Jámbor ökörből Angyali Doktor lett: a középkor legnagyobb hatású gondolkodója, Aquinói Tamás

Tavaly szentté avatásának 700 évfordulójára emlékeztünk, idén lesz halálának 750. évfordulója. Jövőre ünnepli majd a világ születésének 800. évfordulóját. A sok kerek évszám joggal adhat alapot arra, hogy végigtekintsünk Aquinói Szent Tamás életén, összefoglaljuk, mit köszönhet a fáradhatatlan keresztény teológusnak az emberiség. 

A legismertebb középkori hittudós 1225-ben született Tommaso d’Aquino néven a dél-itáliai Roccasecca várában. Ősei Aquino grófjai voltak, apja II. Frigyes császár hűbérese. Tamás öt nővérének és három bátyjának legkisebb testvéreként született, akit szülei a kor szokásainak megfelelően papi pályára szántak. Hétéves kora körül a Monte Cassinó-i kolostorba került, oda, ahol Nursiai Szent Benedek, a bencés rend létrehozója 529 táján alapította első rendházát, és amelynek apai nagybátyja volt az apátja. Arisztokrata szülei azt remélték, Tamás később szintén a neves kolostor apátjává válhat. 

Kép

Aquino látképe a várral, az Aquino grófi család egykori székhelyével - Kép: Wikipédia

Szülei fogságba vetették 

1239-ben, tizennégy évesen Nápolyban beiratkozott az egyetemre. Öt évig tanult, közben végérvényesen döntött a szerzetesi élet mellett is, ám szülei várakozásával ellentétben és tiltásával dacolva nem a régi, tekintélyes bencés rendet választotta, hanem a frissen alakult kolduló domonkos rendhez csatlakozott.  

Már dominikánus barátként indult Párizsba, a korszak egyik legjobb egyetemére, hogy ott folytassa tanulmányait, amikor saját családja útközben foglyul ejtette, és egy év várfogságra kárhoztatta ellenszegüléséért. 

A család minden praktikát bevetett, hogy jobb belátásra bírja az ifjú Tamást, a legenda szerint bátyjai még egy ledér lányt is a szobájába vitettek, hogy eltérítsék terveitől, ám Tamás kitartott elvei és döntése mellett. Egy év múltán szülei belátták, fiuk hajthatatlan, így édesanyja – akinek döntő szerepe volt várfogságában – megszervezte, hogy titokban, az ablakon kimászva megszökhessen. A látszólagos szökést ugyanis kevésbé tartotta megalázónak, mint hogy fiát nyíltan átengedje a rangon alulinak tartott domonkos rendnek. Tamás így visszatérhetett a dominikánusok közé, és végre megkezdhette tanulmányait Párizsban. 

Az ökör, akinek bőgésére az egész világ figyelt 

A francia világváros egyeteme a 13. század közepén egy zajos méhkashoz hasonlított, ahol egyrészt nagy verseny folyt a posztokért a világi és a szerzetes tanárok között, másrészt akkoriban már – a tilalom ellenére – széles körben terjedni kezdtek a nagy ókori görög gondolkodó, Arisztotelész tanai és kommentárjai. 

A fiatal Tamás Albert Magnus segédje és pártfogoltja lett, tanítvány és mestere között életre szóló szellemi szövetség alakult ki. Így amikor a domonkos rend Albertust Kölnbe küldte, támogatottja is követte mesterét. A kölni évek alatt Tamást pappá szentelték, és tanítani is itt kezdett tanársegédként. Első fennmaradt írásos értekezése, Izajás könyvéhez fűzött kommentárja szintén ebből az időből származik.  

Hallgatag volt és nagydarab, ezért Albert Magnus „jámbor ökörnek” hívta tanítványát, igaz, hozzátette: ha egyszer elbőgi magát, azt az egész világ hallani fogja. Igaza lett.    

Tamás tehetsége hamar utat tört magának: amikor Albertet arra kérték, jelöljön valakit a párizsi teológiai fakultás tanári testületébe, annak ellenére Tamást javasolta, hogy még nem fejezte be tanulmányait, és a korhatárt sem érte el. Ideiglenes tanítási engedélyt kapott. Alig múlt harminc, amikor végleges tanítási engedélye is lett 1256-ban, és ugyanebben az évben elnyerte a magiszteri címet is. Csoda, ha sokaknak nem tetszett a gyors előmenetele? A világi tanárok ellenállása miatt nem lehetett teljes jogú tagja a tanárok testületének, de egy egyetem mellett működő, szerzetesrendi studium generale (szerzetesrendi „főiskola”) keretében a Szentírás magyarázatának tanáraként önálló kurzust indíthatott, és ezt az egyetem hallgatói szabadon látogathatták. Sikereinek híre Rómába is eljutott, a pápa pedig utasította az egyetemet, hogy vegyék fel Tamást teljes jogú tanárként a professzorok testületébe. 

Kép

Aquinói Szent Tamás Gentile da Fabriano festményén - Kép: Wikipédia

Arisztotelész térhódítása a teológiában 

Ekkoriban írta A létezőről és a lényegről szóló művét. Tamás úgy vélekedett: az emberi értelem útjait Isten jelöli ki, a hit észszerű, így helyesen értelmezve a hit és az értelem nem kerülhet ellentétbe egymással. Magyarázataiban gyakran támaszkodott a nagy ókori filozófus, Arisztotelész műveire. 

A középkori nyugati civilizációt több száz éven át meghatározta az a szellemi irányzat, amelyet az utókor skolasztikus filozófiának nevezett el (mert zömmel scholákban, azaz egyházi iskolákban és egyetemeken tanító teológusok munkásságából állt össze ez a többféle irányzatból álló teológiai-filozófiai rendszer). Ennek kimagasló egyénisége Tamás. A később róla elnevezett szellemi irányzat, a tomizmus az antik filozófusok, leginkább Arisztotelész eszméinek és a kereszténységnek az összekapcsolásán fáradozott, a valóság – sokszor egymással ellentétes – tényeit igyekezett egységben szemlélni. 

Csak tanított, elmélkedett és diktált… 

A domonkos rend hamarosan visszarendelte Nápolyba, majd Orvietóba került.  

1265-ben nem mindennapi felkérést kapott: hozzon létre Rómában egy saját iskolát. Itt végre nem gáncsoskodtak ellene, szabadon határozhatta meg, mit hogyan és kinek tanít.  

Három évvel később ismét Párizsba rendelték, ahol a világi és a szerzetes tanárok között ellentét feszült több, máig ható kérdés mentén. Az egyik ilyen dilemma az volt: mennyire befolyásolja a csillagok, a bolygók mozgása az emberi akaratot? Egy másik kérdés a világ örökkévalóságának és időbeliségének ellentétét járta körül. Ez utóbbi kérdésben – sokak meglepetésére – Aquinói Tamás úgy vélekedett, hogy az örökkévalóság és az időbeliség is összefér Isten teremtő akaratával. Ez a kijelentés egy szerzetestől meghökkentőnek számított a korban, a rivális ferences rendhez tartozó kollégái meg is vádolták eretnek tanok terjesztésével. 

A vitákban való részvételének köszönhetően rengeteg diák kezdte áhítattal hallgatni. Tanári teendői mellett rendkívül termékeny írónak számított, naponta közel húsz gépelt oldalnak megfelelő szöveget írt – természetesen számos követője segítségével, akik lejegyezték gondolatait. Nem is tett semmi mást, csak tanított és elmélkedett kora hajnaltól késő estig. Legjelentősebb művei közé tartozik a Summa theologiae, A teológia összegzése, amelyet ő a kezdő diákoknak szánt; valamint a Summa contra gentiles, vagyis A pogányok ellen című „kézikönyve” számos érvvel a keresztény hit mellett, amelyet a misszionáriusok forgattak sokat térítő hivatásuk során.  

A látomás, ami megváltoztatta az életét 

Tamás a rendkívül feszített munkatempót 47 éves koráig, 1272-ig bírta, amikor hirtelen elköszönt a párizsi egyetemtől, és visszatért szülőhazájába, Nápolyba. A tanítás mellett itt is csak írt, elmélkedett, prédikált, imádkozott, keveset evett, keveset mozgott, és ha csak tehette, kizárólag munkatársaival érintkezett. Ezekben az években egyre több misztikus tapasztalata volt, állítólag néha levitált (elragadtatott lelkiállapotban teste a föld felett lebegett). Másfél évvel nápolyi érkezését követően, december 6-án olyan erős Isten-élménye volt szentmise közben, hogy többé nem írt egy sort sem.  

Mint mondta: „Minden, amit eddig írtam, csak szalmaszálnak tűnik ahhoz képest, amit láttam.” 

X. Gergely pápa felkérte, hogy vegyen részt szakértőként a lyoni egyetemes zsinaton 1274 tavaszán, és ő elindult a nagy útra kíséretével. Az út egy szakaszán Tamás, aki szamárháton utazott, gondolataiba feledkezve nem vette észre, hogy fejmagasságban egy faág keresztezi útját. Miután alaposan beütötte a fejét, még továbbhaladt, ám az állapota napról napra rosszabbodott, és a Rómától délre eső fossanovai ciszterci kolostorban ágynak esett. 1274. március 7-én, 49 évesen távozott a földi világból a középkor legnagyobb hatású tudósa, Aquinói Szent Tamás. 

Kép

Aquinói Szent Tamás Carlo Crivelli festményén - Kép: Wikipédia

Csodás gyógyulások az Angyali Doktor sírjánál  

Ideiglenesen Fossanovában temették el, és sírjánál hamarosan csodás gyógyulások következtek be, így nyughelye rövidesen zarándokhellyé vált. Szentté avatási eljárása bő négy évtized múlva, 1316-ban kezdődött XXII. János pápa kezdeményezésére. Ekkor már a hívei által adományozott nevén, Doctor Angelicusként, vagyis Angyali Doktorként emlegették. 1323-ban avatták szentté. Földi maradványait 1369-ben átvitték Toulouse-ba, és a domonkosok anyatemplomának oltárában helyezték el. A francia forradalom idején a rendet feloszlatták, a templomot polgári célokra kisajátították, ezért a Saint-Sernin-bazilikába menekítették a relikviákat. 1974 óta ismét a – múzeumként működő – domonkos rendi kolostortemplomban pihen a nagy gondolkodó. Gondolatai ma is a nyugati filozófia alapját képezik, csodálatos himnuszait a mai napig éneklik a Katolikus Egyházban. 

Felhasznált irodalom: 
Norman Davies: Európa története. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 
Horváth Pál: Középkori keresztény gondolkodók lexikona. Szent István Társulat, Budapest, 2023.  
Alister E. McGrath: Bevezetés a keresztény teológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.