon vékony jég, intim dolog a mai világban a pillanat művészetét színpadra rakni. Már az egész világot meg kell szólítanunk, reflektorfényben vagyunk.
Idén ősszel 45 éves lesz a társulat. Mivel készülnek a születésnapra?
A negyvenet nagyon megünnepeltük. A negyvenötödikre többek közt beszélgetésekkel készülünk, például alapító tagok beszélgetnek majd, valamint a környező éttermekben az Ebédelj együtt egy művésszel program keretében lehet majd találkozni a társulat tagjaival. Lesz fotókiállítás, és kisfilmmel is készülünk arról, hol tart most a Győri Balett.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Tényleg olyan kemény a balettvilág, mint a Fekete hattyúban? – Radina Dace, a Magyar Nemzeti Balettintézet művészeti vezetője
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
