Da Vinci álmodozott róla, Váczi Dániel megcsinálta – új magyar hangszer indult világhódító útra

Hol jazzes, hol inkább a dél- és közép-ázsiai népek zenéinek hangzásvilágát tükröző dallamok búgnak fel Váczi Dániel ujjainak nyomában, amikor a glissotaron játszik. A sokoldalú zenész három évtizede szaxofonozik, előtte pedig évekig hegedült. Egy nap azon kezdett gondolkodni, hogyan lehetne olyan fúvós hangszert készíteni, amely alkalmas a hangmagasságok közötti fokozatok nélküli átmenetre (innen a zenei „csúszkálásra”, glissandóra utaló név), így született meg tavaly a Glissonic tárogató, más néven glissotar.

„A legelső ötlet úgy jött, hogy éppen a buszon ültem, Olaszországból tartottam hazafelé, és útközben hangszerötleteken gondolkodtam. Ez a 2010-es évek elején volt, és 2015 január óta dolgozunk a hangszeren Terebessy Tóbiással, aki egy rendkívül praktikus ember. Ipari formatervező, ért a fához, a fémekhez és mindenféle anyaghoz, a megmunkáláshoz pedig sokféle eszköze van. Ahogy haladtunk előre a folyamattal, egyre több hangszerészt vontunk be a munkába. A tárogató oldalról Tóth József hangszerkészítő mester jött, Pásztor Endre furulya- és kobozkészítőként segített, de több rézfúvós hangszerész is részt vett a folyamatban, például Botlik Tibor hangszerkészítő mester. Az oktávváltót és a nyakat Andréka Gábor fafúvós hangszerész szerelte be, és Faragó-Thököly Márton hegedűkészítő ragasztotta össze két félből a facsövet – magyarázta Váczi Dániel.

A glissotar formatervezője azt is elárulta, hogy a hangszer egy Közép-Amerikában honos trópusi fából, amaranthból, más néven purpleheartból készül, amely érés közben lila színűvé válik. Az alapanyagot később csak beolajozzák, hogy ne engedje magába a vizet.

Váczi Dániel felidézte, hogy az első működő kísérletek után elkezdett hasonló hangszerek után kutatni az interneten, és rátalált Leonardo Da Vinci egy rajzára, amelyen két furulya látszik, lyukak helyett egy, illetve két hosszanti réssel a csövön. A kép alá azt írta: „Ezen a két furulyán a hangokat nem hangközökben lehet megszólaltatni, hanem olyasféle módon, ahogy az emberi hangot képezzük. (...) Így létrehozhatók 1/8 és 1/16 hangközök is, vagy bármely más hangmagasság.” Annak ellenére foglalkoztatta ez a megoldás a feltalálót, hogy arra az időre egyáltalán nem volt jellemző az ilyesfajta mikrotonális megközelítés. Leonardo nem dolgozta ki a rés tökéletes lezárásának módját (szerinte az ujjainkkal lefoghatjuk, de úgy nem működik), a Glissonic hangszereknél ezt egy kifeszített, hajlékony mágneses pánttal oldották meg.

A glissotárt leginkább a kortárs klasszikus zenében, a jazzben és a népzenében szólaltatják meg, de minden improvizatív műfajban érdemes lehet kipróbálni.

„Az improvizatív zenében ki lehet használni azokat az érdekes effektusokat, amelyek létrehozhatók ezzel a hangszerrel, de a kortárs zenében is nagy az érdeklődés. Kiírtunk egy zeneszerző pályázatot, és legnagyobb megdöbbenésünkre hetvenöt darabot adtak be huszonhat országból. Ezek egy-két perces miniatűrök, amelyekből nyolcat eljátszottam egy koncerten, huszonnégyet pedig felvettünk, ezeket meg lehet hallgatni a YouTube-on, a Sonus Alapítvány oldalán” – fűzte hozzá Váczi Dániel.

A glissotar készítői nemrég bejutottak a Guthman Musical Instrument Competition (a világ legkreatívabb hangszerkészítői mérik össze tudásukat ezen a versenyen) döntőjébe, amelyet jövő márciusban rendeznek Atlantában.