A detektív és a kiszolgáltatott nők – rendhagyó filmsorozat-ajánló

A Babylon Berlinben az adott történelmi korszak (1929 és az ezt követő évek) társadalmi bugyraiba is belelátunk, nyilván nem tudományos alapossággal, viszont emlékezetesen és nyomot hagyó módon.

Az első világháborúban szerzett poszttraumás stressztől szenvedő, gyógyszerfüggő, önfejű Gereon Rath (Volker Bruch) munkáját és életét nők kísérik. Rendkívül nyomasztó, hogy ezek a valós minták nyomán megírt női szerepek egytől egyig mennyire kiszolgáltatottak! Kiszolgáltatottak a szociális helyzetüknek, a politikának, a hivataloknak, és igen, különféle férfiaknak – akik ezzel módszeresen és folyamatosan vissza is élnek.

Itt van rögtön a feltűnően szimpatikus főszereplő lány, Charlotte Ritter, aki külsős gépíróból válik bűnügyi asszisztenssé majd nyomozóvá a gyilkosságiaknál, ahol, mint többször is halljuk, nem dolgoznak nők. A tehetséges fiatal színésznő, Liv Lisa Fries által játszott karakter, Charlotte családja nyomasztó körülmények között él, a társadalom perifériáján. Amikor megismerjük, ezt a családot a későbbi nyomozónő tartja el – kurválkodásból. Ettől nem válik kevésbé szimpatikussá, mert tanúi vagyunk, hogy hiába szeretne kikavarodni ebből az életformából, valamire mindig kell annyira az a pénz (az első évad közepén például az édesanyja temetésének a költségeire), így kénytelen folytatni. A sorozat egy hangsúlyos pillanatában egyenesen az erkölcsrendészetet vezető rendőr zsarolja meg, akinek kénytelen „szolgáltatást nyújtani” egy erkölcsi bizonyítványért cserébe, amire szüksége van a rendőrségi munkához. Charlotte bátor, okos és ambiciózus – de zsarolható, mert felelősséget érez a munkája, a családtagjai, a barátai iránt.

Ugyanilyen kiszolgáltatott Charlotte nővére is, aki egy naplopónak szült gyerekeket, és ez a naplopó a két kisebb lánytestvért látványosan kiszolgáltatja a haverjainak, verbálisan zaklatja őket, nem mellesleg eltartatja magát velük. Erről a nővérről az első perctől tudjuk, hogy nem lesz képes kiverekedni magát a nyomorból, hiszen a beteg anyát, a demens nagypapát, a csecsemőjét és a húgait igyekszik egy háztartásban egyben tartani, amiben senki nem segít neki. Hogy a helyzete mennyire reménytelen, azt a harmadik évad elején a legkisebb húg, Tony ki is mondja. Ezért a kicsiért meg egyfolytában aggódunk, mikor rántja őt is magával a szociális örvény, hiszen gyereklányként az iskola helyett csaposként dolgozik egy kocsmában, a maffiafőnök megebédelteti, hogy ezzel zsarolja a rendőrnyomozó nővérét, és a sógora ismerősei is fenyegető árnyékként követik a mindennapjait. A harmadik évad elején az ember minden porcikájával érzi, hogy ezzel a helyes copfos kislánnyal még bármi szörnyűség megtörténhet, ha egyszer kikerül Charlotte óvó szárnyai alól, vagy ha valaki szemet vet rá. A három lány édesanyja szifiliszes, a betegséget egy egyszeri viszonyból szerezte vagy két évtizeddel azelőtt, és amikor a kommunista doktornő, a szegények orvosa ezt közli vele, alig akarja elhinni, hamarosan pedig meg is hal. Még ki sem hűlt, amikor a veje meg a lánya már felforgatják az otthonát valamiért, ami pénzzé tehető.

Kép

Babylon Berlin

Fontos női szereplő a Ritter család tagjain kívül a vidékről érkező cselédlány, Greta, aki korábban született gyermekét kénytelen volt örökbe adni, még nevet sem adott neki, hogy ne kötődjön hozzá. Egy kormányfőtanácsos felső középosztálybeli családjánál szolgál. Nem gonoszak vele ezek az emberek, de azért érezzük a nagyságos asszony mozdulatain, hogy azért fordítja irányba a csésze fülét az asztalon, mert Greta rendkívül helytelenül ezt nem tette meg. Ez a lány nem is a gazdái felé a legkiszolgáltatottabb, hanem azoknak a nemzetiszocialista fiatalembereknek, akik – hogy a gazdája közelébe férkőzzenek – csúnyán átverik, játszanak az érzelmeivel, majd benne hagyják a pácban egy robbantásos merénylet után. Gréta, akinek a legfőbb bűne, hogy nagyon szerelmes volt a magát kommunistának tettető, gyilkos szándékú Fritzbe, női börtönbe kerül, ahol végignéz egy kivégzést, ami – attól tartok, nem teljesen korhű módon – egy lefejezés. Leonie Benesch színészi játéka meggyőző, érzékeny és hiteles a csak szeretetre vágyó, de éppen ezért végsőkig kihasznált Greta szerepében, aki akaratán kívül annak az egyetlen embernek a gyilkosságában segédkezik, aki megbecsülte és embernek tekintette őt.

A Gretát befogadó felső középosztálybeli család nőtagjai, a feleség és a kislány sem irányítói a saját sorsuknak, hiszen végzetesen és gyászosan meghatározza az életüket a férj politikai jellegű munkája, az ő ellenfelei és az ő meggyőződései.

De kiszolgáltatott Rath nyomozó élettársa is, Helga, aki a háborúban eltűnt bátyjának az özvegye. Nem törvényesíthetik kapcsolatukat, mert sokáig nem lehet tudni, mi történt a férjével, él-e még. Bár megpróbál sógora, Gereon Rath mellett új életet kezdeni (hiszen sokkal nehezebb helyzetben lenne, ha a kisfiával továbbra is csak a háborús özvegyeket segélyező alapítványi támogatásból próbálná tengetni életüket), valójában magányos marad. A bátyja árnyékától szorongatott, PTS-ben szenvedő Gereonhoz nem tud igazán érzelmileg kapcsolódni. Mivel Gereon elzárja előle az információkat, a tudatlansága, vagy inkább a nemtudása válik a végzetévé.

Kép

Babylon Berlin 

Kiszolgáltatott a kommunista doktornő is, aki Grétához hasonlóan a börtönben köt ki, kiszolgáltatott a filmben szereplő számtalan prostituált, énekesnő, a maffiózók feleségei, a tánckar kihasznált tagjai, a munkáért sorban álló gépírónők, a kommunisták közé lövő rendőrök által a semmiért meggyilkolt asszonyok, mindenki. Még a gazdag fegyvergyár-tulajdonos család feje, Frau Nissen sem igazán önálló – őt majd a harmadik évad első filmkockáin előre vetített tőzsdei krach (1929-ben járunk!) fogja feltehetően tönkretenni, miután brókerek rábeszélésére a vagyonát részvényekbe fektette.

Egyetlen női szereplő, az orosz Szvetlana tűnik önálló, aktív egyéniségnek – de hamar kiderül, hogy ő a saját gyerekkori kiszolgáltatottságát ellensúlyozza a bosszú furmányos módszereivel. Gátlástalanul kihasználja a hozzá vonzódó férfiakat és kijátssza őket egymás ellen, a maga érdekében. De vajon nem a kiszolgáltatottság egy formája ez is?

Ebben a sorozatban, mint sok másikban, senki nem fekete vagy fehér, nincsenek jók meg rosszak, csupa gyenge, esendő embert látunk. Ám a férfiak a maguk jogán gyengék és esendőek, még a bűneiket is sokszor maguk választják, míg a nők sodródnak, a társadalom, a politika, a kollégáik, a családtagjaik, az őket szerető vagy nem szerető férfiak határozzák meg a sorsukat 1929-ben Berlinben.

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.