„Na, kövér asszonyok, sorakozó!” – Bántó mondatok, amiket jobb lenne sose hallani

Az orvos–beteg kommunikációban rengeteg a bántás lehetősége

A beteg ember fokozottan érzékeny, és kiszolgáltatott helyzetben van az egészségügyben dolgozó embertársaihoz képest. A következő sértő mondatok egészségügyi helyzetekben hangzottak el.

„Ne aggódjon, önnek nincs nagy problémája. Hallotta volna az előző beteget, milyen súlyos bajai vannak!” Ez a jó szándékú relativizálás, a páciens problémájának vigasztaló szándékú lekicsinylése aligha készteti arra a beteget, hogy kisebbnek lássa a baját, ráadásul az orvos megszegi titoktartási kötelezettségét az előző páciensére vonatkozóan.

„Na, kövér asszonyok, sorakozó!” Ez a felszólítás egy olyan szülészeti-nőgyógyászati rendelőben hangzott el, ahol nagyon sokan várakoztak, és maga a nőgyógyász szólt ki rendelője ajtaján. Vajon hogyan érezhették magukat a várandós anyák egy ilyen felszólítás után?

„Maga nem tud nyomni, mert semmi hasizma sincs!” Egy szülész mondta ezt bosszankodva vajúdó páciensének, mert elhúzódott a szülés, és tehetetlen haragjában a páciensben kereste a hibát.

De akkor hogyan kellene jól kommunikálni? 

Egy korábbi cikkünkben sok példát bemutatott a szerző, hogyan kellene úgy szólni a betegekhez, hogy annak pozitív hatása legyen a gyógyulásra. Nem mindegy, hogy kizárólag a betegségre, a lehetséges fájdalomra, a komplikációkra korlátozódik a kommunikáció, vagy szándékosan pozitív aspektusok is kerülnek bele. „Hogy érzi magát? Ugye ma már jobb, mint tegnap?” A „minden rendben lesz” és a „nyugodjon meg” helyett a „biztonságban van”, „mindent megtesznek érte” „az orvosoknak nagyon sok a tapasztalata ezen a téren” sokkal hitelesebb és meggyőzőbb közlések. „Meg kell vizsgálnom a kezét, segít nekem?” – az ehhez hasonló kommunikációtól a beteg biztonságérzete nő, mert kontrollt ad számára a szituációban, és nem csak elszenvedője, hanem aktív közreműködője is lesz a történteknek. 

Számos kutatás bizonyította, hogy a különböző pozitív szuggesztiós technikák alkalmazása hatékony az egészségügy szinte minden területén: a sebészi beavatkozások előtt, a rehabilitáció időszakában és sürgősségi helyzetekben, illetve szülésnél is.

Sikertelenségek és elvárások az életadás terén

„Na, mikorra tervezitek a gyereket?” „Nem jön össze a gyerek, vagy még nem akarjátok?” „Mikor jön már a kistestvér? Ugye tudjátok, milyen rossz egykeként felnőni?” Sok pár várakozik a gyermekáldásra. Valójában nem tudhatják a kívülállók, tudatos döntés-e a várandósság elkerülése, vagy szeretnék, de nem sikerül, esetleg már el is veszítettek magzatot. A legjobb, ha nem hangzanak el az efféle firtató kérdések. Legalább ilyen tapintatlan, amikor a kistestvér vállalásával nyomasztják az egygyermekes párokat.

„Szabad neked alkoholt inni?” – „Nem vagyok terhes.” „Ó, jól látom?” – „Nem, nem látod jól. Csak meghíztam, azért van hasam…” Ugye milyen ravaszan burkolt, mégis mélyen sértő kérdések ezek! Az áttételes utalások is nyomasztóak annak, akinek az érzékeny pontját érintik.

„Ne görcsöljetek rá, akkor menni fog!” „Biztos nem jól vagy nem eleget csináljátok.” „Élvezzétek ki a védekezés nélküli szeretkezést!” „Élvezzétek ki a gondtalan fiatal éveiteket! Majd még visszasírjátok ezeket a gyerekmentes időket!” „És akkor mi történik, ha nem örökíted tovább a génjeid?!” „Örülj neki! Ilyen világba gyereket…!” – megannyi szóbeli tőrdöfés a meddőséggel küzdő párok számára. A jó szándékúnak szánt, ám elhibázott, valós tudást és empátiát nélkülöző kéretlen „jó tanácsok” rombolják a párok lelki kitartó képességét. 

„Majd lesz másik.” „Túl vagytok rajta.” „Miért nem vigyáztál magadra?” „Kár érte.” „Pedig milyen szép!” „Örüljünk, ha nem lesz szobanövény, és járni, beszélni fog!” A koraszülés vagy vetélés az egyik legnehezebb életállapot, ami egy nő, egy pár életében bekövetkezhet. Ilyenkor különösen vigyáznia kéne mindenkinek, nehogy a szavaival még tetézze a meglévő fájdalmakat, mert a vigasztalónak szánt mondatok nagyon tudnak sebezni.

A gyógyító meghallgatás az igazi segítő tett

De akkor mit lehet tenni, mondani? A segítő szakemberek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy inkább semmit. Csak ki kell mutatni a szeretetet, együttérzést, és meg kell hallgatni azt, aki perinatális gyásztól szenved. Semmilyen bölcsességet nem kell megfogalmazni.

Általában a gyógyító meghallgatás a legtöbb, amit adhatunk.

Hagyni, hogy a beszélő elmondhassa, ami a lelkét nyomja, és ő maga tisztábban lásson utána, így talán még a megoldásokat is felfedezheti önmaga számára. A legkevésbé sem segítenek a másoktól kapott „külső” jó tanácsok, ha azok nem találnak belső helyeslésre, ha nem magától jön rá az igazságukra az, aki válságot él meg.

Már a Biblia korában is tudták ezt, le is írták (Róm 12,15): „Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal!”

Felhasznált forrás:
https://meddovagyokanyaleszek.cafeblog.hu/2015/06/17/segitseg-mit-mondjak-a-meddo-baratnomnek/
https://meddovagyokanyaleszek.cafeblog.hu/2015/07/02/na-es-nalatok-mikor-jon-a-gyerek-meddosegi-naplo/